10
1A bölcs fiú öröme atyjának,
a balga fiú pedig búbánata anyjának.
2Igaztalan kincsek semmit sem érnek,
a becsületesség ellenben megment a haláltól.
3Nem engedi az Úr az igaz lelkét éhezni,
de elveti a gonoszok kívánságát.
4A lassú kéz szegénnyé tesz,
a szorgosak keze azonban gazdagságot szerez.
Aki hazugságra támaszkodik, szelet legeltet,
és repdeső madarat kerget.
5Okos az az ember, aki aratáskor gyűjt,
de szégyent vall, aki nyáron alszik.
6Az Úr áldása nyugszik az igaz fején,
a gonoszok száját pedig gonoszság borítja.
7Az igaz emlékezete áldott,
a gonoszok neve pedig elmállik.
8Aki bölcs szívű, befogadja a parancsot,
a bolondot azonban saját szája sújtja.
9Aki egyenesen jár, bizton jár,
aki görbe utakon jár, azt bizony rajtakapják.
10Aki szemével hunyorgat, fájdalmat okoz,
aki azonban nyíltan dorgál, békességet szerez.
11Az igaz szája élet forrása,
a gonoszok szája pedig erőszakot áraszt.
12A gyűlölködés civódást szít,
a szeretet pedig minden hibát befed.
13Az értelmes ajkán bölcsességet találsz,
ám vessző való az esztelen hátának!
14A bölcsek elrejtik tudásukat,
az ostoba szája azonban közel van a szégyenvalláshoz.
15Erős város a vagyon a gazdagnak,
a szűkölködés pedig romlás a szegénynek.
16Az igaz szerzeménye életre szolgál,
a gonosz jövedelme pedig bűnre.
17Az élet útján halad, aki megszívleli az intést,
aki megveti a korholást, eltéved.
18A hazug ajkak gyűlöletet takarnak,
aki rágalmat szór, az ostoba.
19Sok beszéd nem marad hiba nélkül,
az az okos ember, aki féken tartja ajkát.
20Az igaz nyelve ezüst a javából,
a gonoszok elméje pedig semmit sem ér!
21Az igazak ajkai sok embert tanítanak,
a balgák pedig tönkremennek szívük oktalansága miatt.
22Az Úr áldása gazdagságot szerez,
és nem jár azzal együtt a nyomorúság.
23A dőre a bűnözést nézi mulatságnak,
az értelmes férfi pedig a bölcsességet.
24A gonoszt utoléri, amitől retteg,
az igazak pedig azt kapják, amire vágynak.
25Mint az elvonuló fergeteg, tűnik el a bűnös,
az igaz pedig szilárdan áll örökre.
26Ami az ecet a fognak, a füst a szemnek,
az a lusta azoknak, akik megbízzák valamivel.
27Az Úr félelme megsokasítja a napokat,
a gonoszok évei pedig megrövidülnek.
28Az igazak reménye boldogság,
a gonoszok számítása pedig semmivé válik.
29Az Úr útja erős vár a jámbornak,
de romlás a gonosztevőknek.
30Az igaz meg nem inog sohasem,
a gonoszoknak pedig nincs a földön maradásuk.
31Bölcsesség sarjad az igaz szájából,
a gonoszok nyelve pedig tönkremegy.
32Az igaznak ajka azt tudja, ami kedves,
a gonosz szája pedig azt, ami romlott.
1Utálja az Úr a hamis mérleget,
de kedvét leli a csorbítatlan súlyban.
2Ahol gőg van, ott gyalázat is lesz,
de ahol szerénység van, ott bölcsesség is van.
3Az igazakat jámborságuk bizton vezérli,
de a csalókat tönkreteszi hamisságuk.
4Semmit sem használ a gazdagság a harag napján,
a becsületesség azonban megóv a haláltól.
5A jámbor útját igaz volta egyengeti,
a gonoszt pedig gonoszsága elejti.
6A becsületes embereket megmenti igaz voltuk,
a csalók pedig ármányaik tőrébe esnek.
7A gonosz ember halála véget vet a reménynek,
s a vagyonba vetett bizalom szertefoszlik.
8Az igaz megmenekszik a szorongatásból,
s a gonosz jut a helyébe.
9Az álnok tőrt vet szájával társának,
de az igazakat megmenti okosságuk.
10Az igazak jó sorsának megörül a város,
s a gonoszok romlásán nagy az ujjongás.
11Az igazak áldása által emelkedik a város,
a gonoszok szája pedig lerontja azt.
12Az együgyű lenézi társát,
az okos férfi pedig meghallgatja.
13Aki pletykával házal, kibeszéli a titkot,
aki pedig megbízható, elrejti, amit barátja rábízott.
14Ahol nincsen vezér, elvész a nép,
de jólét van ott, hol bőven akad tanácsadó.
15Rosszul jár, aki idegenért jótáll,
bizton csak az van, aki kerüli a kezességet.
16A tisztességes asszony becsületet arat,
a szorgosak pedig vagyonhoz jutnak.
17A könyörületes ember magával is jót tesz,
a kegyetlen pedig rokonait is eltaszítja.
18Csalóka nyereségre dolgozik a gonosz,
aki igazságot vet, annak lesz maradandó jutalma.
19A jóság életet szerez,
a gonosz követése pedig halált.
20Utálja az Úr az álnok szívet,
de kedvét leli azokban, akiknek útja feddhetetlen.
21A kezem rá, hogy a gonosznak nincsen mentsége,
az igazak ivadéka azonban megmenekszik.
22Sertés orrában aranykarika:
ilyen a szép nő, ha illetlen.
23Az igazak csak jót remélhetnek,
a gonoszokra pedig a harag vár.
24Vannak, akik elosztják a magukét és gazdagabbak lesznek,
mások elragadják a másét, és folyton nélkülöznek.
25Aki áldásban részesít, maga is gyarapszik,
s aki itat, maga is betelik itallal.
26Elátkozza a nép azt, aki visszatartja gabonáját,
de áldás száll annak fejére, aki áruba bocsátja.
27Jókor kel reggel, aki jót akar,
aki pedig rosszat tervez, maga kerül bajba.
28Aki gazdagságában bízik, elbukik,
az igazak pedig virulnak, mint a friss lombkorona.
29Aki megbolygatja házát, szelet vet,
s a balga a bölcsnek lesz szolgája.
30Az igaznak gyümölcse az élet fája,
de a gonoszság elveszti a lelkeket.
31Ha az igaz is megkapja a földön a magáét,
mennyivel inkább a gonosz és a bűnös!
1Aki szereti a feddést, szereti az okulást,
aki pedig fázik az intéstől, az balga.
2A jó az Úrtól kegyben részesül,
de aki saját gondolataiban bizakodik, istentelenül cselekszik.
3Senki sem erősödik bűn által,
az igazak gyökere azonban ki nem lazul.
4A derék asszony a férje koronája,
a becstelen pedig szú a csontjában.
5Az igazak gondolatai a helyeset célozzák,
a gonoszok terve pedig csalásra irányul.
6A gonoszok szavai vér után leselkednek,
az igazak szája azonban megmenti őket.
7Döntsd le a gonoszokat, és nincsenek többé,
az igazak háza azonban szilárd marad.
8Okossága szerint dicsérik az embert,
és megvetik azt, aki üres és esztelen.
9Többet ér a szegény, aki megelégszik magával,
mint az úrhatnám, akinek kenyere sincsen.
10Tudja az igaz, mi kell marhájának,
a gonoszok szíve azonban kegyetlen.
11Aki megműveli földjét, jóllakhat kenyérrel,
aki hiú dolgok után szalad, az ostoba nagyon!
Aki borozgatva éldeleg,
szégyent hagy erődjeiben.
12Az istentelen vágya a gonoszok vára,
az igazak gyökere azonban erősödik.
13Az ajkak bűneiért romlás éri a gonoszt,
az igaz azonban megmenekül a szorongatásból.
14Mindenki a szája gyümölcse szerint telik el javakkal,
és mindenkinek keze munkája szerint fizetnek.
15A balga a maga útját gondolja helyesnek,
a bölcs azonban a tanácsra hallgat.
16A balga bosszúságát menten kimutatja,
az okos pedig a sértést elleplezi.
17Aki azt mondja, amit tud, az igazat vall,
aki pedig hazudik, csalárd tanú.
18Van, akinek fecsegése olyan, mint a karddöfés,
a bölcsek nyelve pedig, mint az orvosság.
19Igaz ajkak helytállnak örökké,
de a felelőtlen tanú hazug nyelvet kohol.
20Fondorlat van azok szívében, akik gonoszt forralnak,
de öröm éri azokat, akik békességet javasolnak.
21Nem bántja az igazat, bármi is történjék vele,
a gonoszok azonban tele vannak bajjal.
22Utálja az Úr a hamis ajkakat,
de kedvét leli azokban, akik híven cselekszenek.
23Az okos ember elrejti tudását,
a dőrék szíve pedig kürtöli a balgaságot.
24A szorgalmas kéz uralomra kerül,
a lusta pedig robotmunkára jut.
25A szívbeli bánat leveri az embert,
de a szép szó felderíti!
26Aki nem törődik kárával barátja kedvéért, az igaz,
a gonoszokat útjuk tévedésbe viszi.
27A csaló nem jut nyereséghez,
de az ember vagyona aranyat ér.
28Az igazság útja életet ad,
de tágas az út, mely a halálba vezet.
1A bölcs fiú hallgat atyjára,
az arcátlan pedig nem hallgat a korholásra.
2Mindenki a szája gyümölcsétől lakik jól,
a csalárdok lelke azonban igaztalan.
3Aki vigyáz a szájára, megóvja lelkét,
aki meggondolatlan beszédében, bajba jut.
4Akar is, nem is a lusta,
de meghízik a dolgos.
5Az igaz gyűlöli a hazug beszédet,
a gonosz pedig csúfságot művel, és restelkedést okoz.
6Az igazság óvja a feddhetetlennek útját,
a gonoszság ellenben elejti a bűnöst.
7Az egyik kelleti magát, holott semmije sincsen,
a másik adja a szegényt, és mellette dúsgazdag.
8A férfi lelkének váltsága a gazdagsága,
a szegény azonban nem hall fenyegetést.
9Az igazak lámpása vígan lobog,
a gonoszok mécsese pedig kialszik.
10A kevélyek között mindig háborúság van,
a megfontoltakat azonban bölcsesség vezérli.
11A sietve harácsolt vagyon elillan,
a kézzel, apránként gyűjtött pedig gyarapszik.
12Hosszú várakozás a szívet beteggé teszi,
a teljesedő kívánság azonban az élet fája.
13Aki intő szót megvet, pusztulást von magára,
aki a parancsot megbecsüli, üdvösségre lel.
Az álnok lelkek bűnökben tévelyegnek,
az igazak pedig irgalmasok és könyörülnek.
14A bölcsnek tanítása élet forrása,
mert visszatart a halálos csapdától.
15A bölcs belátás kedvessé tesz,
de az álnokok útja örvénybe taszít.
16Az okos mindent ésszel tesz,
a dőre pedig kitálalja balgaságát.
17Gonosz küldönc bajba juttat,
de a megbízható követ orvosság.
18Szegénység és gyalázat éri azt, aki elhagyja a fegyelmet,
de dicséretet szerez, aki enged a dorgálónak.
19Teljesülő kívánság: csemege a léleknek,
felhagyni a rosszal: csömör a balgáknak.
20Aki bölcsekkel jár, maga is bölcs lesz,
aki balgákkal barátkozik, hasonló lesz hozzájuk.
21A bűnösöket balsors üldözi,
az igazaknak pedig jóval fizetnek.
22Fiakra és unokákra hagyja a jámbor az örökségét,
de a bűnös vagyona az igaznak van eltéve.
23Az atyák új szántásán sok az élelem,
de másoknak gyűlik az, ha nincsen okosság.
24Aki kíméli a pálcát, gyűlöli fiát,
aki pedig szereti, szüntelen fenyíti.
25Az igaz ehet, amíg jól nem lakik,
a gonoszok gyomra azonban üres marad.
1A bölcs nő felépíti házát,
a balga pedig a felépültet is lebontja kezével.
2Az igaz úton járó, istenfélő embert
lenézi az, aki gyalázatos úton halad.
3A balga szájában a kevélység vesszeje van,
a bölcseket azonban ajkuk megóvja.
4Ahol nincsen marha, üres a jászol,
ahol sok a termés, ott nyilvánvaló az ökör ereje.
5Igazságszerető tanú nem hazudik,
a hamis tanú azonban ontja a hazugságot.
6Az arcátlan keresi a bölcsességet, de meg nem találja,
az okosnak azonban a tudás könnyű.
7Lépj a balga ember elé,
és nem ismeri fel az okos ajkat!
8A tapasztalt ember bölcsessége: vigyázni az útjára,
a balgákat pedig bolondságuk tévútra vezeti.
9Az ostoba csúfot űz a bűnből,
az igazak között pedig kegyelem lakozik.
10Amely szív ismeri saját bánatát,
annak örömébe nem vegyül hivalkodás.
11A gonoszok háza elpusztul,
az igazak sátra pedig virul.
12Van út, amely az ember előtt helyesnek látszik,
de a vége halálba vezet.
13Móka közben is fájhat a szív,
s az öröm vége búslakodás lehet.
14Az esztelen jóllakik útjával,
éppúgy a jámbor is azzal, amit cselekedett.
15Az együgyű minden beszédnek hitelt ad,
az élelmes azonban megfontolja lépteit.
Az álnok fiú semmi jót nem várhat,
az okos szolga tetteit azonban szerencse kíséri,
és útja egyenes lesz.
16A bölcs fél és kerüli a rosszat,
a balga pedig nemtörődöm és elbizakodott.
17A türelmetlen balgaságot művel,
az ármánykodó pedig gyűlöletes.
18Az együgyűeknek balgaság a birtokrészük,
a tapasztaltak pedig bölcsességgel koronázzák magukat.
19A gonoszok meghajolnak majd a jók előtt,
s az istentelenek az igazak kapuja előtt.
20A szegény még barátjának sem kell,
a gazdagot ellenben sokan kedvelik.
21Aki megveti szűkölködő társát, vétkezik,
de boldog, aki a szegényen megkönyörül!
Aki hisz az Úrban, szereti az irgalmasságot.
22Akik gonoszt cselekszenek, tévelyegnek,
az irgalom és igazság azonban jót terem.
23Minden fáradságnak megvan az eredménye,
de az üres szóbeszéd csak ínségre vezet.
24A bölcsek koronája a gazdagságuk,
a balgák koszorúja a bolondságuk.
25A megbízható tanú életet ment,
a csalárd pedig hazugságot kohol.
26Az Úr félelmében van az erős bizodalma,
és fiainak ő lesz a reménye.
27Az Úr félelme élet forrása,
amely halálos csapdától távol tart.
28A király díszére válik, ha népe számos,
a nép hiánya a fejedelem romlása.
29Aki türtőzteti magát, annak nagy a belátása,
aki pedig hirtelen, mutatja nagy balgaságát.
30A nyugodt kedély a testnek is épség,
a szenvedély azonban szú a csontban.
31Aki elnyomja a szegényt,
gyalázattal illeti annak Teremtőjét,
de tiszteletben tartja őt, aki megszánja a szűkölködőt.
32A bűnös elbukik gonoszságában,
az igaz pedig még halálában is bizakodik.
33Az okos szívében bölcsesség lakozik,
és bármely tudatlant megtanít.
34Az erény magasra emeli a nemzetet,
a bűn pedig szegényekké teszi a népeket.
35Az okos szolga kedves a királynál,
a haszontalan pedig haragját viseli.
1Szelíd felelet megtöri a haragot,
sértő szó pedig szítja az indulatot.
2A bölcsek nyelve ékessé teszi a tudományt,
a balgák szája pedig dőreséget bugyogtat.
3Az Úr szeme mindenütt jelen van,
a rosszakat is, a jókat is meglátja.
4A békülékeny nyelv az élet fája,
a zabolátlan azonban összezúzza a lelket.
5A balga fitymálja atyja feddését,
aki pedig intésre hallgat, csak okosabb lesz.
A tökéletes jámborság a legnagyobb erősség,
a gonoszok terveit pedig kiirtják.
6Az igaz háza igen nagy erősség,
a gonoszok termésében pedig háborúság van.
7A bölcsek ajka tudást hint,
nem így azonban a balgák szíve!
8Utálja az Úr a gonoszok áldozatait,
de kedvét leli az igazak imájában.
9Utálja az Úr a gonosz útját,
de szereti azt, aki az igazság útján jár.
10Súlyosan lakol, aki letér az élet útjáról,
aki a dorgálást gyűlöli, az meghal.
11Az alvilág s az enyészet helye tárva van az Úr előtt,
mennyivel inkább az emberek fiainak szíve!
12Az arcátlan nem szívleli azt, aki meginti,
oda sem néz a bölcsek tájékára.
13A jókedv felderíti az arcot,
a szív bánata pedig leveri a lelket.
14Az okos szíve tudást keres,
a balgák szája pedig bolondságon legel.
15Bajos a szegény ember minden napja,
de a derűs kedély olyan, mint a folytonos lakoma.
16Többet ér a kevés az Úr félelmében,
mint a dús kincs nyugtalanság közepette.
17Jobb, ha főzelékre hívnak szeretettel,
mint hizlalt tulokra gyűlölettel.
18Az indulatos ember civódást szít,
a szelíd ellenben a viszályt lecsendesíti.
19A lusta ösvénye olyan, mint a töviskerítés,
a szorgosak útja pedig egyenletes.
20A bölcs fiú örömet szerez atyjának,
a balga ember pedig megveti anyját.
21A sületlenség kész öröm a balgának,
az okos férfi pedig jól irányítja lépéseit.
22Tanácskozás nélkül a tervek meghiúsulnak,
de ahol sok a tanácsadó, ott valóra válnak.
23Öröme telik az embernek a szája válaszában,
s a kellő időben kimondott szó – de jó!
24Felfelé visz az okos ember életútja,
hogy elkerülje az alvilágot odalenn!
25Lebontja az Úr a kevélyek házát,
és megerősíti az özvegy mezsgyéjét.
26Utálja az Úr a gonosz terveket,
a tiszta beszéd azonban kedves előtte.
27Aki igaztalan haszonra törekszik, tönkreteszi házát,
de aki megveti az ajándékot, életet talál.
Könyörület és hűség eltörli a vétket,
s az Úr félelme által bárki elkerüli a gonoszságot.
28Az igaz szíve megfontolja a feleletet,
a gonoszok szája pedig ontja a gazságot.
29Távoltartja magát az Úr a gonoszoktól,
de meghallgatja az igazak imáját.
30A barátságos tekintet felvidítja a lelket,
és a kedvező hír erősíti a csontokat.
31A fül, amely az üdvös intelmet befogadja,
szívesen időzik a bölcsek körében!
32Aki elveti az intelmet, lebecsüli önmagát,
aki pedig hallgat a dorgálásra, belátásra jut.
33Az Úr félelme a bölcsesség tudománya,
s a dicsőség előtt alázatosság jár.
1Az ember dolga a szív előkészítése,
de az Úrtól érkezik a nyelv helyes válasza.
2Az ember minden útja hibátlan a saját szemében,
a lelkeket azonban az Úr veti latra.
3Az Úrra bízzad dolgaidat,
akkor terveid sikerülnek.
4Az Úr mindent önmagáért alkotott,
így a bűnöst is a balsors napjára.
5Minden gőgös ember utálat az Úr előtt,
a kezem rá, hogy nem marad büntetlen!
A jó út kezdete: megtenni, ami helyes,
ez kedvesebb Istennél, mint áldozatot bemutatni.
6Könyörület és hűség eltörlik a vétket,
s az Úr félelme távol tart a gonosztól.
7Ha kedvét leli az Úr az ember útjában,
ellenfeleit is békességre téríti.
8A kevés többet ér becsületességgel,
mint dús jövedelem igazságtalansággal.
9Az ember kieszeli útját szívében,
de az Úr az, aki lépéseit irányítja.
10Jóslat van a király ajkán,
az ítéleten nem véthet a szája.
11Súly és mérleg az Úr törvénye szerint van,
az efód minden köve az ő műve.
12A királyok utálják azokat, akik igaztalant cselekszenek,
mert igazságosság teszi a trónt szilárddá.
13Az igaz ajkak kedvesek a királynál,
szereti azokat, akik helyesen beszélnek.
14A király haragja a halál hírnöke,
de az okos ember le tudja csillapítani.
15A király arcának derűje életet jelent,
a kegye olyan, mint a késői eső.
16Szerezz bölcsességet, mert jobb az az aranynál,
szerezz okosságot, mert becsesebb az ezüstnél!
17Az igazak pályája távol marad a gonosztól,
aki kitart az útján, megmenti lelkét.
18Romlás előtt kevélység jár,
és bukás előtt a lélek fennhéjázása.
19Többet ér szerényekkel együtt megalázkodni,
mint gőgösökkel prédán osztozkodni.
20Aki az igére hallgat, szerencsét talál,
és boldog, aki az Úrba veti bizodalmát.
21Aki szívében bölcs, azt okosnak hívják,
de az édesajkú többet ér el.
22A belátás élet forrása birtokosának,
a balgaság pedig fenyíték a balgáknak.
23A bölcs szíve bölccsé teszi száját,
és növeli ajka kedvességét.
24Lépes méz a szép szó,
édesség a léleknek, és egészség a csontoknak.
25Van út, amely helyesnek látszik az ember előtt,
de végül a halálba vezet.
26A munkást éhsége munkára hajtja,
mert a szája készteti.
27A semmirekellő ember gonosz vermet ás,
és ajkán perzselő tűz izzik.
28A hamis ember civódást szít,
s a besúgó fejedelmeket idegenít el egymástól.
29Az erőszakos ember elcsábítja barátját,
s olyan útra viszi, amely nem jó.
30Aki hunyorgat szemével, csalárdságot tervel,
aki összeszorítja ajkát, kész már a gonoszra.
31Az ősz haj ékes korona,
tisztesség útján lehet ahhoz jutni.
32Többet ér a türelmes a hősnél,
s aki uralkodik önmagán,
különb annál, aki városokat hódít.
33Ölbe vetik a sorsot,
de minden döntése az Úrtól van.
1Többet ér egy száraz falat békességben,
mint egy ház tele áldozati hússal, perpatvar mellett.
2Az okos szolga úrrá lesz haszontalan fiakon,
s a testvérek között ő osztja el az örökséget.
3Ahogy tűzzel próbálják ki az ezüstöt,
és a kemencében az aranyat,
úgy vizsgálja az Úr a szíveket.
4Gonosz szájra gonosz ember ad,
és csalárd nyelvre hamis ember hallgat.
5Aki lenézi a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét,
aki örvend más romlásán, nem marad büntetlen.
6Az öregek koronája az unokák,
s a fiúk dicsősége a felmenőik.
7Nem illik ékes beszéd a balga szájába,
még kevésbé hazugság az előkelő ajkára.
8A remény kedves drágakő a várakozónak,
bármerre fordul, okosan cselekszik.
9Aki a hibát elleplezi, barátságot teremt,
aki pedig a dolgot felhányja,
elhidegíti egymástól a barátokat.
10Többet használ a korholás az okosnak,
mint száz ütleg a balgának.
11A gonosz mindig viszályt keres,
de kegyetlen követet küldenek majd ellene.
12Jobb találkozni a medvével, amelytől elszedték kölykeit,
mint a dőrével, aki elbízza magát balgaságában.
13Ha valaki jóért rosszal fizet,
annak házától a baj többé el nem távozik.
14A civódás kezdete gátszakadás,
ezért engedj, mielőtt a perpatvar kitör.
15Aki a gonoszt felmenti és aki az igazat elmarasztalja:
mindkettőt egyformán megveti az Úr.
16Mire jó a vagyon a balgának,
mikor nem tud rajta bölcsességet vásárolni?
Aki magasra építi házát, összeomlást keres,
aki tanulni átall, bajba kerül.
17A barát állandóan szeretetet tanúsít,
és szükség idején testvérnek bizonyul!
18Esztelen ember, aki kezességet vállal
és társáért jótáll.
19Aki viszályt keres, az kedveli a perpatvart,
aki magas kaput épít, a romlást keresi.
20A romlott szívű nem lel szerencsét,
s akinek hamis a nyelve, bajba kerül.
21A maga gyalázatára látott a balga napvilágot,
de atyja sem leli örömét a bolondban!
22Vidám szív jót tesz a testnek,
a nyomott kedély pedig elszárítja a csontokat.
23Elfogadja a gonosz az adományt a kebelből,
hogy elcsavarja a törvény útját.
24Az okos szeme előtt a bölcsesség áll,
az ostoba szeme pedig a földkerekség végein jár.
25A balga fiú bosszúsága atyjának,
és keserű fájdalma szülőanyjának.
26Nincsen rendjén, ha bírságot rónak az igazra,
sem ha előkelőt az igazság dacára ütleggel illetnek.
27Aki visszatartja szavát, az bölcs és értelmes,
az az okos férfi, aki higgadt lelkű.
28A balgát is okosnak lehet tartani, amikor hallgat,
és értelmesnek, míg ajkát zárva tartja.
1Alkalmat keres, aki szakítani akar barátjával,
az ilyen pedig gyalázatos lesz mindenkor.
2A balga nem fogadja be az okosság igéit,
ha nem azt mondod, amit elméjében forgat.
3Ha az istentelen elér a gonoszság fenekéig, fitymál,
de nyomában van a szégyen és a gyalázat!
4A bölcs férfi szájában a szavak olyanok, mint a mély víz,
mint a kiáradó patak, és mint a bölcsesség forrása.
5Nem helyes kedvezni a gonosz személyének,
mert eltérsz az igaz ítélettől.
6A balga ajka viszályba keveredik,
szája pedig perlekedést szít.
7Romlást hoz a balgára a szája,
és ajka kelepce a lelkének.
8A besúgó beszéde olyan, mint az ínyencség,
s a gyomor belsejébe hatol.
A lustát leveri a félelem,
s a puhányok lelke éhezik.
9Aki lágy és tunya a dolga végzésében,
édes testvére a tékozlónak.
10Az Úr neve erős torony,
hozzá menekül az igaz, és biztonságban van.
11A gazdag vagyona erős város számára,
úgy veszi őt körül, mint az erős fal.
12Mielőtt összetörne, felfuvalkodik az ember szíve,
a dicsőség előtt pedig alázatosság jár.
13Aki felel, mielőtt valamit meghallgatna,
balgának és szégyenteljesnek mutatkozik.
14A férfilélek eltűri a betegséget,
de ki tudja elviselni a haragra hajlamos lelket?
15Az értelmes szív megszerzi a tudást,
s a bölcsek füle keresi a tudományt.
16Az ajándék tágassá teszi az utat az ember számára,
s a nagyok színe elé juttatja.
17Igazat adnak annak, aki a pörben elsőnek jut szóhoz,
azután eljön az ellenfele és kivallatja.
18A sorshúzás viszályokat szüntet,
és igazságot tesz a hatalmasok között.
19Erős város a testvér, akit testvére megsegít.
A törvénylátás a városkapu retesze.
20Mindenkinek a szája gyümölcsével telik meg a gyomra,
s attól lakik jól, ami ajkán terem.
21A nyelv által jöhet halál is, élet is,
ki mit szeret, annak gyümölcsét élvezi.
22Aki jó feleséget talál, szerencsét talál,
s az Úrtól jótéteményben részesül,
aki jó feleséget űz el, elűzi magától a szerencsét,
de aki a házasságtörőt megtartja, balga az és istentelen.
23A szegény esdekelve beszél,
a gazdag pedig keményen válaszol.
24Van barát, aki kellemes a társalgásban,
és van olyan, aki szeret, és testvérnél is ragaszkodóbb.
1Jobb a szegény, akinek útja feddhetetlen,
mint a romlott ajkú és esztelen gazdag.
2Nincs ott jó, ahol nincs meg a lélek ismerete,
aki siet lábával, az mellélép.
3Az ember elrontja útját balgaságával,
és szíve mégis az Úr ellen dühöng!
4A gazdagság sok új barátot szerez,
a szegényt pedig a régiek is elhagyják.
5A hamis tanú nem marad büntetlen,
s aki hazugságot kohol, meg nem menekül.
6Az előkelőnek sokan hajbókolnak,
s a bőkezűnek számos a barátja.
7A szegény embertől húzódik a rokonsága,
mennyivel inkább távolodnak tőle barátai!
Aki csak szó után indul, annak nem lesz semmije sem.
8Aki értelmet szerez, jót akar lelkének,
aki megőrzi a belátást, megleli a boldogságot.
9A hamis tanú nem marad büntetlen,
s aki hazugságot kohol, el fog veszni.
10Nem való balgának a gyönyörűség,
sem a szolgának, hogy uralkodjék fejedelmeken.
11Az ember okosságát türelmén lehet lemérni,
és becsületére válik, ha a hibát el tudja nézni.
12A király haragja olyan, mint az oroszlán bömbölése,
jókedve pedig harmat a növényen.
13A balga fiú fájdalom atyjának,
a házsártos asszony pedig olyan,
mint a folyton beázó háztető.
14A ház és a vagyon ősöktől eredő örökség,
az okos asszony pedig valóban az Úrtól van.
15A tunyaság mély álomba merít,
s a lusta lélek koplalni kénytelen.
16Aki megtartja a parancsot, megóvja lelkét,
aki elhanyagolja útját, halállal bűnhődik.
17Aki megkönyörül a szegényen, az Úrnak ad kölcsön,
s ő megfizet neki tettéért.
18Fenyítsd meg fiadat, és ne veszítsd el reményedet,
de nehogy arra gondolj, hogy megöld!
19Ha türelmetlen, viselje csak bűnhődését,
sőt, hogy megmentsd őt, szolgálj még ráadással!
20Hallgass jó tanácsra és fogadj el intést,
hogy végtére bölcs légy!
21Sokféle terv van az ember szívében,
de csak az Úr akarata a helytálló!
22A szűkölködő ember irgalmas,
és többet ér a szegény, mint a hazug férfi.
23Az Úr félelme életre vezet,
mellette jóllakottan, baj nélkül lehet megpihenni.
24A lusta a tálba mártja kezét,
de a szájához már nem emeli.
25Ha az arcátlant megvered, tanul belőle a balga,
ha pedig az okost megfedded, okulást merít.
26Aki bántalmazza atyját és elűzi anyját,
becstelen, gyalázatos gyermek.
27Fiam! Ne szűnj meg hallgatni az intésre,
és ne légy járatlan a tudás igéiben!
28A hamis tanú kineveti a törvényt,
s a gonoszok szája falja a gazságot.
29Az arcátlanok számára vesszők állnak készen,
a balgák hátára pedig ütlegek várnak.
1Buja dolog a bor, és tombol a részegség,
aki ezekben gyönyörködik, bölcs nem lesz.
2A király fenyegetése olyan, mint az oroszlán bömbölése,
önmaga ellen vét, aki őt felbőszíti.
3Becsületére válik a férfinak, ha felhagy a viszállyal,
bezzeg beleártja magát a veszekedésbe mindaz, aki balga!
4A tunya a hideg miatt elhagyja a szántást,
ezért nyáron koldul, de nem adnak neki!
5Mint a mély víz, olyan a terv az ember szívében,
de az okos ember kimeregeti azt.
6Sok emberről állítják, hogy jószívű,
de ki talál olyat, akiben meg lehet bízni?
7Az igaz, aki tökéletességben jár,
boldog gyermekeket hagy maga után.
8A király, amikor ítélőszékén ül,
tekintetével elszéleszt minden gonoszt.
9Ki mondhatja: tiszta a szívem,
tiszta vagyok a bűntől?
10A kétféle súly és kétféle mérték:
mindkettő utálatos Isten előtt.
11A gyermeket meg lehet ismerni abból, hogy mit tesz-vesz,
hogy tiszták s helyesek-e cselekedetei?
12A halló fület, a látó szemet:
mind a kettőt az Úr alkotta.
13Ne szeresd az alvást, hogy a szegénység el ne nyomjon,
tartsd nyitva szemedet, akkor jóllakhatsz kenyérrel!
14»Silány! Silány!« – mondja minden vevő,
s amikor elmegy, nagyra van vele.
15Lehet valakinek aranya és drágaköve bőven,
a legbecsesebb ékszer mégis csak az értelmes száj.
16Csak vedd el a ruháját, mert kezese lett másnak,
végy zálogot tőle idegenek miatt!
17Édes az embernek a csalárdság kenyere,
de azután szája betelik kaviccsal.
18Tanácstól erősödnek a tervek,
bölcs számítással kell viselni hadat!
19Aki pletykával házal, elárulja a titkot,
ezért ne barátkozz oktalan fecsegővel!
20Aki átkozza atyját és anyját,
annak mécsese a sötétség idején kialszik.
21Az örökséget, amelyet eleinte siettetnek,
nem áldják a végén.
22Ne mondd: »Visszafizetem a gazságot!«
Az Úrban bízzál, ő majd megsegít.
23Utálja az Úr a kétféle súlyt,
a hamis mérleg nem jó!
24A férfi lépteit az Úr irányítja,
hogy is érthetné meg az ember a saját útját?
25Kelepce az embernek,
ha valamit elsietve szentnek nyilvánít,
s a fogadalom után gondolja meg a dolgot.
26A bölcs király szétszórja a gonoszokat,
és kereket gurít rájuk.
27Az ember lelke az Úr fáklyája,
amely bensőnk minden rejtekét kifürkészi.
28A királyt szeretet és hűség oltalmazza,
trónusát a kegyesség támogatja.
29Az ifjak büszkesége az erejük,
s a vének tisztessége az ősz haj.
30Az ütés kék foltja megtisztítja a gonoszokat,
és a verés a test belső részeit.
1Olyan a király szíve az Úr kezében, mint a vízfolyás,
ahová akarja, oda irányítja.
2Az ember minden útja helyes a saját szemében,
a szíveket mégis az Úr veti latra.
3Irgalmasságot és igazságot tenni
kedvesebb az Úr előtt az áldozatnál.
4A szemek fennhéjázása szívbeli felfuvalkodás,
a gonoszok szövétneke a bűn.
5A szorgalmas igyekezet mindig gyarapodásra vezet,
de mindaz, aki lusta, folyton szegénységben lesz.
6Aki csalárd nyelvvel gyűjt kincset,
hiú és esztelen, és beleakad a halál tőreibe.
7A gonoszokat erőszakuk vesztükbe sodorja,
mert nem akarnak igazságot cselekedni.
8A romlott férfi útja tekervényes,
a tisztának eljárása pedig egyenes.
9Jobb lakni a háztető sarkán,
mint házsártos asszonnyal egy házban.
10A gonosz lelke kártevés után áhít,
és társán meg nem könyörül.
11Ha az arcátlan bűnhődik, tanul belőle a kicsiny,
és ha követi a bölcset, okulást merít.
12Az igaz a bűnös házát szemmel tartja,
hogy a gonoszokat a rossztól visszatartsa.
13Aki bedugja fülét a szegény kiáltására,
maga is kiált majd, és nem lesz, aki meghallgassa.
14A titkos adomány kioltja a haragot,
s a kebelbe rejtett ajándék a leghevesebb indulatot.
15Az igazságtevés öröm az igaznak,
de rémület a gonosztevőknek.
16Az olyan ember, aki letér a okosság útjáról,
az alvilág árnyainak gyülekezetében nyugszik.
17Aki szereti a mulatozást, szegénységre jut,
aki kedveli a bort és az olajat, nem lesz gazdag.
18A jó helyett a bűnös szolgál váltságul,
s az igazak helyett a hitehagyott.
19Jobb lakni kietlen földön,
mint házsártos, mogorva asszonnyal.
20Az igaz házában kívánatos kincs van és olaj,
az oktalan ember azonban elpazarolja.
21Aki követi az igazságot és irgalmasságot,
életet talál, igazságot és hírnevet.
22A bölcs bejut a hősöktől védett városba
és lerontja az erődöt, amelyben bizakodtak.
23Aki vigyáz a szájára s nyelvére,
megóvja lelkét a sanyarúságtól.
24Arcátlannak hívják a fennhéjázó kevélyt,
aki indulatában szertelenül dölyfösködik.
25A lustát megölik a kívánságok,
mert keze mit sem akar dolgozni.
26Az igaztalan nap nap után csak elvár és kíván,
az igaz pedig nem szűnik meg adakozni.
27A gonoszok áldozatai utálatosak,
kivált, ha gonosztettért hozzák.
28A hamis tanú elvész,
a hűséges vallomása sikert ér el.
29A gonosz férfi szemtelen arccal jár,
az igaz pedig ügyel útjára.
30Nincsen bölcsesség, nincsen okosság,
nincsen tanács az Úr ellen.
31A lovat készen tartják a csata napjára,
a győzelmet azonban az Úr adja.
1Többet ér a jó név nagy gazdagságnál,
s a kedvesség ezüstnél és aranynál.
2Van egymás mellett gazdag is, szegény is:
mindegyiket az Úr alkotta.
3Az élelmes meglátja a bajt és elrejtőzik,
a korlátolt pedig tovább megy és kárt vall.
4A szerénység jutalma az Úr félelme,
gazdagság, hírnév és élet.
5A gonosz útján fegyver és kard van,
aki vigyáz lelkére, távol marad tőlük.
6Az ifjú a maga életútját követi,
s akkor sem hagyja el, amikor megvénül.
7A gazdag uralkodik a szegényen,
s aki kölcsönt vesz fel, szolgája a hitelezőnek.
8Aki igazságtalanságot vet, bajt arat,
és dölyfének vesszője megsemmisül.
9Az irgalmas lelkű áldásban részesül,
mert adott kenyeréből a szegénynek.
Siker és tisztelet jut annak, aki adakozik,
és megnyeri azok lelkét, akik adományát veszik.
10Űzd el az arcátlant, és távozik vele a viszály,
megszűnik a perpatvar s a szidalom.
11Azt kedveli az Úr, aki tisztaszívű,
aki szépen tud beszélni, annak a király a barátja.
12Az Úr szemei megőrzik a tudást,
s az elvetemült igéi összeomlanak.
13Így szól a lusta: »Oroszlán van odakint!
Még megölnek az utca közepén!«
14Az idegen asszony szája mély verem,
akire az Úr haragszik, beleesik.
15Dőreség tapad az ifjú szívéhez,
a fenyítő pálca azonban leszedi róla.
16Aki szegényt sanyargat, hogy gyarapítsa vagyonát,
ad majd a magánál gazdagabbnak, és szükségbe jut.
17Hajtsd ide füledet,
és hallgasd a bölcsek mondásait,
vedd szívedre tanításomat,
18mert gyönyörűségedre lesz, ha megőrzöd bensődben,
és kiárad majd ajkadra!
19Hogy az Úrba helyezd bizalmadat,
a mai napon veled is közlöm.
20Harminc mondást írtam le számodra,
megfontolással és tudománnyal,
21hogy tudtodra adjam az igazságot s az igaz igéket,
hogy megfelelhess velük azoknak, akik téged küldtek.
22Meg ne rövidítsd a szegényt, azért mert szegény,
s el ne taposd a szűkölködőt a kapuban,
23mert ügyét az Úr vállalja
és elveszíti azokat, akik vesztére törnek.
24Ne barátkozz olyannal, aki indulatos,
és ne járj haragos férfival,
25hogy el ne tanuld útjait,
és kelepcét ne állíts lelkednek.
26Ne légy azok között, akik kezüket adják,
hogy tartozásért jótálljanak,
27ha majd nem lesz miből fizetned,
miért engednéd, hogy elvegyék a takarót ágyadról?
28El ne mozdítsd a régi határt,
amelyet őseid megvontak!
29Láttál-e férfit, aki ügyes a dolgában?
Királyok előtt legyen a helye,
és ne az alacsony sorban levők előtt!
1Ha leülsz, hogy fejedelemmel egyél,
arra legyen gondod, amit eléd raknak,
2tégy kést a torkodra,
hogy uralkodni tudj kívánságodon.
3Pompás falatjait ne kívánd,
mert csalfa étel az!
4Ne törd magadat gazdagság után,
és mérsékeld élelmességedet!
5Ne emeld szemedet olyan javakra,
amelyek a tieid nem lehetnek,
mert azok szárnyra kapnak, mint a sas,
és az ég felé elröpülnek.
6Ne étkezz irigy emberrel,
és ne kívánd pompás falatjait,
7mert mint a bűvész és a jós,
arra következtet, amit nem tud.
Mondja ugyan: »Egyél csak! Igyál csak!«
de nem mondja neked szívből,
8a lenyelt falatot még kihányod,
és szép szavaidat hiába vesztegeted.
9Ne beszélj a balgák fülébe,
mert lenézik okos beszédeidet!
10El ne mozdítsd a kiskorúak határkövét,
és be ne nyomulj az árvák földjére,
11mert erős a gyámoluk,
s ő magára vállalja pörüket ellened!
12Nyisd meg szívedet az intelemnek,
és füledet az okos beszédnek!
13Ne sajnáld a fiútól a fenyítést!
Nem hal az meg, ha vesszővel sújtod!
14Te pálcával vered őt,
és lelkét az alvilágtól mented meg!
15Fiam! Ha szíved bölcs lesz,
az én szívem is örvendez veled,
16és bensőmben vigadok,
amikor ajkad helyesen beszél.
17Ne induljon fel szíved a bűnösök miatt,
hanem az Úr félelmében légy szüntelen,
18hisz van reményed a jövendőben,
és bizakodásod meg nem hiúsul!
19Figyelj, fiam, és légy bölcs,
irányítsd szívedet az egyenes útra!
20Ne végy részt a nagyivók lakomáin,
sem azok tobzódásain, akik hússal tömik magukat,
21mert a nagyivó és a lakmározó elzüllik,
és a naphosszat alvó rongyokba öltözik.
22Hallgass atyádra, aki nemzett téged,
és ne vesd meg anyádat, mikor megöregszik!
23Igazságot vásárolj – és el ne add! –
bölcsességet, fegyelmet és okosságot!
24Ujjonghat az igaznak atyja,
aki bölcset nemzett, örömét lelheti benne.
25Örvendjen tehát atyád és anyád,
vigadjon, aki szült téged!
26Add nekem, fiam, szívedet,
és szemed vigyázzon útjaimra,
27mert a feslett nő mély verem,
s az idegen asszony szűk kút,
28lesben áll az úton, mint a rabló,
és megöli azokat, akiket óvatlannak lát.
29Ki mondja: »Óh?« Ki mondja: »Jaj, atyám?«
Ki a veszekedő és ki esik verembe?
Kinek vannak sebei ok nélkül?
Kinek vörös a szeme?
30Nem azoknak, akik bor mellett mulatnak,
és szorgalmasak a poharazgatásban?
31Ne nézd a bort, hogyan piroslik,
s hogy miként villog a serlegben!
Könnyen csúszik az lefelé,
32de végül mar, mint a kígyó,
és kilövi a mérgét, mint a vipera.
33A szemed fura dolgokat lát,
és szíved bolondokat beszél,
34úgy vagy, mintha a tenger közepén feküdnél,
mint az alvó kormányos, aki elvesztette a kormányt.
35Így szólsz: »Elvertek ugyan, de nem fájt nekem,
ütöttek, de nem éreztem.
Mikor ébredek fel, hogy a bort ismét felkeressem?«
1Gonosz embereket ne nézz irigy szemmel,
és ne kívánkozz közéjük,
2mert szívük erőszakot tervez,
és ajkuk csalárdságot beszél.
3Bölcsesség által épül föl a ház,
és értelem teszi szilárddá,
4tudás folytán telnek meg a kamrák
mindenféle drága, gyönyörű holmival.
5A bölcs férfi erős,
s a tudós férfi izmos és erőteljes.
6Mert megfontolva kell viselni a hadat,
ott terem siker, ahol bőven van a tanács.
7Magas a bölcsesség a balgának,
nem nyitja ki száját a kapuban.
8Aki azon töri fejét, hogy ártson,
cselszövő az ő neve.
9A balga fondorlata bűnre irányul,
a rágalmazó pedig utálat az embereknek.
10Ha bágyadt vagy,
erőd a szükség napján szűkösen lesz.
11Mentsd meg azokat, akiket halálra visznek,
el ne mulaszd megmenteni a vesztőhelyre támolygókat!
12Ha azt mondod: »Nem telik erőmből!«
látja ezt az, aki a szíveket mérlegeli,
s aki lelkedet szemmel tartja, tud mindenről,
és mindenkinek tettei szerint megfizet.
13Egyél csak, fiam, mézet, mert jó az,
lépes mézet, mert édes az torkodnak!
14Ilyen a bölcsesség tudása is lelkednek
ha megtaláltad, reményed lesz a jövőben,
és bizakodásod meg nem hiúsul.
15Ne leselkedjél és ne keress gonoszságot az igaznak hajlékában,
és fel ne dúld nyugvóhelyét!
16Mert essen el bár hétszer az igaz, mégis felkel,
a gonoszok ellenben elbuknak a bajban.
17Ne örülj ellenséged bukásán,
és ne ujjongjon szíved az ő botlása fölött,
18hogy meg ne lássa az Úr és ne rosszalja,
s el ne fordítsa tőle haragját!
19A bűnösök miatt ne lobbanj haragra,
és ne izgulj a gonoszok miatt,
20mert a bűnösnek nincs a jövőben reménye,
s a gonoszok mécsese elalszik.
21Féld, fiam, az Urat és a királyt
és ne keveredj a lázítók közé,
22mert romlás éri őket hirtelen,
és ki tudja, milyen veszedelem fenyeget miattuk!
23Ezek is bölcsek mondásai:
Nem jó az ítéletben személyre tekinteni!
24Akik azt mondják a vétkesnek: »Neked van igazad!«
azokat elátkozzák a népek, és utálják a nemzetek,
25de dicsérik azokat, akik megfenyítik őt,
és áldás száll az ilyenekre.
26Csókot ad a szájra,
aki helyénvaló beszéddel válaszol.
27Végezd munkádat a mezőn,
és lásd el szorgosan a szántóföldet,
hogy azután megépíthesd házadat.
28Ne illesd társadat alaptalan váddal,
és senkit se hitegess ajkaddal!
29Ne mondd: »Ahogy velem cselekedett,
én is úgy teszek vele,
megfizetek tettei szerint mindenkinek!«
30Elmentem a rest ember szántója mellett,
s az oktalan férfi szőlője alatt,
31és íme, az egészet ellepte a csalán,
a színét felverte a tövis,
és leomlott a kőkerítése!
32Amikor ezt láttam, észbe kaptam,
okultam a példáján!
33Azt mondtam: »Alszol egy kissé, szenderegsz egy kevéssé,
összeteszed egy kicsit a kezedet, és megpihensz.
34Akkor beállít hozzád az ínség, mint a csavargó,
s a nélkülözés, mint a fegyveres férfi.«
amelyeket Hiszkijának, Júda királyának emberei gyűjtöttek egybe.
2Isten dicsősége a dolgot elrejteni,
a királyok dicsősége pedig a kérdést kideríteni.
3Az ég magasságát, a föld mélységét,
s a király szívét nem lehet kipuhatolni.
4Válaszd ki az ezüstből a salakot,
akkor az színtiszta lesz,
5távolítsd el a gonoszt a király környezetéből,
akkor az igazság szilárddá teszi trónját.
6Ne tolakodj előre a király előtt,
és ne állj a nagyok helyére,
7mert jobb, ha mondják neked: »Jöjj ide, feljebb!«
minthogy megalázzanak a fejedelem előtt.
8Amit szemed látott,
ne használd a perben megfontolás nélkül,
hátha később nem tudod jóvátenni,
hogy társadat csúffá tetted.
9Intézd el peredet társaddal,
és más titkát el ne áruld,
10hogy meghallván, gyalázattal ne illessen,
és ne szűnjön ócsárolni téged.
Jóindulat és barátság megment,
ehhez tartsd magadat, hogy ne legyen ócsárlásban részed.
11Aranyalma ezüsttálcán:
ilyen a szó kellő időben kimondva.
12Arany fülbevaló és ragyogó gyöngy:
ilyen a bölcs intelem a szófogadó fülnek.
13Amilyen a hűsítő hó az aratás hevében,
olyan a megbízható követ a küldőjének:
megnyugtatja gazdája szívét.
14Felhő és vihar eső nélkül:
ez a dicsekvő férfi, aki ígéreteit nem teljesíti.
15Türelemmel csitítani lehet a fejedelmet,
a puha nyelv a csontot is megtöri.
16Ha mézet találsz, csak annyit egyél, amennyi elég neked,
hogy torkig ne légy vele, és ki ne add magadból,
17ritkán tedd lábadat társad házába,
hogy jól ne lakjék veled és meg ne unjon.
18Dárda, kard és hegyes nyíl:
ilyen az az ember, aki társa ellen hamisan tanúskodik.
19Odvas fog és roskadó láb:
ilyen a hűtlen a szükség idején.
20Mint aki elveszíti palástját hideg napon,
s mint az ecet a sziksóra,
ilyen az, aki rosszkedvű előtt nótázik.
Mint a moly a ruhának, s a féreg a fának
úgy árt a bánat az ember szívének.
21Ha ellenséged éhezik, adj neki enni,
ha szomjazik, adj neki vizet inni,
22így parazsat gyűjtesz a fejére,
és az Úr megfizeti neked.
23Az északi szél elűzi az esőt,
és a bosszús arc a rágalmazó nyelvet.
24Jobb lakni a háztető sarkán,
mint házsártos asszonnyal egy házban.
25Tikkadt torokra friss víz:
ilyen a messze földről jövő jó hír.
26Lábbal felkavart forrás, zavaros vízfakadás:
ilyen az az igaz, aki a gonosz előtt meginog.
27Amint túl sok mézet enni nem tesz jót,
úgy a dicsőséget keresni sem dicsőség.
28Város, amelyen rést ütöttek és már fala sincsen:
ilyen a férfi, aki beszédében nem tud magán uralkodni.
1Mint a hó a nyárhoz, az eső az aratáshoz,
éppúgy nem illik a balgához a megtiszteltetés.
2Ahogy a madár tovaszáll s a fecske elrepül,
az ok nélkül kimondott átok sem talál.
3A lónak ostor kell, a szamárnak zabola,
a balgák hátának pedig vessző.
4Ne felelj az ostobának balgasága szerint,
hogy ne légy te is hozzá hasonló.
5Felelj az ostobának balgasága szerint,
hogy ne higgye magát bölcsnek.
6A saját lábát vágja el, és kárvallást szenved,
aki balga útján küld üzenetet.
7A sántának hiába van formás lábszára,
éppígy nem illik bölcs mondás a balga szájába.
8Mint aki kőrakásról követ tesz tarsolyába,
olyan az, aki balgát tiszteletben részesít.
9Mintha tövis nőne a részeg kezében,
olyan a bölcs mondás bolondok szájában.
10Az ítélet véget vet a pöröknek,
s aki elhallgattatja a bolondot, haragot enyhít.
11Amint a kutya visszatér arra, amit kihányt,
úgy a balga is megismétli a bolondságát.
12Láttál-e embert, aki bölcsnek tartja magát?
A bolondtól többet lehet remélni, mint tőle!
13A lusta így szól: »Oroszlán van az úton!
Oroszlán van az utcán!«
14Ahogy az ajtó a sarkán,
úgy forog a lusta az ágyán.
15Ha kezét a tálba mártja a lusta,
még azt is sokallja, hogy szájához emelje.
16A lusta bölcsebbnek tartja magát
hét olyannál, aki okosan tud megfelelni.
17Mint aki kutyát fülön fog,
olyan az izgága, aki más pörébe ártja magát.
18Miként ártalmas az, aki vaktában lövöldöz
nyilat és halálos dárdát,
19úgy tesz az is, aki álnokul árt társának,
és ha rajtakapják, azt mondja: »Ó, csak tréfálni akartam!«
20Ha kifogy a fa, a tűz elalszik,
ha nincsen besúgó, a perpatvar is megszűnik.
21Parázshoz szén és a tűzhöz fa kell,
a viszály szításához pedig izgága ember.
22A besúgó szavai olyanok, mint a csemege,
s a gyomor belsejébe hatolnak.
23Silány ezüsttel bevont cserépedény:
ilyen a sima száj a gonosz szív mellett.
24Ajkáról ismerhető fel az ellenség,
amikor fondorlatot sző magában;
25ha szavát édesre fordítja, ne higgy neki,
mert hét aljasság van szívében!
26Gyűlöletét ravaszul rejtegeti,
de gazsága elárulja magát a közösségben.
27Aki másnak vermet ás, maga esik bele,
s aki másra követ hengerít, visszagurul az arra.
28A hamis nyelv utálja az igazságot,
és a sima száj romlást szerez.
1Ne dicsekedjél a holnappal,
hisz nem tudod, mit hoz az eljövendő nap!
2Más dicsérjen téged, ne a saját szád,
idegen valaki, és ne a saját ajkad!
3Nehéz a kő, súlyos a homok,
de mindegyiknél terhesebb a bosszúság a balga miatt.
4Kegyetlen a harag és féktelen a dühöngés,
de a féltékeny támadását ki állhatja ki?
5Leplezetlen korholás
többet ér eltitkolt szeretetnél.
6Többet érnek sebek baráttól,
mint álnok csókok ellenségtől.
7Aki jóllakott, a lépes mézet is lábbal tapossa,
az éhes pedig a keserűt is édesnek találja.
8Mint a fészkéből elköltöző madár,
olyan a férfi, aki elhagyja otthonát.
9Olaj és tömjénillat gyönyörűség a szívnek,
a barát jótanácsa pedig édesség a léleknek.
10Ne hagyd el barátodat és atyád barátját,
és ne menj testvéred házába nyomorúságod napján.
Jobb a szomszéd a közelben, mint a testvér a távolban.
11Tanulj bölcsességet, fiam, és örvendeztesd meg szívemet,
hogy megfelelhess az ócsárlónak.
12Az élelmes meglátja a bajt, és elrejtőzik,
a korlátoltak pedig tovább mennek, és kárt vallanak.
13Csak vedd el a ruháját, mert kezes lett másért,
végy zálogot tőle idegenek miatt!
14Aki társát már kora reggel nagy hangon áldja,
hasonlít az átkozóhoz.
15A beázott tető esős napon
és a házsártos asszony hasonlók egymáshoz:
16aki magánál tartja, szelet tartogat,
és olaj után fog kiáltani a jobbja.
17Vasat vassal élesítenek,
és mindenki a társa személyét csiszolja.
18Aki fügefát gondoz, gyümölcsét is élvezi,
aki urának gondját viseli, annak megbecsülés jár érte.
19Amint a vízben tükröződik a belenéző arca,
úgy az emberek szíve is tárva van az okosak előtt.
20Az alvilág és az enyészet nem tud jóllakni sohasem,
az ember szeme is telhetetlen.
21Az ezüstöt a tégely, az aranyat a kemence teszi próbára,
a férfit pedig a száj, amely dicséri.
Az igaztalannak szíve gonoszságot firtat,
az igaznak szíve pedig tudást keres.
22Zúzhatod az ostobát – akár a darát – mozsárban törővel,
mégsem hagyja el a balgasága.
23Törődjél aprómarhád állapotával,
és tartsd szemmel nyájaidat,
24mert a vagyon nem tart örökké,
és a gazdagság nem száll
nemzedékről nemzedékre.
25Ha kihajt a rét, zöldell a fű,
és begyűjtik a szénát a hegyekről,
26a juhok megadják neked a ruhát,
s a bakok árán szántót vehetsz,
27a kecskék elegendő tejet adnak
élelmedre és házi szükségedre,
és szolgáló leányaid eledelére.
1A gonosz menekül, mikor nem is üldözi senki sem,
az igaz pedig bizton érzi magát, mint a bátor oroszlánkölyök.
2Az erőszakosok hibájából viszályok támadnak,
az okos ember azonban elfojtja azokat.
3A gonosz férfi, aki szegényeket elnyom:
pusztító ár, amely éhínséget okoz.
4Akik elhagyják a törvényt, magasztalják az istentelent,
akik megtartják, kikelnek ellene.
5A gonosz emberek nem értik a jogot,
akik pedig keresik az Urat, mindent felfognak.
6Jobb a szegény, akinek útja feddhetetlen,
mint aki görbe utakon jár, mégha gazdag is.
7Aki megfogadja a tanítást, okos gyermek,
aki dőzsölőket lát vendégül, szégyent hoz atyjára.
8Aki vagyonát kamattal és ráadással gyarapítja,
olyannak gyűjti, aki szegényhez bőkezű.
9Aki elfordítja fülét, hogy ne hallja a törvényt,
annak még az imája is visszataszító.
10Aki igazakat kárhozatos útra vezet,
maga esik a vermébe,
és javait az igazak birtokolják.
11Bölcsnek tartja magát a gazdag,
de az okos szegény átlát rajta.
12Ha az igazak ujjonganak, nagy a dicsőség,
ha pedig a gonoszok jutnak uralomra, az emberek tönkremennek.
13Nem boldogul, aki bűneit palástolja,
de irgalmat nyer, aki megvallja s elhagyja azokat.
14Boldog az ember, aki mindig istenfélő,
aki azonban szívét megkeményíti, bajba jut.
15Ordító oroszlán és falánk medve:
ilyen a szegény népen uralkodó istentelen.
16Okosságban szűkölködő fejedelem sokakat elnyom erőszakkal,
de aki gyűlöli a fösvénységet, sokáig uralkodik.
17Az embert, akit kiontott vér terhe nyom,
ha a sírig menekül is, senki sem támogatja!
18Aki igazságban jár, üdvösségben részesül,
akinek görbék az útjai, egyszer csak elesik.
19Aki megműveli földjét, jóllakhat kenyérrel,
aki üres dolgok után szalad, betelik szegénységgel.
20A becsületes embert bőséges áldás kíséri,
aki azonban siet meggazdagodni, nem marad büntetlen.
21Nem cselekszik jól, aki ítéletben személyre tekint,
az ilyen egy falat kenyérért is vét az igazság ellen.
22A férfi, aki siet meggazdagodni, és másokra irigykedik,
nem tudja, hogy utoléri majd a szegénység.
23Aki megfeddi az embert,
később könnyebben talál nála szeretetet,
mint aki hízelgő nyelvével megcsalja.
24Aki atyját, anyját kifosztja,
és azt mondja: »Ez nem bűn!« –
ártó ember cimborája.
25A pöffeszkedő telhetetlen szítja a viszályt,
aki bízik az Úrban, megerősödik.
26Balga az, aki saját eszére hagyatkozik,
az menekül meg, aki bölcsességben jár-kel.
27Aki ad a szegénynek, nem lát szükséget,
aki megveti a könyörgőt, ínségbe jut.
28Ha a gonoszok felemelkednek, az emberek elrejtőznek,
ha pedig azok tönkremennek, az igazak gyarapodnak.
1A férfira, aki a dorgálót nyakaskodva megveti,
hirtelen eljön a romlás, amelyből nincs számára felépülés.
2Örvend a nép, ha az igazak gyarapodnak,
de sóhajt a nép, ha gonoszok jutnak uralomra.
3A férfi, aki kedveli a bölcsességet, megörvendezteti atyját,
aki azonban céda nőket tart, elherdálja a vagyont.
4Az igazságos király talpraállítja az országot,
a kapzsi férfiú azonban tönkreteszi.
5A férfi, aki hízelgő, tettetett beszéddel szól barátjához,
hálót vet lába elé.
6A gonosz ember beleakad bűnei tőrébe,
az igaz pedig ujjong és örvendezik.
7Az igaz gondol a szegények jogával,
a gonosz pedig nem vesz róla tudomást.
8Az arcátlan emberek fellázítják a várost,
a bölcsek ellenben csitítják az indulatot.
9Ha bölcs ember balgával vitába száll,
akár haragudjék, akár nevessen, nyugalmat nem talál.
10Vérszomjas emberek megvetik az ártatlant,
az igazak pedig keresik a lelkét.
11A balga rögtön kiadja egész lelkét,
a bölcs pedig elhalasztja és későbbre tartogatja.
12Amely király örömest hallgat hazug beszédekre,
annak szolgái egytől egyig
gonosztevők.
13Van egymás mellett szegény is, elnyomó is,
mindegyik az Úrtól kapja szeme világát.
14Örökre szilárd a király trónja,
aki a szegénynek igazságot szolgáltat.
15Vessző és korholás bölcsességet adnak,
az ifjú pedig, akit szabadjára hagynak, szégyent hoz anyjára.
16Ha a gonoszok gyarapodnak, a bűn is erőre kap,
az igazak azonban meglátják bukásukat.
17Fenyítsd fiadat, akkor nyugodalmat ad neked,
és gyönyörűséget szerez lelkednek.
18Látomás nélkül a nép féktelenné lesz,
de boldog, ha megtartja a törvényt.
19Szolgát nem lehet csak szép szóval kitanítani,
mert érti ugyan, mit mondasz, de mégsem fogad szót.
20Láttál-e embert, aki elsieti beszédét?
A balgának több a reménye, mint neki!
21Aki szolgáját gyermekkorától kényezteti,
később majd makacsnak találja.
22Indulatos férfi viszályt támaszt,
s a heveskedő bővelkedik bűnökben.
23Az embert kevélysége megalázza,
az alázatosnak pedig megbecsülés jut.
24Aki tolvajjal osztozik, ellensége önmagának,
hallja az átkot, és még sem tesz jelentést!
25Az emberektől való félelem tőrbe ejt,
aki pedig az Úrban bízik, oltalmat nyer.
26Sokan keresik az uralkodó színét,
de az Úrtól jön mindenki ítélete.
27Az igazak utálják a gonosztevőt,
a gonoszok pedig attól irtóznak, aki egyenes úton jár.
A fiú, aki szót fogad, megmenekszik a romlástól.
1A masszai Águrnak, Jáke fiának mondásai.
Így szól a férfi, akivel Isten van,
és mert Isten vele van, bátorsággal mondja:
2Balgább vagyok, mint a többi ember,
és nincsen emberi bölcsességem!
3Nem tanultam bölcsességet,
hogyan ismerném tehát a Legszentebbet?
4Ki ment fel az égbe és szállott alá?
A szelet ki gyűjtötte kezébe?
A vizet ki kötötte mintegy köpenybe,
ki állította föl a földnek minden szélét?
Hogy hívják? És mi a neve a fiának, ha tudod?
5Isten minden szava állja a tüzet,
védőpajzs ő azoknak, akik benne bíznak.
6Szavaihoz mit sem szabad hozzátenned,
hogy meg ne korholjon és hazugságban ne maradj!
7Két dolgot kérek tőled,
ne tagadd meg tőlem, mielőtt meghalok:
8Tartsd távol tőlem a hamisságot, hazugságot!
Ne adj nekem se nyomort, se gazdagságot!
Csak annyit adj ennem, amennyi elegendő,
9hogy jóllakván meg ne tagadjalak,
és ne mondjam: »Ki az az Úr?«
vagy szükségtől hajtva ne lopjak,
és meg ne gyalázzam Istenem nevét!
10Ne rágalmazd a szolgát uránál,
hogy meg ne átkozzon, és meg ne bűnhődj!
11Olyan nemzedék ez, amely elátkozza atyját,
és nem áldja anyját,
12nemzedék, amely tiszta a saját szemében,
pedig le nem mosta magáról szennyét,
13nemzedék, amely szemét magasan hordja,
és felhúzza szemöldökét,
14nemzedék, amelynek foga megannyi kard,
és álla csupa kés,
hogy felfalja a nyomorgókat a földről,
és a szegényeket az emberek közül.
15A piócának két leánya van,
mindegyik azt mondja: »Ide vele! Ide vele!«
Három az, ami telhetetlen,
és négy, ami sohasem mondja: »elég!«:
16az alvilág, az anyaméh szája,
a föld, amely nem tud betelni vízzel,
s a tűz, amely sohasem mondja, hogy: »elég!«
17A szemet, amely atyjából csúfot űz,
és lenézi anyja szülését,
vájják ki a patakok hollói,
és falják fel a sasok fiai!
18Három dolog nem fér a fejembe,
és négyet sehogy sem értek:
19a sasnak útját az égen,
a kígyó útját a sziklán,
a hajó útját a tenger közepén,
s a férfi útját a leánynál.
20Ilyen még a házasságtörő asszony útja is:
eszik, megtörli száját,
és így szól: »Semmi rosszat sem tettem!«
21Három dolog alatt rendül meg a föld,
és négyet nem tud elviselni:
22a rabszolgát, ha király lesz belőle,
a balgát, ha jóllakik étellel,
23a gyűlölt nőt, ha férjhez megy,
s a rableányt, ha úrnője örökébe lép.
24Négy igen apró van a földön,
de azért a bölcseknél is okosabb:
25erőtlen nép a hangya,
de aratáskor gyűjti élelmét,
26gyenge nép a szirti borz,
mégis sziklába építi lakását,
27a sáskának nincsen királya,
és raja mégis rendben vonul,
28a gyík kezével kapaszkodik,
és ott van királyi palotákban.
29Hárman lépnek szépen,
és négyen járnak délcegen:
30az oroszlán, a hős az állatok között,
nem hátrál meg senki elől,
31a kakas, amint a tyúkok között büszkén lépeget,
a bak a kecskenyáj élén,
s a király, ha kiáll népe elé.
32Van, aki akkor bizonyul balgának, mikor magasra emelték:
ha okos lett volna, kezét a szájára tette volna.
33Aki fejés közben erősen nyomja a tőgyet,
vajat szorít ki belőle.
Aki erősen fújja orrát, vért nyom ki belőle.
Aki az indulatot szítja, viszályt okoz.
1Lámuelnek, Massza királyának igéi,
amelyekkel őt anyja oktatta.
2Mi az, kedvesem? Mi az, ó, méhem gyermeke?
Mi az, ó fogadalmaim gyermeke?
3Ne költsd vagyonodat nőkre,
és gazdagságodat arra, ami királyokat tönkretesz!
4Ne adj királyoknak, Lámuel,
ne adj királyoknak bort,
mert nincsen titoktartás, ahol részegség uralkodik,
5hogy ittasan el ne felejtsék a törvényt,
és meg ne másítsák a szegények igazát.
6A búslakodóknak adjátok a részegítőt,
s a bort azoknak, akik el vannak keseredve,
7hadd igyanak és felejtsék nyomorúságukat,
hogy ne gondoljanak többé bajukra!
8Nyisd ki szádat a néma érdekében,
minden jövő-menő ember ügyében,
9nyisd ki szádat igaz ítéletre,
és szolgáltass igazságot a szegénynek s a nyomorgónak!
Jegyzetek
10,1 Feltehetően két gyűjteményből (10,1-15,33; 16,1-22,16) állították össze ezt a jelenlegi egységet, amely főként kétsoros, gondolatritmusban megírt bölcs mondásokat tartalmaz. A mondások kb. Kr. e. 930 és Kr. e. 200 között keletkeztek.
10,1 A mondások optimizmust tükröznek: a szorgalom és a jámborság mindig sikert arat.
10,2 A »becsületesség« más fordítása: adakozás (vö. Sír 3,30; Tób 4,10k; 12,9).
10,13 A megfontolt és okos beszéd fontosságáról szóló mondások.
11,1 Általános életbölcsességek, melyek segítenek eligazodni az egyes helyzetekben.
11,10 A becsület és a jámborság az egész társadalomra kihat.
11,15 Vö. 6,1-5.
11,18 A vers magyarázza, hogy miért érhetnek el eredményeket a gonoszok is: sikereik látszólagosak.
12,1 Az itt közölt mondások az igaz és a gonosz magatartását hasonlítják össze, főként a beszéd és a munka területén.
12,12 Megromlott szöveg.
13,1 A bölcs és az ostoba fiú összehasonlítása.
13,7 A vagyon által biztosítja magának az ember a függetlenséget és a szabadságot.
13,13 A vers második fele hiányzik a héber szövegben.
13,17 Az ókorban, amikor a hírközlés még igen nehezen működött, a megbízható követ rendkívül fontos volt.
14,1 A bölcs nő magát a bölcsességet személyesíti meg.
14,20 A gazdaggal szívesen barátkoznak, ám a szentíró azokat dicséri, akiknek a szegényekre van gondja.
14,31 Aki a szegényt segíti, Istennek szolgál.
14,32 Még halálában is: talán helyesebb így fordítani: becsületességében.
15,16 Általában úgy gondolták, hogy a bölcsesség anyagi jólétet is hoz. Ez a szállóige más véleményt tükröz.
15,28 A nyelven való uralkodás a bölcsességi irodalom egyik központi témája.
16,1 A gyűjtemény második felében a bölcs mondások nem ellentétesek (mint a 10-15. f. mondásai), hanem egymást kiegészítő, egymással párhuzamos állítások.
16,1 Az ember tervez, de Isten dönt. Ezért jó a terveinket őrá bízni.
16,4 Ez a szállóige népies, leegyszerűsített válasz arra a kérdésre: Miért alkotta Isten a gonoszt?
16,9 Isten még gonosz terveket is fel tud használni jó célra (vö. Ter 50,20).
16,15 Márciusban és áprilisban esik a várva várt »késői eső«.
16,28 Az alattomos, erőszakos és rágalmazó ember rövid jellemrajza.
16,33 Vö. 1 Sám 14,41; 1 Krón 24,5; 26,13-16; Jónás 1,7.
17,8 A remény: talán helyesebben: a megvesztegető ajándék.
17,18 Vö. 6,1-5.
17,23 A kebelnél, a ruha redőjében volt a zseb.
18,6 A balgát szavai is elárulják.
18,14 A lelki sebek nehezebben gyógyulnak, mint a testi betegségek.
18,22 A vers második fele hiányzik a héber szövegből.
19,5 Vö. 19,9.
19,12 A király haragja az alattvaló halálát is jelenthette (vö. 20,2.8.26.28).
19,16 »Útját« vagy: szavait.
19,18 A bottal verés a nevelés mindennapos eszköze volt akkoriban (vö. 19,25).
19,24 Vö. 19,15.
20,9 Ez a vers egyike azon ritka bölcs mondásoknak, melyek a bűntudatról szólnak.
20,22 Négy mondás az Istennel szemben való helyes magatartásról. Az első megtiltja a bosszút (vö. Róm 12,17-21).
21,3 Az ember helyes magatartása kedvesebb Istennek, mint az állatáldozatok (vö. Zsolt 51,18-19). Ez a belátás segített a zsidóságnak abban, hogy el tudja fogadni a templom pusztulásának tragédiáját.
21,18 Jób és a Prédikátor kételkedik ennek az elterjedt véleménynek az igazságában, mely szerint az igaz minden dolga sikerrel végződik.
21,27 Isten nem az ajándékot nézi, hanem az ajándékozót.
21,30 A bölcsesség itt a pogányok evilági okosságát jelenti.
22,1 A fejezet fő témái: szegénység és gazdagság, nevelés, visszafizetés.
22,2 Isten előtt a szegény és a gazdag egyenlő értékű.
22,6 A gyermekkorban kapott nevelés egy életen át elkíséri az embert (vö. 22,15).
22,17 A »bölcsek mondásai« cím egy újabb gyűjtemény kezdetét jelzi a Salamonnak tulajdonított mondások után. A gyűjtemény első egysége (22,17-23,11) Amenope egyiptomi hivatalnok (Kr.e. 10.sz.) bölcs mondásaiból merít.
22,20 Amenope 30 bölcs mondást foglalt írásba.
22,22 A városkapu a bíráskodás helye volt.
23,10 Aki a védtelen ellen vét, az Isten ellenségévé válik.
23,15 Az apa tanácsai fiának.
23,29 Gúnydal az iszákosságról. A tanulságot mindenki maga levonhatja.
24,1 A 22 mondás (22 a héber ábécé betűinek száma) egységes kompozíciót alkot.
24,7 A városkapu a közügyek intézésének helye: akinek ott nincs szava, az senkinek sem számít a közéletben.
24,11 A mondás szomorú aktualitást kap, ha számbavesszük, hogy a zsidókat hányszor üldözték és irtották (már az ókorban is).
24,23 Önálló kis gyűjtemény a bíró és a tanúk viselkedési normáiról, melyet egy ének zár le a lustaságról (30-34).
24,26 A mondás a bíróságon kimondott igaz vallomásra vonatkozik.
25,1 Salamon mondásainak ezt a második gyűjteményét Hiszkija uralkodása idejére (Kr. e. 728-699) vezeti vissza a szent szerző. A nagy történelmi megpróbáltatások (Szamaria eleste, Jeruzsálem ostroma) közt Hiszkija megparancsolja az ősi bölcsesség összegyűjtését és az utókornak való átmentését.
25,7 Vö. Lk 14,7-11.
25,8 Más hibáját nyilvánosságra hozni igen nagy vétek (vö. Mt 5,25-26).
25,13 Követnek lenni az akkori társadalom egyik legfontosabb tisztsége volt. A követ szavai egyenértékűek voltak egy írott dokumentummal.
25,20 A vers második fele hiányzik a héber szövegből, ám minden valószínűség szerint eredeti.
25,21 Vö. Zsolt 140,11; A Róm 12,20 ezt a mondást keresztény alapelvvé teszi.
26,1 Mondások a balgáról.
26,4 Az ostobával nem vitázni kell, hanem az ostobaságára ráébreszteni.
26,8 Az ostobák a társadalomra nézve is veszélyesek.
26,26 A rágalmazó végül is maga esik bele a saját csapdájába.
27,2 Vö. Lk 12,19-20.
27,15 A nőtől függ a férfi családi boldogsága (vö. 18,22).
27,20 Az emberi tudásvágy kimeríthetetlen.
28,1 A Hiszkija-féle gyűjtemény (vö. 25,1) második része főként ellentétpárokat tartalmaz.
28,2 A mondás valószínűleg az északi országrész egymást gyorsan váltogató királyaira vonatkozik.
28,3 A szegények jogát maga Isten védi.
28,9 Aki az isteni törvényt elveti, az később hiába imádkozik.
28,17 Vö. Ter 4,12.
28,24 A rászoruló idős szülőt cserben hagyni gyilkossághoz hasonló.
29,12 Uralkodása során a király hivatalnokainak becsületességére van utalva.
29,18 A prófécia nagy ajándék, ám egy próféták nélküli időben a törvény követése is kellően eligazít.
30,1 Águr szavai függeléket képeznek a salamoni gyűjtemény végén.
30,1 Massza egy arab törzs neve.
30,2 Águr inkább kérdez, mint megoldásokat ad. Isten bölcsessége kifürkészhetetlen (vö. Jób 38,1-35).
30,7 Egy ima, mely a »hazugság« szó kapcsán került ide. Szegénység és gazdagság egyaránt bűnbe viheti az embert.
30,15 A számmondások műfaja a találós kérdésekből keletkezett. A számmondások valami megmagyarázhatatlant neveznek meg. Nem vonnak le semmiféle következtetést, hanem elgondolkodásra késztetnek.
30,15 A pióca a kapzsi embert jelképezi.
30,18 A mondás a szerelem titkának csodálatosságára akar rávilágítani.
31,1 Massza egy arab törzs neve.