1 ¹Salamonnak, Dávid fiának,
Izrael királyának mondásai

²a bölcsesség és fegyelem tanulására,

³az okos beszéd megértésére,
a bölcs okulás, igazságosság,
ítélet és becsületesség elnyerésére,

⁴hogy az egyszerűeknek értelem adassék,
s az ifjúnak tudás és megfontoltság.

⁵A bölcs, ha hallgatja, még bölcsebb lesz,
s az értelmes útmutatást nyer,

⁶behatol a mondás és rejtvény értelmébe,
a bölcsek igéibe és fogós kérdéseibe.

⁷A bölcsesség kezdete az Úr félelme.
A balgák a bölcsességet és az intést megvetik.

⁸Figyelj, fiam, atyád intelmére,
s el ne hagyd anyád tanítását,

⁹mert az díszes koszorú a fejedre,
és ékes lánc a nyakadba!

¹⁰Fiam, ha bűnösök csábítanak, ne engedj nekik,

¹¹ha azt mondják: »Jöjj velünk, leselkedjünk vér után,
rejtsünk el ok nélkül csapdát az ártatlan ellen!

¹²Nyeljük el élve, mint az alvilág,
és egészen, mint a sírba szállót,

¹³szerzünk majd mindenféle drága jószágot,
megtöltjük házainkat zsákmánnyal!

¹⁴Vesd tehát közöttünk sorsodat,
mindannyiunknak egy legyen erszénye!«

¹⁵Fiam, ne menj velük egy úton,
tartóztasd lábadat ösvényüktől,

¹⁶mert lábuk gonoszra siet
és vérontásra rohan!

¹⁷Azonban hiába állítanak fel hálót
a madarak szeme előtt,

¹⁸ők is csak saját vérük ellen leselkednek,
önmaguknak vetnek tőrt.

¹⁹Ilyen minden kapzsi útja:
elveszi gazdája életét.

²⁰A bölcsesség úton-útfélen szónokol,
a tereken hallatja hangját,

²¹lármás utcafőkön kiált,
a városkapuk nyílásánál szólal meg és mondja:

²²»Ti dőrék! Meddig kedvelitek a dőreséget,
s a bolondok meddig kívánják, ami nekik ártalmas,
s a balgák meddig gyűlölik a belátást?

²³Térjetek meg feddésemre!
Íme, kiöntöm nektek lelkemet,
tudtul adom nektek igéimet:

²⁴mivel szóltam, és vonakodtatok,
kinyújtottam kezemet, és nem volt, aki odanézzen,

²⁵semmibe sem vettétek összes tanácsomat,
és nem törődtetek feddésemmel:

²⁶én is nevetek majd romlástokon,
gúnyolódom, ha rátok jön, amitől féltek,

²⁷ha hirtelen baj szakad rátok,
romlástok ott terem, mint a fergeteg,
és eljön rátok a szükség és a szorongás!«

²⁸Akkor hívnak majd engem, de nem hallom,
keresnek hajnalban, de meg nem lelnek.

²⁹Mivel gyűlölték a tudást,
és nem fogadták be az Úr félelmét,

³⁰nem hajlottak tanácsomra,
és megvetették minden intelmemet:

³¹bizony, enni fognak útjuk gyümölcséből,
és jóllaknak saját terveikből!

³²Mert a balgákat megöli elpártolásuk,
s a dőréket elveszíti szerencséjük.

³³Aki azonban rám hallgat, bátorságban lakik,
és bővelkedik baj félelme nélkül.

2

¹Fiam! Ha megfogadod szavaimat
és megőrzöd magadnál parancsaimat,

²megnyitod füledet a bölcsességnek,
és szívedet az okosság megismerésére adod,

³sőt, ha hívod a bölcsességet,
és szívedet az okosságra hajtod,

⁴ha keresed azt, mint az ezüstöt,
és kutatod, mint a rejtett kincset:

⁵akkor megérted az Úr félelmét,
és megtalálod Isten tudását,

⁶mivel az Úr adja a bölcsességet,
s az ő szájából származik a tudás és az értelem.

⁷Ő rejt el üdvöt az igazak részére,
és pajzsa azoknak, akik jámborságban járnak.

⁸Megvédi az igazságosság ösvényeit,
és őrködik a jámborok útja fölött.

⁹Akkor megérted az igazságot és a törvényt,
az egyenességet és minden helyes utat,

¹⁰ha szívedbe száll a bölcsesség,
s a tudás örömöt nyújt lelkednek.

¹¹A megfontolás őrködik majd fölötted,
s az okosság megóv téged,

¹²megment a rossz úttól,
a hamisságot beszélő emberektől,

¹³akik elhagyják az egyenes utat,
hogy a sötétség ösvényein járjanak,

¹⁴akik gonosztevésben találnak örömet,
és gonosz hamisságon ujjonganak,

¹⁵akiknek görbék az ösvényei,
és elvetemültek az útjai.

¹⁶Megment másnak asszonyától,
az idegen nőtől, aki beszédeivel hízeleg,

¹⁷cserbenhagyja ifjúkora bizalmasát,

¹⁸és megfeledkezik Isten szerződéséről,
mert háza a halálba hanyatlik,
és útjai az alvilágba vezetnek.

¹⁹Mind, akik bemennek hozzá, nem térnek vissza,
és nem találják meg az élet útjait;

²⁰hogy a jó úton járj
és az igazak ösvényeit kövesd,

²¹mert az igazak lakják majd a földet,
s a jámborok maradnak meg rajta,

²²a gonoszok pedig elvesznek a földről,
s a hűtleneket kitépik belőle.

3

¹El ne felejtsd, fiam, tanításomat,
és szíved őrizze meg parancsaimat,

²mert számos napot, életévet
és boldogságot szereznek neked!

³Szeretet és hűség el ne hagyjanak!
Fűzd ezeket nyakad köré,
és vésd őket szíved táblájára,

⁴akkor tetszést lelsz és szép jutalmat
Isten és emberek előtt.

⁵Teljes szívvel bízzál az Úrban,
és ne támaszkodj saját belátásodra!

⁶Minden utadon rá gondolj,
s ő majd igazgatja lépéseidet.

⁷Ne légy bölcs önnön szemedben,
féld az Istent és kerüld a rosszat,

⁸ez egészség testednek,
és életerő csontjaidnak.

⁹Tiszteld meg az Urat vagyonodból,
és adj neki minden termésed zsengéjéből,

¹⁰akkor megtelnek kamráid bőséggel,
és túláradnak préseid a musttól.

¹¹Ne vesd meg, fiam, az Úr fenyítését,
és meg ne und dorgálását,

¹²mert az Úr azt feddi, akit szeret,
s azt a fiát sújtja, akit kedvel!

¹³Boldog az az ember, aki bölcsességet talál,
s az a férfi, aki belátásban bővelkedik,

¹⁴mert megnyerése jobb, mint az ezüst megszerzése,
és gyümölcse többet ér színaranynál,

¹⁵drágább az minden gazdagságnál,
és nincs hozzá fogható kívánatos dolog.

¹⁶Hosszú élet van a jobbjában,
gazdagság és dicsőség a baljában,

¹⁷útjai kellemes utak,
és minden ösvénye boldogság.

¹⁸Életfa az azoknak, akik megragadják,
és boldog, aki beléje kapaszkodik.

¹⁹Bölcsességgel alapította az Úr a földet,
és értelemmel állította fel az eget,

²⁰tudománya által törtek elő a tengerek,
és hullatnak a felhők harmatot.

²¹Fiam! Ne távozzanak ezek szemed elől,
ragaszkodj az okossághoz és a megfontoláshoz!

²²Akkor ez lelked élete lesz,
és ékessége nyakadnak.

²³Bizton jársz akkor utadon,
és meg nem ütöd lábadat.

²⁴Ha lefekszel, nem kell félned,
pihensz, és édes lesz alvásod.

²⁵Ne félj akkor váratlan rémségtől
s a gonoszok rád szakadó hatalmától,

²⁶mert az Úr lesz melletted,
és megóvja lábadat, hogy tőrbe ne ejtsenek.

²⁷Ne tartsd vissza a jótettől azt, akitől telik,
és magad is tégy jót, ha teheted.

²⁸Ne mondd barátodnak: »Menj és jöjj vissza,
majd holnap adok!« – amikor tüstént adhatnál.

²⁹Ne tervezz gonoszat barátod ellen,
holott az megbízik benned!

³⁰Ne perelj senkivel sem ok nélkül,
ha neked semmi rosszat nem tett.

³¹Ne irigykedjél az erőszakos emberre,
és ne kövesd útjait,

³²mert az Úr utál minden elvetemültet,
de az igazakat barátságára méltatja.

³³Szegénységet küld az Úr a gonosz házára,
de áldott az igazak hajléka!

³⁴Csúffá teszi azokat, akik gúnyolódnak,
de az alázatosakat kegyben részesíti.

³⁵A bölcseknek tisztesség jut osztályrészül,
a balgák pedig gyalázatot aratnak.

4

¹Halljátok, gyermekek, atyai intelmemet,
és figyeljetek jól, hogy okosságot tanuljatok!

²Üdvös oktatásban részesítlek titeket,
ezért el ne hagyjátok tanításomat!

³Hisz én is atyám gyermeke voltam,
gyengéd és egyetlen anyám előtt.

⁴Ő oktatott engem és így szólt:
»Fogadja be szíved szavaimat,
tartsd meg parancsaimat, akkor életed lesz!

⁵Szerezz bölcsességet, szerezz okosságot,
meg ne feledkezz erről,
és ne térj el szám igéitől!

⁶El ne hagyd azt, akkor megőriz téged,
szeresd azt, akkor megtart téged!

⁷A bölcsesség kezdete: szerezz bölcsességet,
és minden jövedelmedből szerezz okosságot!

⁸Ragadd meg azt, akkor felmagasztal téged,
tisztességre juttat, ha magadhoz öleled.

⁹Bájos füzért fon a fejedre,
gyönyörű koronát ajándékoz neked.«

¹⁰Figyelmezz, fiam, és fogadd be igéimet,
akkor megsokasodnak életed esztendei!

¹¹Eligazítlak a bölcsesség útján,
és vezetlek az igazság ösvényein.

¹²Ha azokon jársz, semmi sem zavarja járásodat,
és nem botlasz meg, amikor szaladsz.

¹³Tartsd meg a fegyelmet és el ne hagyd,
őrizd meg, mert ez a te életed!

¹⁴Ne gyönyörködj a gonoszok ösvényein,
és ne leld tetszésedet a rosszak útjában!

¹⁵Fuss tőle és ne járj rajta,
kerüld és hagyd el azt,

¹⁶hisz aludni sem tudnak, ameddig gonoszt nem cselekszenek,
kerüli őket az álom, ameddig valakit meg nem ejtenek,

¹⁷mert eszik a gonoszság kenyerét,
és isszák az erőszak borát.

¹⁸Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a derengő fény,
amely mindinkább erősödik, amíg a nappal teljes lesz.

¹⁹A gonoszok útja sötétség,
nem tudják, hogy mibe botlanak.

²⁰Fiam! Ügyelj szavaimra,
nyisd meg füleidet igéimnek!

²¹Ne távozzanak szemed elől,
óvd őket szíved belsejében!

²²Mert életet adnak megtalálóiknak,
és gyógyulást az egész testnek.

²³Óvd a szívedet minden gonddal,
mert az élet ebből fakad!

²⁴Vesd el magadtól a száj hamisságát,
s az ajkak alattomosságát tartsd távol magadtól!

²⁵Szemed egyenesen nézzen,
és szempillád a lábad elé tekintsen!

²⁶Egyengesd lábad ösvényét,
és minden utad legyen céltudatos!

²⁷Le ne térj se jobbra, se balra,
fordítsd el lábadat a rossztól,
mert a jobbra vivő utat az Úr ismeri,
a balra tartók pedig gonoszak.
Ő azonban egyenesekké teszi ösvényeidet,
és útjaidat szerencsés véghez vezeti.

5

¹Figyelmezz, fiam, bölcsességemre,
hajtsd füledet okosságomra,

²hogy óvatos légy,
és ajkad megőrizze a tudást.
Ügyet se vess a csalfa nőre,

³mert az idegen nő ajka méztől csepeg,
az ínye olajnál is simább,

⁴végül azonban keserű, mint az üröm,
éles, mint a kétélű kard.

⁵A lába halálba siet,
és léptei az alvilág felé tartanak,

⁶nem járnak az élet ösvényén,
lépései változók és megismerhetetlenek.

⁷Nos tehát, fiam, hallgass rám,
s el ne távozz szám igéitől!

⁸Távol tartsd tőle utadat,
ne is közelíts háza ajtajához,

⁹hogy életedet másoknak ne kelljen odaadnod,
és éveidet könyörtelen valakinek,

¹⁰hogy idegenek ne töltekezzenek vagyonoddal,
és kereseted más házába ne jusson,

¹¹hogy végezetül ne sopánkodj,
amikor lefogyott a húsod és a tested – és ne mondd:

¹²»Miért is utáltam a fegyelmet,
miért nem engedett szívem az intelmeknek?

¹³Miért nem hallgattam tanítóim szavára,
és miért nem hajtottam fülemet azokhoz, akik oktattak!

¹⁴Kevés híja, hogy végső bajba nem jutottam
a község és gyülekezet körében!«

¹⁵A vizet saját ciszternádból idd,
és a magad kútjából a nedűt!

¹⁶Vajon a szabadba ömöljenek-e forrásaid,
és az utcákra patakjaid?

¹⁷Legyenek azok egyedül a tieid,
és ne osztozzanak veled idegenek.

¹⁸Áldott legyen a forrásod,
és vigadj ifjúkorod feleségével!

¹⁹A szerelmes szarvasünő, a bájos zerge –
részegítsen meg téged a keble minden időben,
és az ő szerelmében gyönyörködj szüntelen!

²⁰Miért engednéd, fiam, hogy idegen asszony elcsábítson,
s ugyan miért melegednél más nő keblén?

²¹Hisz a férfi útjai az Úr szeme előtt vannak,
és ő minden ösvényét szemmel kíséri!

²²A bűnöst vétkei megragadják,
és bűneinek kötelei fogva tartják,

²³meg kell halnia fegyelem híján,
csapdába kerül, mert nagyon is balga!

6

¹Fiam, ha társadért jótálltál,
ha kezedet adtad idegenért,

²ha tulajdon szád szava csapdába ejtett,
és rabbá tett saját beszéded,

³ahogy mondom, úgy tégy, fiam, hogy kilábalj,
hiszen társad kezére kerültél.
Menj! Sietve keltsd fel a társadat!

⁴Ne engedj alvást szemednek,
és szendergést szempilláidnak!

⁵Vond ki magad, mint a gazella a hurokból,
s a madár a madarász tőréből.

⁶Eredj a hangyához, te lusta!
Nézd az útjait és okulj!

⁷Sem főnöke, sem tiszttartója, sem ura nincsen,

⁸mégis megszerzi táplálékát nyáron,
összegyűjti élelmét aratáskor.

⁹Meddig heversz még, lusta?
Mikor kelsz fel álmodból?

¹⁰Alszol egy kevéssé, szenderegsz egy kissé,
összeteszed kicsit a kezedet, hogy aludj,

¹¹és beállít hozzád az ínség, mint a csavargó,
s a nélkülözés, mint a fegyveres rabló!
De ha serény vagy, akkor aratásod bő, mint a forrás,
s az ínség messze elkerül.

¹²Semmirekellő az istentelen ember,
hamis szájjal jár,

¹³hunyorgat szemével, sikál a lábával,
és jelet ad ujjával,

¹⁴álnok szívvel gonoszt forral
és viszályt hint el szüntelen!

¹⁵Az ilyenre hirtelen rászakad romlása,
váratlanul összeroppan,
és nincs számára gyógyulás.

¹⁶Hat dolgot gyűlöl az Úr
és hetet utál a lelke:

¹⁷a fennhéjázó szemet, a hazug nyelvet,
az ártatlan vért ontó kezet,

¹⁸az álnok tervet forraló szívet,
a gonoszra sebtében siető lábakat,

¹⁹a hamis tanút, aki ontja a hazugságot,
és azt, aki viszályt hint testvérek közé.

²⁰Tartsd meg, fiam, atyád parancsait,
és el ne hagyd anyád tanítását!

²¹Kösd őket szívedre mindenkor,
fűzd őket nyakad köré!

²²Hadd járjanak veled jöttödben-mentedben,
őrködjenek fölötted, amikor alszol,
és velük társalogj, amikor felébredsz!

²³Mert a parancs fáklya, a tanítás világosság,
s a fegyelem feddése az életre vezető út,

²⁴hogy megóvjanak a rossz asszonytól,
az idegen nő hízelkedő nyelvétől!

²⁵Meg ne kívánd szépségét szívedben,
és meg ne ejtsenek az ő kacsintásai!

²⁶Mert a céda személy díja alig ér egy kenyeret,
a férjes asszony azonban drága lélekre vadász.

²⁷Vehet-e ember tüzet az ölébe úgy,
hogy ruhái meg ne égjenek?

²⁸Járhat-e valaki izzó parázson úgy,
hogy talpát meg ne perzselje?

²⁹Így jár, aki betér társa asszonyához,
aki őt érinti, nem marad büntetlen!

³⁰Nem nagy bűnt követ el a tolvaj, ha azért lop,
hogy csillapítsa éhségét,

³¹mégis, ha rajtakapják, hétannyit fizet,
oda kell adnia háza minden holmiját.

³²De az ember, aki házasságot tör,
balgaságában vesztébe rohan.

³³Csúfságot és szégyent von magára,
és gyalázatát le nem mossa semmi,

³⁴mert a férfi féltékenysége és haragja
nem ismer kíméletet a bosszú napján,

³⁵nem enged senki könyörgésének,
és váltságul nem fogad el semekkora ajándékot.

7

¹Fiam! Őrizd meg szavaimat,
rejtsd magadba parancsaimat!

²Tartsd meg parancsaimat, akkor élni fogsz,
és tanításomat, mint szemed fényét!

³Kösd azt ujjaidra, írd szíved táblájára!

⁴Mondd a bölcsességnek: »Nővérem vagy!«
Az okosságot kedvesednek szólítsd,

⁵hogy megóvjon téged másnak asszonyától,
az idegen nőtől, aki beszédeivel hízeleg.

⁶Kinéztem házam ablakán a rács mögül,

⁷és látok fiatalokat.
Észreveszek egy balga legénykét:

⁸ott megy az utca sarkán,
s az asszony házának tájékára ballag,

⁹szürkületben, estefelé, éjnek idején, sötétben.

¹⁰És íme, elébe lép az asszony, rossz személy mezében,
készen a lelkek megejtésére, csacsogó és állhatatlan,

¹¹nyugodni nem tudó.
Lábai nem tűrik az otthonülést,

¹²hol az utcán, hol a piacon,
hol a sarkokon leskelődik.

¹³Megragadja, megcsókolja az ifjút,
szemtelen arccal hízeleg, és mondja:

¹⁴»Áldozatokat fogadtam egészségemért,
és ma váltottam be fogadalmamat,

¹⁵ezért jöttem ki eléd,
hogy keressem arcodat, és íme, megleltelek!

¹⁶Hevederrel kötöttem át ágyamat,
bevontam tarka, egyiptomi takaróval,

¹⁷meghintettem fekvőhelyemet
mirhával, áloéval, illatos fahéjjal.

¹⁸Jöjj! Élvezzük a keblek mámorát,
gyönyörködjünk szerelmes ölelésben hajnalig,

¹⁹mert férjem nincs itthon,
messze útra elment!

²⁰Magával vitte pénzes erszényét,
nem jön haza, majd csak holdtölte napján.«

²¹Befonja őt sok-sok beszédével,
megejti őt hízelkedő ajkával.

²²Megy utána íziben, mint a leölésre vitt marha,
mint az ugrándozó bárány,
és nem érti a bolond, hogy bilincsekbe vonják,

²³amíg csak be nem hatol a nyíl a májába.
Mint a madár, úgy siet a hálóba,
és nem tudja, hogy életével játszik.

²⁴Nos tehát, fiam, hallgass rám,
és figyelj szám igéire!

²⁵Szíved ne térjen útjaira,
és ne tévedj ösvényeire,

²⁶mert már sokakat megsebesített és elejtett,
és igen erőseket is megölt!

²⁷Háza az alvilág országútja,
amely a halál kamráihoz vezet.

8

¹Nem hív-e a bölcsesség,
nem hallatja-e szavát az okosság?

²Odaáll a legmagasabb, kiemelkedő ormokra, az útszélre,
oda, ahol ösvények találkoznak,

³a város kapui mellett,
s a bejáratnál így kiált fennhangon:

⁴»Hozzátok beszélek, férfiak!
Az emberek fiaihoz szól szavam!

⁵Értsetek okos szót, ti balgák,
kapjatok észbe, ti dőrék!

⁶Hallgassatok meg, mert kiváló dolgokról beszélek,
és igazságra nyílnak ajkaim,

⁷mert szám igazságot beszél,
és ajkam a gonoszt utálja.

⁸Minden szavam igazság,
nincs abban hamis, nincs csűrés-csavarás.

⁹Világosak azok az okosaknak,
és egyenesek azoknak, akik meglelték a tudományt.

¹⁰Intelmemet vegyétek, és ne az ezüstöt,
és tudást válasszatok inkább, mint aranyat,

¹¹mert becsesebb a bölcsesség minden drágaságnál,
és nincs hozzá fogható kívánatos dolog.«

¹²Én, a bölcsesség, ott lakom az eszességben,
és vagyok jelen az értelmes gondolatokban.

¹³Az Úr félelme gyűlöli a gonoszságot,
utálja a dölyföt, a kevélységet,
a gonoszság útját és a hamis szájat.

¹⁴Enyém a tanács, az igazságosság,
enyém az okosság, enyém az erő!

¹⁵Általam uralkodnak a királyok,
és tesznek igazságot a törvényhozók.

¹⁶Általam kormányoznak az uralkodók,
és ítélkeznek a hatalmasok.

¹⁷Szeretem azokat, akik szeretnek engem,
akik virradatkor keresnek, meg is találnak.

¹⁸Nálam van a gazdagság és a pompa,
a tisztes vagyon, a becsületesség.

¹⁹Jobb a gyümölcsöm aranynál és drágakőnél,
s javaim többet érnek a színezüstnél.

²⁰Az igazság útjain járok,
a jog ösvényei közepén,

²¹hogy gazdaggá tegyem azokat, akik szeretnek engem,
és megtöltsem kincsesházaikat.

²²Az Úr szerzett engem útjai elején,
kezdetben, mielőtt bármit is alkotott.

²³Öröktől fogva rendelt engem,
ősidők óta, még a föld előtt.

²⁴Nem voltak még tengerek, én már fogantattam,
még nem törtek elő a vízben dús források,

²⁵még nem álltak a hegyek súlyos tömegükben,
a halmok előtt születtem.

²⁶Még nem teremtette meg a földet és a folyókat
és a földkerekség sarkait,

²⁷amikor az eget felállította, már ott voltam,
amikor biztos törvénnyel kört vont a mélység színe fölé.

²⁸Amikor a fellegeket odafenn megerősítette,
és kimérte a vízforrásokat.

²⁹Amikor a tengert körülvette határával,
és törvényt szabott a vizeknek,
hogy át ne hágják határaikat.
Amikor a föld alapjait megvetette,

³⁰ott voltam mellette, mindent elrendeztem,
és gyönyörködtem nap nap után,
színe előtt játszadoztam mindenkor.

³¹Játszadoztam a földje kerekségén,
és gyönyörűség volt nekem az emberek fiai között lenni.

³²Most pedig, gyermekeim, hallgassatok rám!
Boldogok, akik megtartják útjaimat!

³³Hallgassátok az intést, legyetek bölcsek,
és el ne vessétek azt magatoktól!

³⁴Boldog az ember, aki hallgat rám,
aki ajtómnál virraszt naponta,
és őrzi ajtóm félfáját,

³⁵mert aki engem megtalál, életet talál,
és üdvöt nyer az Úrtól.

³⁶Aki azonban ellenem vét, a saját lelkének árt,
mindenki, aki gyűlöl engem, a halált kedveli!

9

¹A bölcsesség házat épített magának,
kifaragta hét oszlopát,

²leölte áldozatait, elegyítette borát,
meg is terítette asztalát.

³Elküldte szolgálóit, hogy kiáltsák
a várban és a város falain:

⁴»Aki tudatlan, jöjjön hozzám!«
S a dőréknek üzente:

⁵»Jöjjetek, egyétek étkemet,
és igyatok a borból, amelyet nektek elegyítettem!

⁶Hagyjatok fel az együgyűséggel, hogy élhessetek,
és járjatok a belátás útjain!«

⁷Aki arcátlant dorgál, szidalmat szerez magának,
aki gonoszt korhol, szégyenfoltot hoz magára.

⁸Ne fedd meg az arcátlant, hogy meg ne gyűlöljön!
Fedd meg a bölcset, és megkedvel téged.

⁹Adj a bölcsnek alkalmat, és bölcsességben gyarapszik,
tanítsd az igazat, és sietve elfogadja!

¹⁰A bölcsesség kezdete az Úr félelme,
s a Szentnek ismerete okosság,

¹¹mert általam sokasodnak napjaid,
és lesz még több életéved.

¹²Ha bölcs vagy, a magad javára vagy az,
ha arcátlan vagy, magad vallod kárát!

¹³Dőreség-asszony lármás,
csupa csábítás és egyebet sem tud.

¹⁴Leül háza kapujába,
egy székre a város magas helyén,

¹⁵hogy hívja az arra menőket,
akik az útjukon járnak:

¹⁶»Aki tudatlan, jöjjön hozzám!«
S a dőréknek ezt üzeni:

¹⁷»A lopott víz édesebb,
s a titkon élvezett kenyér ízletesebb!«

¹⁸És nem tudják, hogy ott a megholtak árnyai vannak,
s az ő vendégei az alvilág mélyén laknak!

KNB SZIT STL BD RUF KG