31Miután így gúnyt űztek belőle, levették róla a katonaköpenyt, ráadták saját ruháit, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.
32Miközben kifelé mentek, találtak egy cirenei embert, név szerint Simont. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztjét.
33Amikor elérkeztek arra a helyre, amelyet Golgotának neveznek, ami Koponyahelyet jelent,
34epével kevert bort adtak neki inni. Amikor megízlelte, nem akart belőle inni.
(Zsolt 69,22)
35Miután felfeszítették, sorsot vetve megosztoztak a ruháin.
(Zsolt 22,19)
36Azután leültek és ott őrizték őt.
37A feje fölé föltették elítélésének okát. Ez volt ráírva: »Ez Jézus, a Zsidók Királya«.
38Két rablót is megfeszítettek vele együtt, az egyiket jobbról, a másikat balról.
39Az arra járók pedig a fejüket csóválva káromolták,
(Zsolt 22,8)
40és ezt mondták: »Te, aki lebontod a templomot és három nap alatt fölépíted, mentsd meg magadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!«
41Ugyanígy a főpapok is csúfolódva mondogatták az írástudókkal és a vénekkel együtt:
42»Másokat megmentett, magát meg nem tudja megmenteni. Izrael királya ő, szálljon le most a keresztről, és hiszünk neki!
43Az Istenben bízott, szabadítsa hát meg most, ha akarja!Hiszen azt mondta: ‘Az Isten Fia vagyok.’«
(Zsolt 22,9}<fs)
44Így gyalázták őt a rablók is, akiket vele együtt feszítettek keresztre.
45A hatodik órától sötétség lett az egész földön a kilencedik óráig.
46A kilencedik óra körül Jézus hangosan felkiáltott: »Élí, Élí, lemá szabaktáni?«, azaz: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?«
(Zsolt 22,2}<fs)
47Ennek hallatára egyesek az ott állók közül így szóltak: »Ez Illést hívja.«
48Az egyikük mindjárt elszaladt, hozott egy szivacsot, ecetbe mártotta, és nádszálra tűzve inni adott neki.
(Zsolt 69,22)
49A többiek pedig így szóltak: »Hagyd csak, lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa?«
50Ekkor Jézus ismét hangosan felkiáltott és kiadta a lelkét.
51És íme, a templom függönye kettészakadt felülről az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek,
52a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek föltámadt a teste.
53Föltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
Jegyzetek
27,45 Hatodik óra: déli tizenkettő; kilencedik óra: délután 3. Az egész földön: Jeruzsálemben és környékén, ahol mindez megtörtént.
27,46 A kiáltás értésünkre adja, hogy milyen fájdalmas volt Jézus haláltusája. A kiáltást mindenesetre a 21. zsoltár fényében kell értelmeznünk, ahonnan az idézet származik: ez a zsoltár kérést és bizalmat kifejező imádság. Az Atya annyiban hagyta el Jézust, hogy őt halálos ellenségei kezébe engedte jutni, nem sietett látványosan a segítségére, hogy tanúskodjék a Jézus által mondottak igazáról. Az Atya tanúságtevő közbelépése Jézus feltámasztása lesz.