17 ¹Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, a testvérét, és fölvitte őket külön egy magas hegyre, ²és színében elváltozott előttük. Ragyogott az arca, mint a nap, a ruhái pedig fehérek lettek, mint a napsugár. ³És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, s beszélgettek vele. ⁴Péter ekkor azt mondta Jézusnak: »Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, csinálok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.« ⁵Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, s a felhőből egy hang szólt: »Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok«. ^{(Iz 42,1; MTörv 18,15) 6}Ennek hallatán a tanítványok arcra borultak és igen megijedtek. ⁷Jézus odament, megérintette őket és azt mondta: »Keljetek föl, és ne féljetek!« ⁸Amikor fölemelték a szemüket, senkit sem láttak, csak Jézust egymagát.
⁹Amint lejöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: »Senkinek se beszéljetek a látomásról, amíg az Emberfia a halálból föl nem támad.«

KNB SZIT STL BD RUF KG