24Más példabeszédet is mondott nekik: »Hasonlít a mennyek országa egy emberhez, aki jó magot vetett szántóföldjébe.
25Amíg aludtak az emberek, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé és elment.
26Amikor kisarjadt a gabona és kalászba szökkent, előtűnt a konkoly is.
27Odamentek a szolgák a gazdához és azt mondták neki: ‘Uram! Ugye, te jó magot vetettél a szántóföldedbe? Honnan van hát benne a konkoly?’
28Azt felelte nekik: ‘Ellenséges ember cselekedte ezt.’ A szolgák erre megkérdezték tőle: ‘Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?’
29Ő azonban azt felelte: ‘Nem, nehogy a konkolyt kiszedve kitépjétek vele együtt a búzát is.
30Hagyjátok együtt felnőni mindkettőt az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Gyűjtsétek először össze a konkolyt és kössétek kévékbe, hogy elégessék. A búzát pedig gyűjtsétek össze a magtáramba.’«
Jegyzetek
13,25 Ez a példabeszéd azt tanítja, hogy az Egyházba is beférkőznek a gonoszok. A keresztény igazságok mellé az ellenség elhinti a tévtanítók és az igazság tagadóinak tévedéseit.
36Akkor elbocsátotta a tömeget és hazament. Tanítványai odamentek hozzá és azt mondták: »Magyarázd meg nekünk a példabeszédet a szántóföldben lévő konkolyról!«
37Ő azt felelte nekik: »Aki a jó magot veti, az az Emberfia.
38A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai.
39Az ellenség, aki elvetette, az ördög, az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok.
40Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzben elégetik, úgy lesz a világ végén is:
41az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek az ő országában minden botrányt, és azokat, akik gonoszságot cselekszenek,
42és bedobják őket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás.
43Akkor az igazak ragyogni fognak Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!