7 1Ekkor köréje gyülekeztek a farizeusok, és néhány írástudó, aki Jeruzsálemből jött. 2Ezek azt látva, hogy tanítványai közül egyesek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, morgolódtak. 3A farizeusok ugyanis, és általában a zsidók, hacsak kezüket egy maréknyi vízzel meg nem mossák, nem esznek, követve a régiek hagyományát. 4Ha a piacról jönnek, nem esznek, amíg meg nem mosdanak; és sok egyéb dolog van, amit hagyományaik szerint meg kell tartaniuk: a poharak és korsók, a rézedények és ágyak mosását. 5Megkérdezték tehát őt a farizeusok és írástudók: »Miért nem élnek tanítványaid a régiek hagyománya szerint, miért esznek kenyeret közönséges kézzel?«
6Ő ezt felelte nekik: »Helyesen jövendölt rólatok Izajás, képmutatók, amint írva van:
‘Ez a nép ajkával tisztel engem,
de a szíve távol van tőlem.
7Pedig hiába tisztelnek,
ha emberi tudományt és parancsokat tanítanak’
Jegyzetek
7,3 Az evangélista olvasói számára, akik korábban pogányok voltak, ismerteti a zsidó szokásokat, hogy jobban megértsék, miért tesz Jézus szemrehányást az írástudóknak és farizeusoknak.
7,11 A korbán ajándékot, Istennek szentelt adományt jelent. A farizeusok szerint az ilyen fogadalmi ajándékok (jogilag) Isten lakóhelyének, a jeruzsálemi templomnak a tulajdonát képezték. Előfordult, hogy hálátlan gyermekek, akik nem akarták biztosítani idős, rászorult szüleik számára a köteles támogatást, minden vagyonukat szent adománynak nyilvánították, s így azt nem volt szabad többé közönséges emberek támogatására fordítani. Így az írástudók által kieszelt előírás alkalmazásával megkerülték azt a természeti és isteni törvényt, hogy a szülőket tisztelni kell.