32 ¹»Halljátok egek, amit szólok,
hallja a föld számnak igéit!

⁹s az Úr osztályrésze lett az ő népe,
Jákob az ő kötélmérte öröksége.

¹⁰Megtalálta a puszta földjén
a borzalom és a kietlen sivatag helyén.
Felkarolta, oktatgatta,
mint a szeme fényét óvta.

¹¹Miként a sas, amely repülésre készteti fiait
és felettük lebeg,
kiterjesztette szárnyait, felkapta
s tulajdon vállán hordozta.

¹²Egyedül az Úr vezette,
idegen isten nem volt mellette.

¹³Hegyes vidékre helyezte,
hogy a mezők gyümölcsét egye,
mézet szívjon a kőszálból,
olajat a kemény sziklából.

¹⁴Élvezze tehenek vaját, juhok tejét,
bárányok és básáni kosok kövérét,
bakok húsát s búza velejét,
s igya a szőlő színtiszta vérét.

¹⁵Ám meghízott a kedves – és ficánkolt!
Meghízott, kövér lett, meghájasodott,
és elhagyta Istent, alkotóját,
megvetette Istent, szabadító Szikláját!

¹⁶Idegen istenekkel ingerelték,
utálatosságokkal bőszítették,

¹⁷démonoknak áldoztak, nem Istennek,
isteneknek, kiket nem ismertek,
újaknak, nemrég jötteknek,
kiket atyáik nem tiszteltek.

¹⁸Elhagytad Istent, szülődet,
feledted az Urat, teremtődet.

KNB SZIT STL BD RUF KG