28Történt pedig e beszéd után mintegy nyolc nappal, hogy maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és felment a hegyre imádkozni. 29Miközben imádkozott, arcának színe elváltozott, a ruházata fehér lett és fényben sugárzó. 30És íme, két férfi beszélgetett vele, Mózes és Illés, 31akik dicsőségben megjelentek, és beszéltek az ő eltávozásáról, amelyet Jeruzsálemben készült beteljesíteni. 32Pétert és a vele lévőket elnyomta az álom. Amikor felébredtek, látták dicsőségét, és a két férfit, akik ott álltak vele. 33És történt, hogy amikor eltávoztak tőle, Péter ezt mondta Jézusnak: »Mester! Jó nekünk itt lenni! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!« Nem tudta ugyanis, hogy mit mond. 34Amíg ezeket mondta, felhő szállt le, és elborította őket. Amint a felhőbe jutottak, félelem fogta el őket. 35A felhőből szózat hallatszott: »Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok«. (MTörv 18,15; Iz 42,1)
14Jézus ekkor már harmadszor jelent meg a tanítványainak azóta, hogy föltámadt a halálból.
15Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétert: »Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?« Ő azt felelte: »Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!« Erre azt mondta neki: »Legeltesd bárányaimat!«
Jegyzetek
21,15 »Legeltesd az én bárányaimat«: ezekkel a szavakkal Jézus megadja Péternek mind a tisztelet, mind a joghatóság szerinti elsőbbséget nem csak a hívek, hanem a pásztorok felett is: a pásztorok pásztorává teszi őt. Miután Péter kifejezte szeretetét, rábízza a szeretet szolgálatát is.