2
Jézus születése1Történt pedig azokban a napokban: rendelet ment ki Augusztusz császártól, hogy írassék össze az egész földkerekség.
2Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriát Kvirínusz kormányozta.
3El is ment mindenki, hogy összeírják, a maga városába.
4Fölment tehát József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt,
5hogy összeírják Máriával, eljegyzett feleségével, aki áldott állapotban volt.
6Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön.
7Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
   8Azon a vidéken pásztorok tanyáztak és őrizték nyájukat az éjszakában.
9Egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala, és az Úr fényessége körülragyogta őket. Nagy félelem vett erőt rajtuk.
10Az angyal ezt mondta nekik: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek.
11Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában.
12Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve.”
13Ekkor azonnal mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent:
14„Dicsőség a magasságban Istennek,
és a földön békesség a jóakaratú embereknek!”
   15És történt, hogy amikor az angyalok visszatértek tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk át Betlehembe, hogy lássuk azt, ami történt, és amit az Úr hírül adott nekünk.”
16Sietve elmentek tehát, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisdedet.
17Amikor meglátták őket, hírül adták nekik azt, amit a gyermek felől hallottak.
18Mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak azon, amiről a pásztorok beszéltek.
19Mária pedig megjegyezte mindezeket a szavakat, és el-elgondolkodott rajtuk szívében.
   20A pásztorok pedig visszatértek, magasztalták és dicsérték Istent mindazért, amit hallottak és láttak úgy, ahogy előre megmondták nekik.
   Simeon és Anna tanúsága Jézusról21Amikor elérkezett a nyolcadik nap, hogy körülmetéljék a gyermeket, a Jézus nevet adták neki, úgy, amint az angyal nevezte, mielőtt anyja méhében fogantatott.
   22Amikor elteltek tisztulásuk napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,
23amint az Úr törvényében írva van: „Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve”. (Kiv 13,2.12) 
24Áldozatot is mutattak be, amint az Úr törvénye mondja: „Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.” (Lev 12,8) 
25Élt Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfi, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.
26A Szentlélek kijelentette neki, hogy nem lát halált, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét.
*27Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele,
28karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt:
29„Most elbocsáthatod, szolgádat Uram,
a te igéd szerint békességben,
30mert meglátták szemeim
a te üdvösségedet, (Iz 40,5) 
31melyet elkészítettél
minden nép színe előtt, (Iz 52,10) 
32mint világosságot, kinyilatkoztatásul a nemzeteknek (Iz 42,6;  49,6) 
és dicsőségül Izraelnek, a te népednek.” (Iz 46,13) 
   33Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak.
34Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: „Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak
35– és a te lelkedet tőr járja át –, hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.”
   36Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után.
37Nyolcvannégy éves özvegy volt. Nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott, éjjel és nappal.
38Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte Istent, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.
   39Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, a városukba, Názáretbe.
40A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.
   A tizenkét éves Jézus a templomban41A szülei pedig minden évben felmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
42Mikor azután tizenkét esztendős lett, mindnyájan fölmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint.
43Amikor elteltek az ünnepnapok és már visszatérőben voltak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben, ám a szülei nem vették észre.
44Úgy gondolták, hogy az úti társaságban van, és megtettek egynapi utat. Akkor aztán keresni kezdték őt a rokonok és az ismerősök között.
45Mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
46Három nap múlva megtalálták őt a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezte őket.
47Mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak okosságán és feleletein.
48Amikor meglátták őt, elcsodálkoztak, és anyja ezt mondta neki: „Fiam! Miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én bánkódva kerestünk téged.”
49Ő pedig ezt felelte nekik: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?”
50De ők nem értették meg, amit nekik mondott.
   51Akkor hazatért velük. Elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja megőrizte szívében mindezeket a szavakat.
52Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt. (1Sám 2,26)