56És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután visszatért házába.
57Azután eljött az ideje, hogy Erzsébet szüljön; és fiút szült.
58Meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy irgalmasságot cselekedett vele, és együtt örvendeztek vele.
59Történt pedig, hogy a nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.
60De az anyja így szólt: »Semmiképpen sem, hanem Jánosnak fogják hívni.«
61Erre azt mondták: »De hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így neveznének.«
62Megkérdezték tehát az apját, hogyan akarja őt nevezni.
63Ő pedig írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: »János a neve.« Mindnyájan elcsodálkoztak.
64Erre azonnal megnyílt a szája és a nyelve, megszólalt, és magasztalta Istent.
65Félelem szállta meg összes szomszédjukat, s e dolgok híre elterjedt Júdea egész hegyvidékén.
66Mindannyian, akik hallották, a szívükbe vésték ezt, és kérdezték: »Mi lesz ebből a gyermekből?« Mert az Úr keze volt vele.
67Apja pedig, Zakariás, betelt Szentlélekkel és így jövendölt:
68»Áldott az Úr, Izrael Istene,
mert meglátogatta és megváltotta az ő népét
69Az üdvösség jelét támasztotta nekünk,
Dávidnak, az ő szolgájának házában
70amint megmondta szentjeinek ajkával,
ősidőktől fogva prófétái által.
71Megmentett minket ellenségeinktől,
és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket
72hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal,
és megemlékezzék szent szövetségéről,
73az esküről, melyet Ábrahám atyánknak esküdött,
hogy majd megadja nekünk,
74hogy ellenségeink kezéből megszabadulva,
félelem nélkül szolgáljunk neki,
75szentségben és igazságban színe előtt
életünknek minden napján.
76Téged pedig, gyermek,
a Magasságbeli prófétájának fognak hívni:
mert az Úr színe előtt fogsz járni,
hogy előkészítsd az ő útját
77és népét az üdvösség ismeretére tanítsd,
bűneik bocsánatára,
78Istenünk mélységes irgalmából,
amellyel meglátogatott minket a magasságban felkelő,
79hogy fényt hozzon azoknak,
akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek
s hogy lépteinket a békesség útjára igazítsa«