26Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve,
27egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária.
28Bement hozzá az angyal, és így szólt: »Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.«
29Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez.
30Az angyal pedig folytatta: »Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél.
31Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni.
(Iz 7,14)
32Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját,
33és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége«.
(2 Sám 7,13; Iz 9,6)
34Mária erre így szólt az angyalhoz: »Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?«
35Az angyal ezt felelte neki: »A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; s ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni.
Jegyzetek
1,27 Mária is Dávid házából származott, nem csak József (vö. 1,32). – Mária: gyakori név a zsidóknál, jelentéséről sok könyvet írtak már. A legvalószínűbb jelentések: (Istentől) Szeretett és Úrnő.
1,28 Az angyal nagy tisztelettel és csodálattal szólítja meg Máriát, aki által megvalósul a Szentháromság legcsodálatosabb kegyelme. Üdvözlő szavai érzékeltetik, hogy emberi teremtménnyel milyen szép, nemes és nagy dolog történhet. Ezt az üdvözlést egészíti ki Erzsébet (42. v.), s ezeket ismételjük az »Üdvözlégy Máriá«-ban.