4megtermi a föld a maga termését, és megtelnek a fák gyümölccsel.
5A gabona cséplése eléri a szüretet, a szüret eléri a vetést. Jóllakásig fogjátok enni kenyereteket, és rettegés nélkül laktok földeteken.
6Békességet adok földeteken, alhattok, mert nem lesz, aki felriasszon, kiirtom az ártalmas vadat, s kard nem járja földeteket.
7Megkergetitek ellenségeiteket, és ők elhullanak előttetek.
8Öten közületek száz idegent kergetnek meg, és százan közületek tízezret: kardélre hullanak ellenségeitek előttetek.
9Rátok tekintek és megszaporítalak titeket: megsokasodtok, és megerősítem szövetségemet veletek.
10A réginél is régibb gabonát ehettek, s ki kell hordanotok a régit a beérkező új elől.
11Közétek helyezem hajlékomat, s nem vet meg titeket lelkem.
12Közöttetek járok, a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek.
13Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket az egyiptomiak földjéről, hogy ne legyetek rabszolgáik, s összetörtem azt a láncot, amely a nyakatokban volt, hogy felegyenesedve járjatok.
14Ha azonban nem hallgattok rám, és nem teszitek meg minden parancsomat,
15ha megvetitek törvényeimet és semmibe sem veszitek rendeleteimet, s nem teszitek meg azt, amit meghagytam, és megszegitek szövetségemet,
16akkor én is azt teszem veletek. Meglátogatlak titeket csakhamar sorvadással és lázzal, az tönkreteszi szemeteket és elsorvasztja életeteket. Hiába vetitek el a magot: ellenségeitek eszik meg a termést.
17Ellenetek fordítom arcomat, és elhullotok ellenségeitek előtt, azok alá kerültök, akik gyűlölnek titeket, s futni fogtok, noha senki sem kerget titeket.
18Ha pedig még így sem engedelmeskedtek nekem, akkor hétszeresen fenyítlek meg titeket bűneitekért,
19s megtöröm makacs gőgötöket. Olyanná teszem az eget felettetek, mint a vas, földeteket pedig mint az érc.
20Hiába emésztődik erőtök, nem hoz termést a föld, s nem adnak gyümölcsöt a fák.
21Ha azután is ellenemre jártok, és nem hallgattok rám, akkor hétszeresen sújtlak titeket bűneitekért:
22rátok bocsátom a mező vadjait, hogy faljanak fel titeket és jószágaitokat, s fogyasszanak el mindent, úgy, hogy pusztákká legyenek útjaitok.
23Ha pedig még így sem akartok fegyelemre térni, hanem továbbra is ellenemre jártok,
24akkor én is ellenetekre járok és hétszeresen sújtlak titeket bűneitekért:
25Rátok bocsátom szövetségem bosszúálló kardját, s ha városaitokba menekültök, döghalált bocsátok közétek, és ellenség kezére kerültök,
26mert eltöröm kenyérsütő bototokat, úgyhogy tíz asszony süt egy kemencében kenyeret, mértékre adják azt, és jóllakásig nem ehettek.
27Ha pedig még ezek után sem hallgattok rám, hanem továbbra is ellenemre jártok,
28akkor én is ellenetekre járok ellenséges haraggal, hétszeres csapással fenyítlek meg titeket bűneitekért,
29úgyhogy fiaitok és lányaitok húsát eszitek.
30Lerontom magaslataitokat, összetöröm bálványszobraitokat. Bálványaitok romjai közé hullotok, s megutál titeket a lelkem
31annyira, hogy sivataggá teszem városaitokat, elpusztítom szentélyeiteket, s nem fogadom el többé a kedves illatot.
32Úgy elpusztítom földeteket, hogy álmélkodni fognak rajta ellenségeitek, amikor lakosaivá lesznek.
33Titeket pedig szétszórlak a nemzetek közé, kivonom a kardot a hátatok mögött, pusztasággá válik földetek, és romokká lesznek városaitok.
Jegyzetek
26,26 A »kenyér botja« a falon lévő fa-akasztó, amelyre a kerek (lepény)kenyereket felfűzték. A vers az éhínségre utal.
26,33 A fogság idején a kimerült föld végre megkapja a szombatévek nyugalmát.