24»Szólj Izrael fiaihoz: A hetedik hónapban, a hó első napján harsonazengéssel emlékeztető ünnepetek legyen; szentnek nevezzétek,
25semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta, és mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak.«
26Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
27»Ennek a hetedik hónapnak tizedik napján az engesztelés nagy ünnepe legyen; szentnek nevezzétek, tagadjátok meg magatokat rajta és mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak.
28Semmiféle szolgai munkát ne végezzetek e nap folyamán, mert ez a nap az engesztelésé, hogy megengesztelődjék az Úr, a ti Istenetek, irántatok.
29Mindaz, aki nem tagadja meg magát ezen a napon, vesszen el népéből,
30s aki valami munkát végez, azt eltörlöm népéből.
31Semmiféle munkát ne végezzetek tehát rajta: örök törvény legyen ez minden nemzedéketekben és lakóhelyeteken!
32Nyugalom szombatja legyen és tagadjátok meg magatokat a hó kilencedik napján: estétől estéig üljétek meg nyugalmatokat.«
33Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
34»Szólj Izrael fiaihoz: Ennek a hetedik hónapnak tizenötödik napjától fogva hét napon át sátoros ünnep legyen az Úrnak.
35Az első napot nagynak és szentnek hívjátok: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta.
36Mind a hét napon mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak. A nyolcadik nap ismét nagy és szent legyen és mutassatok be rajta tűzáldozatot az Úrnak, mert az a záró gyülekezés napja: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta.
Jegyzetek
23,33 A sátoros ünnep a gyümölcs (elsősorban a szőlő) betakarításának ünnepe volt. Az ünnepet a kánaániaktól vették át, akik a szüret idején sátrakban laktak a szőlőkben. Később ezt a szokást a pusztai vándorlással hozták kapcsolatba, ahol Izrael sátrakban lakott, és Isten gondoskodott róluk.