17 ¹Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: ²»Szólj Áronhoz és fiaihoz s Izrael valamennyi fiához, s mondd nekik: Ezt parancsolta az Úr: ³Ha valaki Izrael házából marhát, juhot vagy kecskét vág, akár a táborban, akár a táboron kívül, ⁴és nem a sátor ajtajához viszi áldozatul az Úrnak: vérontásban legyen bűnös; mintha vért ontott volna, éppúgy vesszen el népéből. ⁵Azért kell a paphoz vinniük Izrael fiainak vágóáldozataikat, amelyeket azelőtt a mezőkön szoktak levágni, hogy az Úrnak szenteljék azokat a bizonyság sátrának ajtaja előtt és békeáldozatul vágják le az Úrnak, ⁶és a pap a vért a bizonyság sátrának ajtajánál az Úr oltárára hintse, a hájat pedig kedves illatul elégesse az Úrnak, ⁷s ne áldozzák többé vágóáldozataikat a démonoknak, akikkel paráználkodtak. Örök törvény legyen ez nekik, s utódaiknak.
⁸Mondd továbbá nekik: Ha valaki, Izrael házából vagy a közöttetek tartózkodó jövevények közül, egészen elégő áldozatot vagy vágó áldozatot mutat be, ⁹s azt nem a bizonyság sátrának ajtajához viszi, hogy az Úrnak mutassa be: vesszen el népéből.
¹⁰Ha valaki, Izrael házából, vagy a közöttük tartózkodó jövevények közül, vért eszik, én ellene fordítom arcomat, s elvesztem őt népéből. ¹¹A test lelke ugyanis a vérben van, és én a vért arra rendeltem nektek, hogy engesztelést végezzetek vele lelketekért az oltáron és a vér a lélek által engesztelésre szolgáljon. ¹²Ezért mondtam Izrael fiainak: Senki se egyék vért közületek vagy a közöttetek tartózkodó jövevények közül.
¹³Ha valaki, Izrael fiai közül vagy a közöttetek tartózkodó jövevények közül, vadászással vagy madarászással olyan vadat vagy madarat ejt, amelyet nem szabad enni, folyassa ki vérét, s födje be földdel. ¹⁴Minden testnek a lelke ugyanis a vérben van. Azért mondtam Izrael fiainak: Semmiféle test vérét ne egyétek, mert a test lelke a vérben van – s aki eszi, vesszen el.
¹⁵Ha valaki elhullott vagy vad által széttépett állatot eszik, akár bennszülött, akár jövevény: mossa meg ruháját s önmagát vízzel, s legyen tisztátalan estig; ez után a rendtartás után tiszta lesz. ¹⁶Ha azonban nem mossa meg ruháját és testét, viselje gonoszságát.«
18 ¹Így szólt az Úr Mózeshez: ²»Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek. ³Ne tegyetek úgy, ahogy Egyiptom földjén szokás, ahol laktatok, s ne tegyetek úgy, ahogy Kánaán földjén szokás, ahová majd beviszlek titeket, és ezek törvényei szerint ne járjatok. ⁴Az én rendeléseim szerint tegyetek, az én parancsaimat tartsátok meg, s azok szerint járjatok: én, az Úr, vagyok a ti Istenetek. ⁵Tartsátok meg törvényeimet s rendeleteimet, mert az az ember, aki szerintük cselekszik, élni fog általuk. Én vagyok az Úr!
⁶Senki se közelítsen vér szerinti rokonához, hogy felfedje szemérmét. Én vagyok az Úr!
⁷Atyád szemérmét fel ne fedd, sem anyád szemérmét: anyád ő, fel ne fedd szemérmét. ⁸Atyád feleségének szemérmét fel ne fedd: atyád szemérme az. ⁹Atyádtól vagy anyádtól való nővérednek, akár a házban született, akár azon kívül, szemérmét fel ne fedd. ¹⁰Fiad lányának vagy lányod lányának szemérmét fel ne fedd: a te szemérmed az. ¹¹Atyád felesége lányának, akit ő atyádnak szült, s aki neked nővéred, szemérmét fel ne fedd. ¹²Atyád nővérének szemérmét fel ne fedd: atyád teste az; ¹³anyád nővérének szemérmét fel ne fedd: anyád teste az. ¹⁴Atyád fivérének szemérmét fel ne fedd: ne közelíts tehát feleségéhez: nagynénéd ő neked. ¹⁵Menyed szemérmét fel ne fedd: fiad felesége ő, fel ne fedd szemérmét. ¹⁶Fivéred feleségének szemérmét fel ne fedd: fivéred szemérme az.
¹⁷Feleségének és a lányának szemérmét fel ne fedd, fiának lányát vagy lányának lányát el ne vedd, hogy szemérmét felfedjed: az ő teste az, és vérfertőzés az ilyen közösülés. ¹⁸Feleséged nővérét társfeleségül el ne vedd mellé és szemérmét fel ne fedd az ő életében.

¹⁹Havi tisztulásban szenvedő asszonyhoz ne közelíts, s fel ne fedd szemérmét. ²⁰Felebarátod feleségével ne hálj, és a mag vegyítése által magadat vele tisztátalanná ne tedd.
²¹Gyermekedet ne add oda, hogy a Molok bálványnak szenteljék: ne szentségtelenítsd meg a te Istened nevét. Én vagyok az Úr!
²²Férfival ne hálj asszonnyal való hálás módjára: undokság az!
²³Semmiféle állattal se közösülj, és ne tedd magadat tisztátalanná vele, asszony pedig ne feküdjék állat alá, hogy közösüljön vele: iszonyú bűn az!
²⁴Ne tegyétek magatokat tisztátalanná semmivel se ezek közül: ezekkel tették magukat tisztátalanokká mindazok a nemzetek, amelyeket ki fogok űzni színetek elől, ²⁵és ezek által lett tisztátalanná az a föld, amelynek bűneit számon fogom kérni, hogy okádja ki lakóit. ²⁶Tartsátok meg törvényeimet és rendeleteimet, s ne kövessetek el semmit se ezek közül az undokságok közül, se a bennszülött, se a közöttetek tartózkodó jövevény. ²⁷Ezeket az undokságokat cselekedték ugyanis mind meg földeteknek előttetek levő lakói és így tették azt tisztátalanná: ²⁸vigyázzatok tehát, mert ha hasonlókat tesztek, titeket is úgy kiokád, mint ahogy kiokádta az előttetek levő nemzetet. ²⁹Mindaz, aki elkövet valamit ezek közül az undokságok közül, vesszen el népéből. ³⁰Tartsátok meg parancsaimat, s ne tegyétek azt, amit az előttetek levők cselekedtek, és ne tegyétek magatokat tisztátalanokká ezekkel a dolgokkal. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.«
19 ¹Így szól az Úr Mózeshez: ²»Szólj Izrael fiainak egész gyülekezetéhez és mondd nekik: Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok!
³Ki-ki tisztelje atyját és anyját. Szombatjaimat tartsátok meg: én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.
⁴Ne forduljatok a bálványok felé, és ne csináljatok magatoknak öntött isteneket: én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.
⁵Ha békeáldozatot vágtok az Úrnak, akkor, hogy az kedves legyen, ⁶aznap, amelyen levágjátok, meg a következőn meg kell ennetek: ami harmadnapra marad belőle, azt égessétek el tűzben. ⁷Ha valaki a két nap után eszik belőle, szentségtelen lesz és istentelenségben vétkes; ⁸viselje is gonoszságát, mert megszentségtelenítette az Úr szentségét: vesszen el az ilyen ember népéből.
⁹Amikor földed terményeit aratod, ne arasd le egész a föld színéig és ne szedd össze az elmaradt kalászokat; ¹⁰szőlődben se szedd össze az elmaradt gerezdeket, s a lehullott szemeket: hadd szedjék össze a szegények és a jövevények – én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.
¹¹Ne lopjatok, ne tagadjatok le semmit és ne csalja meg egyiktek a másikat!
¹²Ne esküdjél nevemre hamisan, hogy meg ne szentségtelenítsd Istened nevét – én vagyok az Úr!
¹³Ne keress ürügyet felebarátod ellen, és erőszakkal se nyomd el őt! Napszámosod bére ne maradjon reggelig tenálad!
¹⁴Ne átkozz süketet és ne tégy gáncsot vak elé: féld az Urat, a te Istenedet – mert én vagyok az Úr!
¹⁵Ne kövess el jogtalanságot és ne ítélj igazságtalanul! Ne nézd a szegény személyét, s ne légy tekintettel a hatalmas arcára: igazság szerint ítélj felebarátodnak. ¹⁶Ne légy rágalmazó, se besúgó a nép között. Ne törj felebarátod vérére – én vagyok az Úr!
¹⁷Ne gyűlöld testvéredet szívedben, hanem fedd meg nyíltan, hogy ne legyen bűnöd miatta. ¹⁸Ne állj bosszút, s ne emlékezzél meg polgártársaid igazságtalanságáról: szeresd felebarátodat, mint te magadat – én vagyok az Úr!
¹⁹Tartsátok meg törvényeimet.
Ne párosítsd állatodat másféle állattal, ne vesd be szántódat kétféle maggal, ne öltözzél kétféléből szőtt ruhába.
²⁰Ha valaki olyan asszonnyal hál és közösül, aki másnak sem váltságdíjjal ki nem váltott, sem szabadsággal meg nem ajándékozott rabszolganője és jegyese: veréssel lakoljanak mind a ketten, de halállal ne bűnhődjenek, mert a nő nem volt szabad. ²¹Vétkéért pedig vigyen a férfi áldozatul egy kost az Úrnak, a bizonyság sátrának ajtajához, ²²s a pap könyörögjön érte és vétkéért az Úr előtt, s ő megkegyelmez neki és megbocsátja bűnét.
²³Ha majd bejuttok földetekre és gyümölcsfákat ültettek rajta, ne távolítsátok el előbőrüket, azaz az első gyümölcsüket; a gyümölcs, amelyet hoznak, tisztátalan legyen nektek: ne egyetek belőle. ²⁴A negyedik esztendőben pedig minden gyümölcsüket hálaadásul az Úrnak kell szentelni. ²⁵Az ötödik esztendőben aztán egyétek gyümölcsüket és gyűjtsétek be a termést, amelyet hoznak. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek!
²⁶A vérével semmit ne egyetek.
Ne jósolgassatok, álmokra ne adjatok.
²⁷Hajatokat ne vágjátok kerekre, szakállatokat le ne nyírjátok. ²⁸Halott miatt testeteket be ne vagdaljátok, semmiféle jelet vagy bélyeget se csináljatok magatokra. Én vagyok az Úr!
²⁹Lányodat ne add paráználkodásra, hogy gyalázatossá ne legyen az ország, s meg ne teljék gonoszsággal.
³⁰Szombatjaimat tartsátok meg, s szentélyemet féljétek. Én vagyok az Úr!
³¹Ne forduljatok a halottidézőkhöz és semmit se kérdezzetek a jósoktól, hogy tisztátalanná ne tegyétek magatokat általuk. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek!
³²Ősz fő előtt kelj fel, s tiszteld az öreg ember személyét: félj az Úrtól, a te Istenedtől: én vagyok az Úr!
³³Ha jövevény lakik földeteken, s tartózkodik köztetek, ne tegyetek szemrehányást neki: ³⁴olyan legyen köztetek, mint a bennszülött, s úgy szeressétek, mint önmagatokat, hisz ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek!
³⁵Ne kövessetek el jogtalanságot az ítéletben, a hosszmértékben, a súlymértékben s az űrmértékben: ³⁶igaz mérleg, igaz súly, igaz véka, igaz meszely legyen köztetek. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről.
³⁷Tartsátok meg minden parancsomat s minden rendeletemet s mindent azok szerint tegyetek: én vagyok az Úr!«
20 ¹Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: ²»Ezt mondd Izrael fiainak: Ha valaki, Izrael fiai vagy az Izraelben lakó jövevények közül, odaadja gyermekét a Molok bálványnak: halállal lakoljon, kövezze agyon a föld népe. ³Én ugyanis ellene fordítom arcomat, s kiirtom népéből, mert odaadta gyermekét a Moloknak, s tisztátalanná tette szentélyemet, s megszentségtelenítette szent nevemet. ⁴Ha pedig a föld népe nem törődik vele, s mintegy kevésbe veszi parancsomat és hagyja azt az embert, aki odaadta gyermekét a Moloknak, s nem öli meg: ⁵akkor én fordítom arcomat az ellen az ember ellen s rokonsága ellen, s kiirtom népéből őt és mindazokat, akik egyetértettek vele a Molokkal való paráználkodásban.
⁶Ha valaki a halottidézőkhöz s a jósokhoz fordul, s paráználkodik velük: ellene fordítom arcomat, s kiirtom népéből. ⁷Szentül viselkedjetek, és szentek legyetek, mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek! ⁸Tartsátok meg parancsaimat, és cselekedjetek szerintük: én, az Úr, szentséget kívánok tőletek!
⁹Ha valaki megátkozza atyját vagy anyját, halállal lakoljon; atyját vagy anyját átkozta: vére legyen rajta.
¹⁰Ha valaki paráználkodik másnak a feleségével és házasságtörést követ el felebarátja feleségével: halállal lakoljon a házasságtörő férfi is, a házasságtörő asszony is.
¹¹Ha valaki a mostohaanyjával hál, és így felfedi atyja szemérmét: halállal lakoljon mind a kettő, vérük legyen rajtuk.
¹²Ha valaki a menyével hál: haljon meg mind a kettő; iszonyú bűnt követtek el, vérük legyen rajtuk.
¹³Ha valaki férfival hál asszonnyal való hálás módjára: förtelmességet követett el mind a kettő, halállal lakoljanak, vérük legyen rajtuk.
¹⁴Ha valaki feleségül veszi a lányt, s hozzá annak az anyját: nagy vétket követett el, elevenen égessék el velük együtt, ne maradjon ilyen nagy bűn közöttetek.
¹⁵Ha valaki marhával vagy más állattal közösül: halállal lakoljon, s öljétek meg az állatot is; ¹⁶ha asszony valamilyen állat alá fekszik: öljék meg azzal együtt, vérük legyen rajtuk.
¹⁷Ha valaki elveszi a nővérét, atyja lányát vagy anyja lányát, s meglátja annak szemérmét, s az meglátja fivére szemérmét: gyalázatos dolgot cselekedtek, öljék meg őket népük színe előtt, mert felfedték egymásnak szemérmüket, s viseljék gonoszságukat.
¹⁸Ha valaki havi tisztulásban levő asszonnyal hál, s felfedi annak szemérmét, s az felfedi vére forrását: irtassanak ki mindketten népükből.
¹⁹Anyád és atyád nővérének szemérmét fel ne fedd; ha valaki ezt megteszi, önnön testének szemérmét fedi fel: viseljék mindketten gonoszságukat.
²⁰Ha valaki atyja vagy anyja fivérének feleségével hál, s így felfedi önnön rokonsága szemérmét: viseljék mindketten vétküket, haljanak meg gyermek nélkül.
²¹Ha valaki elveszi fivére feleségét, tilalmas dolgot követ el, fivére szemérmét fedte fel: gyermektelenek legyenek.
²²Tartsátok meg törvényeimet és rendeleteimet, és cselekedjetek szerintük, hogy titeket is ki ne okádjon az a föld, amelyre lakni mentek. ²³Ne járjatok azoknak a nemzeteknek a törvényei szerint, amelyeket én majd kiűzök előletek, mert mindezeket cselekedték és én megutáltam őket. ²⁴Nektek pedig azt mondom: foglaljátok el földjüket, nektek adom azt örökségül, azt a tejjel és mézzel folyó földet. Én, az Úr, a ti Istenetek, elkülönítettelek titeket a többi néptől.
²⁵Tegyetek tehát ti is különbséget a tiszta és a tisztátalan állat között, a tiszta és a tisztátalan madár között, hogy be ne szennyezzétek magatokat olyan állattal, madárral vagy valamilyen földi csúszó-mászóval, amelyet tisztátalannak nyilvánítottam nektek. ²⁶Szentek legyetek számomra, mert szent vagyok én, az Úr, s én elkülönítettelek titeket a többi néptől, hogy az enyéim legyetek.
²⁷Az olyan férfi vagy asszony, akiben halottidéző vagy jósló lélek van, halállal lakoljon; kövezzék agyon őket, vérük legyen rajtuk!«
21 ¹Azt mondta továbbá az Úr Mózesnek: »Szólj a papokhoz, Áron fiaihoz és mondd nekik: Pap ne tegye magát tisztátalanná polgártársainak holtteste által, ²ha csak nem közeli vérrokona, azaz atyja, anyja, fia, lánya, fivére ³vagy még férjhez nem ment, szűz nővére. ⁴Még népének fejedelme által se tegye magát tisztátalanná.
⁵Ne nyírják meg fejüket és szakállukat, testükön bevágásokat ne csináljanak. ⁶Szentek legyenek Istenüknek, meg ne szentségtelenítsék nevét, mert az Úr tűzáldozatait, Istenük kenyerét áldozzák, s azért szenteknek kell lenniük.
⁷Parázna vagy becstelen asszonyt ne vegyenek nőül, olyat se, akit férje eltaszított, mert Istenüknek szentelték magukat, ⁸s a kiteendő kenyereket áldozzák. Szentek legyenek tehát, mert szent vagyok én is, az Úr, aki szentséget kívánok tőlük.
⁹A pap lányát, ha paráznaságon érik, s így atyja nevét megszentségteleníti, tűzben égessék el.
¹⁰A főpap, azaz testvérei között a legfőbb pap, kinek fejére öntötték a kenet olaját, s akinek kezét felszentelték a papságra, s akit felöltöztettek a szent ruhákba, fejét díszétől meg ne fossza, ruháját meg ne szaggassa. ¹¹Egyáltalán semmiféle holttesthez be ne menjen – még atyja vagy anyja által se tegye magát tisztátalanná –, ¹²s ki ne menjen a szent helyről, hogy meg ne szentségtelenítse az Úr szent helyét, mert Istene szent kenetének olaja van rajta. Én vagyok az Úr!
¹³Szűz lányt vegyen feleségül, ¹⁴özvegyet, eltaszítottat, becstelent vagy parázna nőt el ne vegyen, hanem csak népéből való hajadon leányt, ¹⁵hogy nemzetsége törzsét össze ne keverje nemzete köznépével, mert én, az Úr, szentséget kívánok tőle.«
¹⁶Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: ¹⁷»Szólj Áronhoz: Ha valakinek utódaid közül, bármely nemzedékben, testi hibája van: ne mutasson be kenyeret Istenének; ¹⁸ne járuljon az ő szolgálatához olyan, aki vak, sánta, tömpe-, nagy- vagy görbeorrú, ¹⁹aki töröttlábú vagy -kezű, ²⁰aki púpos, aki fájósszemű, akinek a szemén hályog, a testén állandó var vagy sömör van, vagy aki megszakadt. ²¹Senki, akinek testi hibája van Áron pap ivadékai közül, elő ne álljon, hogy tűzáldozatot mutasson be az Úrnak, kenyeret az Istenének.
²²Ehet ugyan a szent helyen bemutatott kenyerekből, ²³de a függönyön belülre nem mehet, s az oltárhoz nem járulhat, mert testi hibája van, s nem szabad szentségtelenné tennie szent helyemet. Én, az Úr, szentséget kívánok tőlük!«
²⁴Elmondta tehát Mózes Áronnak s fiainak meg egész Izraelnek mindazt, amit az Úr megparancsolt neki.
22 ¹Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: ²»Szólj Áronnak és fiainak, hogy kellő tartózkodást tanúsítsanak Izrael fiainak szent adományaival szemben, és ne szentségtelenítsék meg azoknak a szent dolgoknak nevét, amelyeket nekem bemutatnak. Én vagyok az Úr!
³Mondd nekik és utódaiknak: Mindaz, aki nemzetségetekből olyankor közelít azokhoz a szent adományokhoz, amelyeket Izrael fiai az Úrnak bemutattak, amikor tisztátalanság van rajta: vesszen el az Úr elől. Én vagyok az Úr!
⁴Ha valaki Áron utódai közül leprás vagy magfolyásban szenved, mindaddig ne egyék a nekem szentelt dolgokból, míg meg nem gyógyul. Aki pedig olyan dolgot érint, amely halott miatt tisztátalan, vagy akitől elmegy a mag, úgy, mint a közösüléskor, ⁵vagy aki valamely csúszómászót vagy bármi más olyan tisztátalan dolgot érint, amelynek érintése tisztátalanná tesz: ⁶legyen tisztátalan estig, és ne egyék a szentelt dolgokból; miután azonban testét megfürösztötte ⁷és a nap lenyugodott, tisztává lesz és ehet a szentelt dolgokból, mert azok szolgáltatják az ő élelmét. ⁸Elhullott vagy vad által széttépett állatot ne egyenek, hogy tisztátalanná ne tegyék magukat vele. Én vagyok az Úr! ⁹Tartsák meg ezeket a parancsaimat, hogy bűnbe ne essenek, és meg ne haljanak a szent helyen, ha azt megszentségtelenítik. Én, az Úr, szentséget kívánok tőlük.
¹⁰Semmiféle idegen se egyék a szentelt dolgokból. A pap zsellére és napszámosa ne egyék belőlük, ¹¹a pap vásárolt vagy házánál született rabszolgája azonban ehet belőlük. ¹²Ha a pap lánya valakihez a népből megy férjhez, a szentelt dolgokból és adományokból nem ehet. ¹³Ha azonban özvegyként vagy eltaszítottként visszatér atyja házába és gyermeke nincsen: éppúgy ehet atyja eledeléből, mint lány korában szokott. Semmiféle idegennek sem szabad ennie belőle.
¹⁴Ha valaki tudatlanságból mégis eszik a szentelt dolgokból, tegye hozzá a megevett mennyiséghez annak ötödrészét, s adja a papnak a szent helyre. ¹⁵Ne engedjék megszentségteleníteni a papok Izrael fiainak azokat a szentelt dolgait, amelyeket az Úrnak adományoznak, ¹⁶hogy ne kelljen viselniük vétkük gonoszságát, ha szentelt dolgokat esznek. Én, az Úr, szentséget kívánok tőlük!«
¹⁷Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: ¹⁸»Szólj Áronhoz és fiaihoz és Izrael valamennyi fiához és mondd nekik: Ha valaki Izrael házából vagy a nálatok lakó jövevények közül be akarja mutatni áldozati ajándékát, akár fogadalmat akar leróni, akár jószántából áldozik, mindannak, amit egészen elégő áldozatul akar bemutatni az Úrnak, ¹⁹hogy általatok bemutatható legyen, hibátlan hím állatnak, szarvasmarhának, juhnak vagy kecskének kell lennie. ²⁰Ha hibája van, ne mutassátok be, mert nem lenne kedves.
²¹Ha valaki békeáldozatot akar bemutatni az Úrnak, akár fogadalmat akar leróni, akár jószántából áldozik, akár szarvasmarhát, akár aprómarhát: hibátlant mutasson be, hogy kedves legyen. Semmiféle hiba ne legyen benne: ²²ha vak, ha törött tagú, ha sebhelyes, ha fekélyes, ha rühös vagy sömörös, ne mutassátok be az Úrnak és ne égessetek belőle az Úr oltárán. ²³Levágott fülű vagy farkú szarvasmarhát s aprómarhát jószántadból bemutathatsz, de fogadalmat nem lehet leróni vele. ²⁴Semmiféle szétnyomott, összezúzott, kimetszett vagy kiszakított heréjű állatot se mutassatok be az Úrnak: egyáltalában ne tegyétek ezt földeteken. ²⁵Idegen ember kezéből ne mutassatok be kenyeret Isteneteknek vagy másvalamit, amit adni akarna, mert mindaz romlott és hibás: ne fogadjátok el.«
²⁶Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: ²⁷»Újszülött borjú, bárány és kecske hét napig anyja tőgye alatt maradjon; a nyolcadik napon és azon túl bemutatható az Úrnak. ²⁸Se szarvasmarhát, se aprómarhát nem szabad kicsinyével egy napon levágni.
²⁹Ha hálaáldozatot vágtok az Úrnak, akkor, hogy az kedves legyen, ³⁰aznap egyétek meg; ne maradjon belőle semmi sem másnap reggelig. Én vagyok az Úr!
³¹Tartsátok meg parancsaimat és cselekedjetek szerintük: én vagyok az Úr! ³²Ne szentségtelenítsétek meg szent nevemet, hogy szentnek bizonyuljak Izrael fiai között. Én, az Úr, szentséget kívánok tőletek, ³³én hoztalak ki titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek, én, az Úr.«
23 ¹Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: ²»Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ezek az Úr azon ünnepei, amelyeket szenteknek kell hívnotok.
³Hat napon dolgozzatok, a hetedik napot, mivel szombat nyugalma, szentnek nevezzétek; semmiféle munkát ne végezzetek rajta, szombat legyen az az Úr tiszteletére, minden lakóhelyeteken.
⁴Ezek pedig az Úrnak azok a szent ünnepei, amelyeket a maguk idejében kell megülnötök.
⁵Az első hónapban, a hó tizennegyedik napján, estefelé, az Úr pászkája van; ⁶ennek a hónapnak tizenötödik napján pedig az Úr kovásztalan ünnepe van. Hét napon át kovásztalant egyetek. ⁷Az első nap nagy és szent legyen számotokra, semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta. ⁸Mind a hét napon tűzáldozatot mutassatok be az Úrnak. A hetedik nap ismét nagy és szent legyen: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta.«
⁹Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: ¹⁰»Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik: Ha majd bejuttok arra a földre, amelyet én nektek adok, s learatjátok vetését, vigyetek egy kalászos kévét aratásotok zsengéjéül a paphoz, ¹¹s ő ajánlja fel a szombat után következő napon a kévét az Úr előtt és szentelje meg, hogy kedvesen fogadja tőletek. ¹²Ugyanazon a napon, amelyen a kévét szentelik, le kell vágni egy hibátlan, egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul az Úrnak, ¹³s be kell mutatni vele ételáldozatul két tized, olajjal meghintett lisztlángot, kedves illatú tűzáldozatul az Úrnak, italáldozatul pedig egy negyed hín bort. ¹⁴Se kenyeret, se darát, se kását ne egyetek a termésből addig a napig, míg be nem mutattok belőle Isteneteknek. Örök parancs legyen ez nemzedékről nemzedékre közöttetek, minden lakóhelyeteken.
¹⁵Számláljatok aztán a szombatot követő naptól, amelyen a zsenge kévét bemutattátok, hét teljes hetet ¹⁶a hetedik hét letelte után következő napig, azaz ötven napot, s akkor mutassatok be új ételáldozatot az Úrnak ¹⁷minden lakóhelyetekről: két zsengekenyeret, két tized kovászos lisztlángból sütve, zsengéül az Úrnak. ¹⁸Mutassatok be továbbá a kenyerekkel együtt hét hibátlan egyesztendős bárányt meg egy fiatal bikát a csordából, meg két kost, egészen elégő áldozatul, a hozzájuk tartozó étel- és italáldozattal együtt, kedves illatul az Úrnak, ¹⁹és készítsetek el egy kecskebakot bűnért való áldozatul, meg két egyesztendős bárányt békeáldozatul. ²⁰Utóbbiakat ajánlja fel a pap a zsengekenyerekkel együtt az Úr előtt, s aztán legyenek az övéi. ²¹Magát ezt a napot pedig nagynak és szentnek hívjátok: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta. Örök törvény legyen ez minden lakóhelyeteken, nemzedékről nemzedékre közöttetek.
²²Amikor pedig földetek vetését aratjátok, ne vágjátok le egészen a földig, s az elmaradt kalászokat ne szedjétek össze, hanem hagyjátok a szegényeknek s a jövevényeknek. Én, az Úr vagyok a ti Istenetek!«
²³Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: ²⁴»Szólj Izrael fiaihoz: A hetedik hónapban, a hó első napján harsonazengéssel emlékeztető ünnepetek legyen; szentnek nevezzétek, ²⁵semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta, és mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak.«
²⁶Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: ²⁷»Ennek a hetedik hónapnak tizedik napján az engesztelés nagy ünnepe legyen; szentnek nevezzétek, tagadjátok meg magatokat rajta és mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak. ²⁸Semmiféle szolgai munkát ne végezzetek e nap folyamán, mert ez a nap az engesztelésé, hogy megengesztelődjék az Úr, a ti Istenetek, irántatok. ²⁹Mindaz, aki nem tagadja meg magát ezen a napon, vesszen el népéből, ³⁰s aki valami munkát végez, azt eltörlöm népéből. ³¹Semmiféle munkát ne végezzetek tehát rajta: örök törvény legyen ez minden nemzedéketekben és lakóhelyeteken! ³²Nyugalom szombatja legyen és tagadjátok meg magatokat a hó kilencedik napján: estétől estéig üljétek meg nyugalmatokat.«
³³Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: ³⁴»Szólj Izrael fiaihoz: Ennek a hetedik hónapnak tizenötödik napjától fogva hét napon át sátoros ünnep legyen az Úrnak. ³⁵Az első napot nagynak és szentnek hívjátok: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta. ³⁶Mind a hét napon mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak. A nyolcadik nap ismét nagy és szent legyen és mutassatok be rajta tűzáldozatot az Úrnak, mert az a záró gyülekezés napja: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta.
³⁷Ezek az Úrnak azok az ünnepei, amelyeket nagynak és szentnek kell hívnotok és amelyeken tűzáldozatokat, egészen elégő áldozatokat és ételáldozatokat kell bemutatnotok az Úrnak, aszerint, amint azt az egyes napok szertartása megszabja, ³⁸az Úr szombatjain felül, ajándékaitokon felül, fogadalmi áldozataitokon felül és azon felül, amit jószántotokból adományoztok az Úrnak.
³⁹Tehát a hetedik hó tizenötödik napjától kezdve, miután földetek minden termését betakarítottátok, üljétek meg hét napon át az Úr ünnepét; az első és a nyolcadik napon szombat, azaz nyugodalom legyen. ⁴⁰Vegyetek magatoknak az első napon szép fákról való gyümölcsöket, pálmafaágakat, sűrűlombú fákról való gallyakat, patakmenti fűzfaágakat és örvendezzetek az Úr, a ti Istenetek, előtt ⁴¹hét napig; így üljétek meg ünnepét esztendőről esztendőre. Örök törvény legyen ez nemzedékről nemzedékre közöttetek. A hetedik hónapban üljétek ezt az ünnepet, ⁴²és sátrakban lakjatok hét napig: mindenki, aki Izrael nemzetségéből való, sátorban lakjon, ⁴³hogy megtudják utódaitok, hogy sátrakban lakattam Izrael fiait, miután kihoztam őket Egyiptom földjéről, én, az Úr, a ti Istenetek.«
⁴⁴Mózes el is mondta Izrael fiainak az Úr ünnepeit.
24 ¹Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: ²»Parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak neked teljesen tiszta, világos faolajat, hogy állandóan mécseseket lehessen fenntartani ³a bizonyság függönyén kívül, a szövetség sátrában. Áron állítsa fel őket, estétől reggelig égjenek az Úr előtt: örök rend- és szertartás legyen ez nemzedékről nemzedékre közöttetek. ⁴A színarany mécstartóra kerüljenek, állandóan az Úr előtt égjenek.
⁵Végy továbbá lisztlángot és süss belőle tizenkét kenyeret – két-két tizednyi legyen mindegyik –, ⁶és tedd őket hatonként egymás mellé a színarany asztalra az Úr elé, ⁷és tégy rájuk világos tömjént, a kenyérnek az Úr tűzáldozatára szánt emlékeztető részéül. ⁸Ezeket minden szombaton fel kell váltani az Úr előtt, mint örök szövetségi járandóságot Izrael fiai részéről, ⁹azután Ároné és fiaié legyenek, hogy egyék meg szent helyen, mert szentséges részként őket illetik az Úr tűzáldozataiból örök törvény alapján.«
¹⁰Kiment pedig egy izraelita asszonynak a fia, akit ő egy egyiptomi embertől szült, Izrael fiai közé és összeveszett a táborban egy izraelita emberrel. ¹¹Mivel eközben káromolta és szidalmazta a Nevet, elvitték Mózeshez (anyját Selomitnak hívták, s a Dán törzséből való Dibri lánya volt) ¹²és tömlöcbe vetették, míg megtudják, mit parancsol az Úr. ¹³Így szólt erre az Úr Mózeshez: ¹⁴»Vidd ki a káromlót a táboron kívülre, s mindazok, akik hallották, tegyék rá a kezüket a fejére, és kövezze meg az egész nép. ¹⁵Izrael fiaihoz pedig így beszélj:
Aki átkozza Istenét, viselje bűnét, ¹⁶s aki káromolja az Úr nevét, halállal lakoljon: kövekkel verje agyon az egész közösség, akár bennszülött, akár jövevény, mert aki az Úr nevét káromolja, annak halállal kell lakolnia.
¹⁷Aki agyonüt valakit, halállal lakoljon.
¹⁸Aki állatot üt agyon, adjon másikat helyette, azaz életet életért.
¹⁹Aki sebet ejt valamely embertársán: ahogy ő tett, úgy tegyenek vele is: ²⁰törést törésért, szemet szemért, fogat fogért adjon; amilyen sebet ejtett, olyat kelljen elviselnie neki is.
²¹Aki állatot üt agyon, adjon másikat helyette, aki embert üt agyon, lakoljon. ²²Egyenlő ítélet legyen nálatok, akár jövevény, akár bennszülött vétkezik mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.«
²³Szólt erre Mózes Izrael fiainak, és kivitték a káromlót a táboron kívülre, s kövekkel agyonverték. Úgy tettek Izrael fiai, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek.
25 ¹Így szólt továbbá az Úr Mózeshez a Sínai hegyen:
²»Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha majd bejuttok arra földre, amelyet én nektek adok, tartson a föld is szombatot az Úrnak. ³Hat esztendőn át vesd be szántódat, hat esztendőn át metszd meg szőlődet, és takarítsd be gyümölcsét, ⁴a hetedik esztendőben azonban szombati nyugalma legyen a földnek az Úr tiszteletére. Szántódat be ne vesd, szőlődet meg ne metszd. ⁵Amit a föld magától terem, ne arasd le és tőkédet meg ne metszd és ne szüreteld le, mert a föld nyugalmának esztendeje az. ⁶Szolgáljon neked, rabszolgádnak, szolgálódnak, napszámosodnak s a közöttetek tartózkodó jövevénynek eledelül, ⁷jószágodnak és az állatoknak nyújtson eledelt mindaz, ami magától terem.
⁸Számlálj továbbá magadnak hét évhetet, azaz hétszer hét, tehát összesen negyvenkilenc esztendőt, ⁹s a hetedik hónapban, a hónap tizedik napján, az engesztelés idején, fúvasd meg a kosszarvat egész földeteken, ¹⁰s tedd szentté az ötvenedik esztendőt. Hirdess szabadulást földed minden lakójának, mert örvendetes esztendő az. Kapja vissza akkor mindenki a birtokát, és térjen vissza mindenki eredeti családjához, ¹¹mert az örvendetes, az ötvenedik esztendő az. Ne vessetek, ami a szántón magától terem, ne arassátok le, tőkéiteket ne metsszétek és termését ne takarítsátok be, ¹²hogy szent legyen az örvendetes esztendő, hanem azt egyétek, amit éppen találtok. ¹³Az örvendetes esztendőben mindenki kapja vissza a maga birtokát.
¹⁴Ha eladsz valamit embertársadnak, vagy vásárolsz valamit tőle, ne szomorítsd meg testvéredet, hanem az örvendetes esztendő óta eltelt évek száma szerint vásárolj tőle, ¹⁵ő meg a termés száma szerint adjon el neked. ¹⁶Minél több esztendő van hátra az örvendetes esztendőig, annál nagyobb legyen az ár, s mennél kevesebb időt számlálhatsz, annál olcsóbb legyen a vétel, mert a termésidőt adja el ő neked. ¹⁷Ne nyomorgassátok meg a saját nemzetségetekből levőket, hanem mindenki félje Istenét, mert én, az Úr vagyok a ti Istenetek.
¹⁸Tegyétek meg parancsaimat és tartsátok meg rendeleteimet, s teljesítsétek őket, hogy minden rettegés nélkül lakhassatok országotokban, ¹⁹s a föld megteremje nektek gyümölcsét, és ehessetek belőle jóllakásig, nem rettegve senki támadásától.
²⁰Ha erre ti azt mondjátok: ‘Mit eszünk a hetedik esztendőben, ha nem vetünk és nem takarítjuk be termésünket?’ – ²¹Áldásomat adom én nektek a hatodik esztendőben, és három esztendőre való terem nektek. ²²A nyolcadik esztendőben vethettek, és a kilencedik esztendeig az ógabonából fogtok enni: amíg az új meg nem terem, a régiből fogtok enni.
²³Ne adjátok el tehát örökre a földet, mert az enyém az, ti csak jövevények és zsellérek vagytok nálam. ²⁴Éppen azért birtokotok minden földjét a visszaválthatóság kikötésével kell eladni.
²⁵Ha testvéred elszegényedik, és eladja kicsi birtokát, ha rokona úgy akarja, visszaválthatja, amit ő eladott. ²⁶Ha pedig nincs ilyen rokona, de ő maga szert tesz a kiváltási költségre, ²⁷akkor számítsa ki a termés értékét az eladás idejétől kezdve, s ami azon felül van, adja vissza a vevőnek, s nyerje vissza ilyenképpen birtokát. ²⁸Ha pedig keze nem tud szert tenni arra, hogy visszaadja a vételárat, legyen a vevőé, amit vett, egészen az örvendetes esztendőig; akkor ugyanis minden eladott birtok visszaszáll urára s eredeti birtokosára.
²⁹Ha valaki olyan házat ad el, amely város falain belül van, szabadságában áll visszaváltani, míg egy esztendő el nem telik. ³⁰Ha nem váltja vissza, s az esztendő tartama lepergett, a vevőnek és utódainak tulajdona legyen örökre: nem lehet visszaváltani, még az örvendetes esztendőben sem. ³¹Ha azonban a ház körülkerítetlen faluban van, a szántóföldekre vonatkozó törvény szerint kell eladni: ha előbb vissza nem váltják, az örvendetes esztendőben visszaszáll urára.
³²A levitáknak azokat a házait, amelyek az ő városaikban vannak, mindenkor vissza lehet váltani; ³³ha nem váltják őket vissza, az örvendetes esztendőben visszaszállnak urukra, mert a levita városok házai földbirtokszámba mennek Izrael fiai között. ³⁴A városaikhoz tartozó legelőiket azonban soha el ne adják, mert azok örökös birtokuk.
³⁵Ha testvéred elszegényedik és vagyonilag meginog, s felsegíted mint jövevényt vagy idegent, s így eléldegél melletted, ³⁶ne végy tőle kamatot vagy többet, mint adtál: féld Istenedet, hogy megélhessen melletted testvéred. ³⁷Pénzedet ne kamatra add neki, s gabonádért ráadást ne követelj tőle. ³⁸Én az Úr vagyok, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy nektek adjam Kánaán földjét, és Istenetek legyek.
³⁹Ha a szegénység arra kényszeríti testvéredet, hogy eladja magát neked: ne terheld rabszolgamunkával, ⁴⁰hanem napszámosnak vagy zsellérnek tekintsd. Az örvendetes esztendőig szolgáljon nálad, ⁴¹azután szabaduljon fel gyermekeivel együtt és térjen vissza rokonságához és atyái birtokához. ⁴²Az én szolgáim ugyanis ők, én hoztam ki őket Egyiptom földjéről: nem lehet eladni őket rabszolgák módjára. ⁴³Ne sanyargasd hatalmaddal, hanem féld Istenedet.
⁴⁴Rabszolgáitok és rabszolganőitek a körülöttetek levő nemzetekből kerüljenek ki, ⁴⁵meg a közöttetek tartózkodó jövevényekből s azokból, akik tőlük születtek földeteken; ezeket rabszolgákként tarthatjátok, ⁴⁶örökségül hagyhatjátok utódaitokra, s bírhatjátok örökké: testvéreiteket, Izrael fiait azonban ne sanyargassátok hatalmatokkal.
⁴⁷Ha valamely jövevény vagy idegen vagyonilag megerősödik nálatok, s elszegényedett testvéred eladja magát neki vagy valakinek az ő nemzetségéből: ⁴⁸az eladás után ki lehessen váltani. Ha akarja, válthassa ki őt valamelyik testvére, ⁴⁹atyai nagybátyja, atyai nagybátyjának fia vagy valamelyik vérrokona és hozzátartozója, vagy ha ő maga képes rá, sajátmaga is kiválthassa magát. ⁵⁰Ki kell ugyanis számítani az esztendőket attól az időtől fogva, hogy magát eladta, egészen az örvendetes esztendeig, s a pénzt, amelyen eladta magát, az esztendők száma szerint, s napszámbérszerűen ⁵¹Ha sok esztendő van hátra az örvendetes esztendőig, ahhoz mérten fizesse a váltságot is, ⁵²ha kevés, akkor is az esztendők száma szerint ejtse meg az elszámolást az illetővel, s a hátralevő esztendőkhöz mérten fizessen a vevőnek. ⁵³Amit már leszolgált, bérül kell betudni. Ne sanyargassa őt ura erőszakoskodva színed előtt. ⁵⁴Ha pedig így nem lehet kiváltani, szabaduljon fel az örvendetes esztendőben gyermekeivel együtt.
⁵⁵Izrael fiai ugyanis az én szolgáim, akiket kihoztam Egyiptom földjéről.
26 ¹Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek. Ne csináljatok magatoknak bálványt vagy faragott képet, ne emeljetek emlékoszlopokat, s ne állítsatok fel jelzett követ földeteken, hogy imádjátok, mert én, az Úr vagyok a ti Istenetek! ²Tartsátok meg szombatjaimat, s féljétek szentélyemet: én, az Úr, parancsolom!
³Ha rendeleteim szerint jártok, parancsaimat megtartjátok és megteszitek: megadom nektek az esőket a maguk idejében, ⁴megtermi a föld a maga termését, és megtelnek a fák gyümölccsel. ⁵A gabona cséplése eléri a szüretet, a szüret eléri a vetést. Jóllakásig fogjátok enni kenyereteket, és rettegés nélkül laktok földeteken. ⁶Békességet adok földeteken, alhattok, mert nem lesz, aki felriasszon, kiirtom az ártalmas vadat, s kard nem járja földeteket. ⁷Megkergetitek ellenségeiteket, és ők elhullanak előttetek. ⁸Öten közületek száz idegent kergetnek meg, és százan közületek tízezret: kardélre hullanak ellenségeitek előttetek.
⁹Rátok tekintek és megszaporítalak titeket: megsokasodtok, és megerősítem szövetségemet veletek.
¹⁰A réginél is régibb gabonát ehettek, s ki kell hordanotok a régit a beérkező új elől.
¹¹Közétek helyezem hajlékomat, s nem vet meg titeket lelkem. ¹²Közöttetek járok, a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek. ¹³Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket az egyiptomiak földjéről, hogy ne legyetek rabszolgáik, s összetörtem azt a láncot, amely a nyakatokban volt, hogy felegyenesedve járjatok.
¹⁴Ha azonban nem hallgattok rám, és nem teszitek meg minden parancsomat, ¹⁵ha megvetitek törvényeimet és semmibe sem veszitek rendeleteimet, s nem teszitek meg azt, amit meghagytam, és megszegitek szövetségemet, ¹⁶akkor én is azt teszem veletek. Meglátogatlak titeket csakhamar sorvadással és lázzal, az tönkreteszi szemeteket és elsorvasztja életeteket. Hiába vetitek el a magot: ellenségeitek eszik meg a termést. ¹⁷Ellenetek fordítom arcomat, és elhullotok ellenségeitek előtt, azok alá kerültök, akik gyűlölnek titeket, s futni fogtok, noha senki sem kerget titeket.
¹⁸Ha pedig még így sem engedelmeskedtek nekem, akkor hétszeresen fenyítlek meg titeket bűneitekért, ¹⁹s megtöröm makacs gőgötöket. Olyanná teszem az eget felettetek, mint a vas, földeteket pedig mint az érc. ²⁰Hiába emésztődik erőtök, nem hoz termést a föld, s nem adnak gyümölcsöt a fák.
²¹Ha azután is ellenemre jártok, és nem hallgattok rám, akkor hétszeresen sújtlak titeket bűneitekért: ²²rátok bocsátom a mező vadjait, hogy faljanak fel titeket és jószágaitokat, s fogyasszanak el mindent, úgy, hogy pusztákká legyenek útjaitok.
²³Ha pedig még így sem akartok fegyelemre térni, hanem továbbra is ellenemre jártok, ²⁴akkor én is ellenetekre járok és hétszeresen sújtlak titeket bűneitekért: ²⁵Rátok bocsátom szövetségem bosszúálló kardját, s ha városaitokba menekültök, döghalált bocsátok közétek, és ellenség kezére kerültök, ²⁶mert eltöröm kenyérsütő bototokat, úgyhogy tíz asszony süt egy kemencében kenyeret, mértékre adják azt, és jóllakásig nem ehettek.
²⁷Ha pedig még ezek után sem hallgattok rám, hanem továbbra is ellenemre jártok, ²⁸akkor én is ellenetekre járok ellenséges haraggal, hétszeres csapással fenyítlek meg titeket bűneitekért, ²⁹úgyhogy fiaitok és lányaitok húsát eszitek. ³⁰Lerontom magaslataitokat, összetöröm bálványszobraitokat. Bálványaitok romjai közé hullotok, s megutál titeket a lelkem ³¹annyira, hogy sivataggá teszem városaitokat, elpusztítom szentélyeiteket, s nem fogadom el többé a kedves illatot. ³²Úgy elpusztítom földeteket, hogy álmélkodni fognak rajta ellenségeitek, amikor lakosaivá lesznek. ³³Titeket pedig szétszórlak a nemzetek közé, kivonom a kardot a hátatok mögött, pusztasággá válik földetek, és romokká lesznek városaitok.
³⁴Akkor kedvére megtartja majd a föld a maga szombatjait, pusztaságának egész ideje alatt – amikor ti ³⁵ellenséges földön lesztek –, szombatot tart, s nyugodni fog pusztasága szombatjain, mivel nem nyugodott szombatjaitokon, amikor ti rajta laktatok.
³⁶Azoknak a szívébe pedig, akik megmaradnak közületek, félénkséget öntök az ellenség földjén. Megrémíti őket a hulló levél zörrenése, s úgy futnak majd, mint a kard elől, elhullanak, pedig senki sem kergeti őket. ³⁷Egymásra omlanak, mintha harcból szaladnának; senki sem mer majd megállni közületek az ellenség előtt, ³⁸elpusztultok a nemzetek között, s az ellenséges föld felemészt titeket.
³⁹Ha pedig néhányan ezek ellenére is megmaradnak közületek, azok sorvadozni fognak gonoszságaik miatt ellenségeik földjén és meggyötrődnek atyáik és önmaguk bűneiért, ⁴⁰míg meg nem vallják maguk és atyáik gonoszságait, amelyekkel megszegték az irántam köteles hűséget és ellenemre jártak, ⁴¹s amelyekért én is ellenükre járok, s ellenséges földre viszem őket, míg meg nem szégyenül körülmetéletlen szívük. Akkor majd könyörögnek istentelenségükért, ⁴²s én megemlékezem szövetségemről, amelyet Jákobbal, Izsákkal és Ábrahámmal kötöttem, s megemlékezem földjükről is. ⁴³A föld pedig, ha majd ők elhagyják, kedvére megtartja szombatjait, mert pusztasággá válik miattuk, ők azonban könyörögni fognak bűneikért, mert megvetették rendeleteimet, és megutálták törvényeimet.
⁴⁴De noha ellenséges földön lesznek is, mégsem vetem el őket egészen, mégsem utálom meg őket annyira, hogy megsemmisüljenek és felbontsam velük való szövetségemet, mert én vagyok az ő Istenük ⁴⁵és megemlékezem ősi szövetségemről, amelyet akkor kötöttem, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről a nemzetek színe előtt, hogy Istenük legyek, én, az Úr.«
⁴⁶Ezek azok a rendeletek, parancsok és törvények, amelyeket az Úr a Sínai hegyen Mózes által adott, szövetségül önmaga és Izrael fiai között.

KNB SZIT STL BD RUF KG