12
1Akkor az Úr azt mondta Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén:
2»Ez a hónap legyen nálatok a hónapok kezdete, ez legyen az első az esztendő hónapjai között.
3Szóljatok Izrael fiainak egész közösségéhez, és mondjátok nekik: Ennek a hónapnak a tizedik napján vegyen mindenki, családonként és házanként, egy-egy bárányt!
4Ha háznépének száma kevés egy bárány elfogyasztásához, vegye maga mellé háza legközelebbi szomszédját, annyi személyt, amennyi elég egy bárány elfogyasztásához.
5A bárány hibátlan, hím, egyesztendős legyen! Ugyanezen szabály szerint kecskegidát is vehettek.
6Aztán tartsátok őrizet alatt ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig! Akkor estefelé vágja le azt Izrael fiainak egész sokasága!
7Vegyenek a véréből, és kenjék be mindkét ajtófélfát és a szemöldökfát azokban a házakban, amelyekben elfogyasztják.
8A húsát pedig egyék meg azon az éjszakán, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel, keserű salátával!
9Ne egyetek belőle se nyersen, se vízben főzve, hanem csak tűzön sütve! A fejét a lábszáraival és belső részeivel együtt egyétek!
10Semmi se maradjon belőle reggelre! Ha valami megmarad, égessétek el a tűzben!
11Így egyétek: derekatokat övezzétek fel, sarutok legyen a lábatokon, bototokat tartsátok a kezetekben, és sietve egyétek, mert az Úr Pászkája (vagyis: Átvonulása) ez.
Jegyzetek
12,1 Ez az elbeszélés kulcsfontosságú Izrael hite számára. Évről évre húsvétkor újra elmondták és ünnepelték Isten szabadító tettét, amely Izraelt megmentette a végpusztulástól, és néppé tette. Nem véletlen, hogy Jézus győzelme a bűn és a halál fölött szintén húsvétra esik.
12,1 A húsvét eredetileg pásztorünnep volt: a tavaszi legelőváltás előtt feláldoztak egy egyéves bárányt, és a vérével megkenték a sátraikat, hogy az akkor született kisbárányoktól távol tartsák az ártó szellemeket. A kovásztalan kenyerek ünnepe eredetileg a földművelők ünnepe volt (az új kenyér ünnepe, amelybe nem tettek a tavalyról megmaradt kovászból). A kenyér jele az újnak, ami a húsvéttal kezdődik (1 Kor 5,7-8). A két ünnep később új értelmet kapott (az egyiptomi szabadulás ünnepe) és összeolvadt. Az itt olvasható utasítások a babiloni fogság idején (Kr. e. 586-538) érvényes ünneplési szokásokat tükrözik. Mivel nem ünnepelhettek Jeruzsálemben, a húsvét családi ünneppé vált; a szenvedők ünnepévé, akik készek mégis útrakelni a Szabadító Isten vezetésével. Húsvét éjszakáján Isten áthaladt (pászka = áthaladni) azoknak a házai mellett, akik a vér által Istenhez tartozónak vallották magukat, és ez megmentette őket a haláltól.