Keresés a Bibliában

12 1Akkor az Úr azt mondta Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén: 2»Ez a hónap legyen nálatok a hónapok kezdete, ez legyen az első az esztendő hónapjai között. 3Szóljatok Izrael fiainak egész közösségéhez, és mondjátok nekik: Ennek a hónapnak a tizedik napján vegyen mindenki, családonként és házanként, egy-egy bárányt! 4Ha háznépének száma kevés egy bárány elfogyasztásához, vegye maga mellé háza legközelebbi szomszédját, annyi személyt, amennyi elég egy bárány elfogyasztásához. 5A bárány hibátlan, hím, egyesztendős legyen! Ugyanezen szabály szerint kecskegidát is vehettek. 6Aztán tartsátok őrizet alatt ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig! Akkor estefelé vágja le azt Izrael fiainak egész sokasága! 7Vegyenek a véréből, és kenjék be mindkét ajtófélfát és a szemöldökfát azokban a házakban, amelyekben elfogyasztják. 8A húsát pedig egyék meg azon az éjszakán, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel, keserű salátával! 9Ne egyetek belőle se nyersen, se vízben főzve, hanem csak tűzön sütve! A fejét a lábszáraival és belső részeivel együtt egyétek! 10Semmi se maradjon belőle reggelre! Ha valami megmarad, égessétek el a tűzben! 11Így egyétek: derekatokat övezzétek fel, sarutok legyen a lábatokon, bototokat tartsátok a kezetekben, és sietve egyétek, mert az Úr Pászkája (vagyis: Átvonulása) ez.
12Átvonulok ugyanis azon az éjszakán Egyiptom földjén, megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, embert, állatot egyaránt, és ítéletet tartok Egyiptom minden istenén: én, az Úr. 13Ez a vér jel lesz számotokra a házakon, amelyekben lesztek. Én meglátom a vért, elvonulok mellettetek, és nem ér benneteket pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét. 14Legyen azért ez a nap emléknap nálatok: üljétek meg nemzedékről nemzedékre, mint az Úr Ünnepét, örök szertartásként!
15Hét napig kovásztalant egyetek! Már az első napon se legyen kovász házatokban! Aki kovászosat eszik, az első naptól kezdve a hetedik napig, azt ki kell irtani Izraelből. 16Az első nap szent és ünnepélyes legyen, és hasonló ünnepélyesség szentelje meg a hetedik napot! Semmiféle munkát ne végezzetek ezeken, kivéve azt, ami az evéshez tartozik.
17Tartsátok meg tehát a kovásztalanok ünnepét, mert ez az a nap, amelyen kivezettem seregeiteket Egyiptom földjéről! Tartsátok meg azt a napot nemzedékről nemzedékre örök szertartásként! 18Az első hónapban, a hó tizennegyedik napjának estéjétől kovásztalant egyetek, ugyanazon hó huszonegyedik napjának estéjéig!
19Ezen a hét napon ne legyen kovász a házatokban. Aki kovászosat eszik, azt ki kell irtani Izrael közösségéből, akár jövevény, akár földetek szülöttje! 20Semmiféle kovászosat ne egyetek, minden lakóhelyeteken csak kovásztalant egyetek!«
21Összehívta tehát Mózes Izrael fiainak valamennyi vénjét, és azt mondta nekik: »Menjetek, fogjatok családonként egy-egy állatot, és vágjátok le a Pászkát. 22Aztán mártsatok egy izsópköteget az edényben lévő vérbe, és hintsetek belőle a szemöldökfára s mind a két ajtófélfára, és senki ne menjen ki közületek háza ajtaján reggelig. 23Körüljár ugyanis az Úr, és megveri az egyiptomiakat. Ha azonban látja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, elvonul a ház ajtaja előtt, és nem engedi, hogy az Öldöklő bemenjen a házatokba ártani. 24Tartsd meg ezt a dolgot, törvény legyen az neked és fiaidnak mindörökre! 25Ha majd bejuttok arra a földre, amelyet az Úr nektek ad, amint megígérte, ott is tartsátok meg ezt a szertartást! 26Ha pedig a fiaitok azt kérdezik majd tőletek: ‘Miféle szertartás ez?’ – 27mondjátok nekik: ‘Az Úr elvonulásának áldozata ez, mert elvonult Izrael fiainak háza felett Egyiptomban, amikor megverte az egyiptomiakat, és megmentette házainkat.’« – A nép erre meghajtotta magát, leborult, 28aztán Izrael fiai elmentek, és úgy tettek, amint az Úr megparancsolta Mózesnek és Áronnak.
29Történt azután éjfélkor, hogy az Úr megölt minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, a trónján ülő fáraó elsőszülöttjétől kezdve a börtönben levő rab elsőszülöttjéig, valamint az állatok minden elsőszülöttjét. 30Felkelt erre azon az éjjelen a fáraó, az összes szolgája és egész Egyiptom, és nagy jajveszékelés támadt Egyiptomban, mert nem volt ház, amelyben halott ne lett volna. 31A fáraó el is hívatta Mózest és Áront még azon az éjszakán, és azt mondta: »Keljetek fel, és menjetek ki népem közül, ti is, Izrael fiai is! Menjetek, áldozzatok az Úrnak, amint mondtátok. 32Juhaitokat és jószágaitokat is vigyétek magatokkal, ahogy kívántátok! Csak menjetek el, és áldjatok meg engem!« 33Az egyiptomiak is sürgették a népet, hogy gyorsan menjen ki a földről, hiszen: »Mindnyájan meghalunk!« 34Fogta tehát a nép a beáztatott tésztát, mielőtt kovásszal elegyítette volna, a ruhájába kötötte, és a vállára vetette. 35Közben Izrael fiai úgy tettek, amint Mózes megparancsolta: kértek az egyiptomiaktól ezüst- és aranyholmikat, és igen sok ruhát. 36Az Úr pedig kedvessé tette a népet az egyiptomiak előtt, úgyhogy azok adtak nekik, így kifosztották az egyiptomiakat.
37Aztán Izrael fiai elindultak Rámszeszből Szukkót felé, mintegy hatszázezer gyalogos férfi a gyermekeken kívül. 38Nagyszámú gyülevész nép is felment velük, valamint igen sok juh, marha, és mindenféle jószág. 39Megsütötték a beáztatott tésztát, amelyet még Egyiptomból hoztak, és hamuban sült kovásztalan lepényeket készítettek belőle. Nem tudták ugyanis megkovászosítani, mert az egyiptomiak hajszolták őket, hogy menjenek, és nem engedték, hogy késlekedjenek. Így még útravaló eleséget sem készíthettek.
40Izrael fiainak egyiptomi tartózkodása négyszázharminc esztendeig tartott. 41Ennek elteltével, ugyanazon a napon kivonult az Úr egész serege Egyiptom földjéről. 42Ez az éjszaka az Úrnak szentelt virrasztás, amikor kivezette őket Egyiptom földjéről. Meg kell azt tartania Izrael minden fiának nemzedékről nemzedékre.
43Azt mondta ezután az Úr Mózesnek és Áronnak: »Ez a Pászkára vonatkozó előírás. Semmiféle idegen lakos nem ehet belőle. 44Minden vásárolt rabszolgát körül kell metélni, akkor ehet belőle. 45Jövevény és napszámos nem ehet belőle. 46Egy házban kell megenni: ne vigyetek ki a húsából, és ne törjétek szét csontjait. 47Izrael fiainak egész közössége készítse el azt! 48Ha valamely idegen közétek akar telepedni, és Pászkát akar készíteni az Úrnak, előbb metélkedjék körül nála mindenki, aki férfi, akkor annak rendje s módja szerint megülheti. Olyan lesz, mint a földetek szülötte. Aki azonban nem metélkedik körül, nem ehet belőle. 49Ugyanaz legyen a törvénye a föld szülöttjének és a közöttetek tartózkodó idegennek!« – 50Úgy is tett Izrael valamennyi fia, amint az Úr megparancsolta Mózesnek és Áronnak. 51Ugyanezen a napon kivezette tehát az Úr Izrael fiait Egyiptom földjéről, seregeik szerint.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

12,1 Ez az elbeszélés kulcsfontosságú Izrael hite számára. Évről évre húsvétkor újra elmondták és ünnepelték Isten szabadító tettét, amely Izraelt megmentette a végpusztulástól, és néppé tette. Nem véletlen, hogy Jézus győzelme a bűn és a halál fölött szintén húsvétra esik.

12,1 A húsvét eredetileg pásztorünnep volt: a tavaszi legelőváltás előtt feláldoztak egy egyéves bárányt, és a vérével megkenték a sátraikat, hogy az akkor született kisbárányoktól távol tartsák az ártó szellemeket. A kovásztalan kenyerek ünnepe eredetileg a földművelők ünnepe volt (az új kenyér ünnepe, amelybe nem tettek a tavalyról megmaradt kovászból). A kenyér jele az újnak, ami a húsvéttal kezdődik (1 Kor 5,7-8). A két ünnep később új értelmet kapott (az egyiptomi szabadulás ünnepe) és összeolvadt. Az itt olvasható utasítások a babiloni fogság idején (Kr. e. 586-538) érvényes ünneplési szokásokat tükrözik. Mivel nem ünnepelhettek Jeruzsálemben, a húsvét családi ünneppé vált; a szenvedők ünnepévé, akik készek mégis útrakelni a Szabadító Isten vezetésével. Húsvét éjszakáján Isten áthaladt (pászka = áthaladni) azoknak a házai mellett, akik a vér által Istenhez tartozónak vallották magukat, és ez megmentette őket a haláltól.

12,28 Lehet, hogy a járvány pestis volt (vö. Zsolt 78,49-51). Húsvét éjjelén a hatalmasok sírnak és imádkoznak, a jogfosztottak szabadokká válnak.

12,37 Nemcsak zsidók, idegenek is vonultak velük (vö. Szám 11,4): Izrael népe a pusztában születik majd.

12,40 A 430 jelképes szám (új korszak kezdődik), a Ter 15,16 adata valószínűbb (a József utáni negyedik generáció vonul ki).

12,42 »Isten virrasztását« a nép is virrasztással ünnepli.

Előző fejezet Következő fejezet