5 ¹Amikor aztán meghallotta az amoriták összes királya, akik a Jordánon túl, a nyugati oldalon laktak, valamint a kánaániak összes királya, akik a Nagy-tenger közelében levő helyeken laktak, hogy az Úr kiszárította a Jordán habjait Izrael fiai előtt, míg át nem mentek, elcsüggedt a szívük, nem maradt bátorság bennük, és féltek Izrael fiainak bejövetelétől.
²Abban az időben azt mondta az Úr Józsuénak: »Csinálj magadnak kőkéseket, s metéld ismét körül Izrael fiait.« ³Ő megtette, amit az Úr parancsolt és az Előbőrök halmán körülmetélte Izrael fiait.
⁴Ez volt az oka, hogy ismét körülmetélte őket: Abból az egész népből, amely Egyiptomból kijött, minden hadviselő férfi meghalt a pusztában a hosszú bolyongásban. ⁵Ezek mindnyájan körülmetéltek voltak. Az a nép azonban, amely a pusztában született, körülmetéletlen volt. ⁶Negyven évig vándoroltak ugyanis Izrael fiai, amíg meg nem halt minden harcos, aki nem hallgatott az Úr szavára, és akiknek megesküdött, hogy nem mutatja meg nekik azt a földet, amelyről esküvel ígérte atyáiknak, hogy azt a tejjel-mézzel folyó földet nekik adja. ⁷Ezeknek az apáknak a helyébe fiaik léptek, s ezeket metélte körül Józsue, mert ezeknek megvolt az előbőrük, úgy ahogy megszülettek és senki sem metélte körül őket az úton. ⁸Amikor aztán valamennyien körülmetélkedtek, mindaddig azon a táborhelyen maradtak, amíg meg nem gyógyultak. ⁹Ekkor azt mondta az Úr Józsuénak: »Ma vettem le rólatok Egyiptom gyalázatát.« Ezért hívják ezt a helyet Gilgálnak mind a mai napig.
¹⁰Miközben Izrael fiai Gilgálban tartózkodtak, a hónap tizennegyedik napján, estefelé, Jerikó mezőségén elkészítették a pászkát ¹¹és másnap az ország terméséből ettek kovásztalan kenyeret és ugyanazon a napon árpadarát. ¹²Miután pedig ettek a föld terméséből, megszűnt a manna és Izrael fiai nem éltek többé ezzel az eledellel, hanem Kánaán földjének azévi terméséből ettek.
¹³Amikor aztán egyszer Józsue Jerikó városának mezején tartózkodott, felemelte szemét, és látta, hogy egy férfi áll előtte, aki kivont kardot tart. Erre odament hozzá és megkérdezte: »Hozzánk tartozol, vagy az ellenséghez?« ¹⁴Az így felelt: »Egyikhez sem: az Úr hadseregének a fejedelme vagyok és éppen most jöttem.« ¹⁵Józsue arccal a földre borult, meghajtotta magát és azt mondta: »Mi beszélni valója van az én Uramnak az ő szolgájával?« ¹⁶Az Úr seregének vezére erre így szólt Józsuéhoz: »Oldd le lábadról sarudat, mert a hely, amelyen állsz, szent!« Erre Józsue úgy tett, ahogy az megparancsolta neki.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet