2 ¹Erre Józsue, Nún fia, elküldött titokban két kémet Sittímből és azt mondta nekik: »Menjetek és vegyétek szemügyre a földet és Jerikó városát.« – Azok el is mentek és betértek egy erkölcstelen nő házába, akit Ráhábnak hívtak és megpihentek nála. – ²Jerikó királyának azonban jelentették: »Izrael fiai közül való emberek jöttek ide az éjjel, hogy kikémleljék a földet.« ³Elküldött erre Jerikó királya Ráhábhoz, és azt üzente: »Add ki azokat az embereket, akik hozzád jöttek és házadba tértek, mert kémek, s azért jöttek, hogy szemügyre vegyék ezt az egész földet.« ⁴Fogta erre a nő az embereket, elrejtette őket és azt mondta: »Megvallom, hozzám jöttek, de nem tudtam, honnan valók. ⁵Amikor azonban a sötétség beálltakor bezárták a kaput, ki is mentek. Nem tudom, hova mentek, de vegyétek gyorsan üldözőbe, s még eléritek őket.« ⁶Ő pedig felvitte az embereket háza tetejére, s letakarta az ott levő lenszárral. ⁷A kiküldöttek el is kezdték üldözni őket a Jordán átkelője felé vivő úton. Mihelyt kimentek, rögtön bezárták a kaput utánuk.
⁸Az elrejtőzött emberek még el sem aludtak, amikor a nő felment hozzájuk és így szólt: ⁹»Tudom, hogy az Úr nektek adta ezt a földet, mert megszállt minket a tőletek való félelem és elcsüggedt ennek a földnek valamennyi lakosa. ¹⁰Hallottuk, hogy az Úr kiszárította előttetek a Vörös-tenger vizét, amikor kijöttetek Egyiptomból, s hogy mit tettetek az amoritáknak azzal a két királyával, akik a Jordánon túl voltak, Szihonnal és Óggal, akiket megöltetek. ¹¹Amikor ezt hallottuk, félni kezdtünk, s elcsüggedt a szívünk, s nem maradt bennünk bátorság arra, hogy bejöveteletek idején szembeszálljunk veletek, hiszen az Úr, a ti Istenetek Isten fenn az égben, és lenn a földön. ¹²Most azért esküdjetek meg nekem az Úrra, hogy amint én irgalmasságot cselekedtem veletek, úgy ti is azt tesztek majd apám házával, és biztos jelét adjátok nekem, ¹³hogy életben hagyjátok apámat és anyámat, fivéreimet és nővéreimet s mindenüket és megmentitek életünket a haláltól.« ¹⁴Ők azt felelték neki: »Életünkkel kezeskedünk értetek, hogyha el nem árulsz minket, s ha majd az Úr nekünk adja ezt a földet, irgalmasságot és hűséget fogunk cselekedni veled.« ¹⁵Erre ő kötélen lebocsátotta őket az ablakon – háza ugyanis a város falában volt – ¹⁶és azt mondta nekik: »A hegység felé tartsatok, hogy ne találkozzanak veletek visszatérő üldözőitek, s ott rejtőzködjetek három napig, míg ők vissza nem érkeznek; akkor aztán menjetek utatokra.«
¹⁷Ők pedig azt mondták neki: »Kifogástalanul megtartjuk ezt az esküt, mellyel megeskettél minket, ¹⁸ha, amikor mi bevonulunk erre a földre, ezt a karmazsin színű zsinórt jelként alkalmazod, s rákötöd arra az ablakra, amelyen lebocsátottál minket, apádat, anyádat, testvéreidet s minden rokonságodat pedig a házadba gyűjtöd. ¹⁹Aki házad ajtaján kijön, annak a vére az ő fején lesz, s azért minket felelősség nem terhel. Mindazoknak a vére azonban, akik veled benn lesznek a házban, a mi fejünkre száll, ha valaki érinti őket. ²⁰De ha elárulsz minket és ezt a megállapodást nyilvánosságra hozod, akkor mentesek leszünk ettől az eskütől, mellyel megeskettél minket.« ²¹Ő erre azt felelte: »Úgy legyen, ahogy mondtátok.« Azzal útjukra bocsátotta őket, a karmazsin színű fonalat pedig rákötötte az ablakra.
²²Ők elmentek és eljutottak a hegységbe, s ott maradtak három napig, míg vissza nem tértek az üldözők. Ezek ugyanis keresték őket az egész úton, de nem akadtak rájuk, ²³s azért visszamentek a városba. Erre a kémek megfordultak és lejöttek a hegyről, s miután átkeltek a Jordánon, eljutottak Józsuéhoz, Nún fiához és elbeszéltek neki mindent, ami velük történt ²⁴és azt mondták: »Kezünkbe adta az Úr ezt az egész földet: a félelem leterítette valamennyi lakosát.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet