¹²gőz tör elő orra lyukaiból,
mint tűzön álló forró fazékból;

¹³lehelete meggyújtja a szenet,
láng lövell torkából.

¹⁴Erő honol nyakában,
és rémület jár előtte.

¹⁵Tagjaira húsa pompásan tapad,
hullna rá bár villám, helyéből ki sem mozdul.

¹⁶A szíve kőkemény,
kemény, mint az alsó őrlőkő.

¹⁷Amikor felemelkedik, még hősök is megijednek,
megzavarodnak félelmükben.

¹⁸Ha kard éri, nem fog rajta,
s a dárda visszapattan páncéljáról;

¹⁹olyannak veszi a vasat, mint a szalmát,
s az ércet, mint a korhadó fát,

²⁰nem szalasztja meg őt a nyilas,
polyvává lesznek rajta a parittya kövei,

²¹szalmaszálnak veszi a buzogányt,
neveti a dárda süvítését.

²²Alul éles cserepek vannak rajta,
cséplőszán nyomait hagyja az iszapban.

²³Felforralja a mély tengert, mint az üstöt,
olyanná teszi, mintha kenőcs forrna benne.

²⁴Világít nyomában az ösvény,
őszülő hajnak néznéd az örvényt.

²⁵Nincs hozzá fogható hatalom a földön,
úgy van alkotva, hogy semmitől se féljen.

²⁶Szembenéz minden nagysággal:
ő a király minden kevély állat fölött.«

KNB SZIT STL BD RUF KG