7 ¹A következő nap Holofernész parancsot adott egész hadseregének és a vele levő segédcsapatoknak, hogy vonuljanak föl Betúlia ellen, foglalják el a hegyvidék átkelőit és indítsanak harcot Izrael fiai ellen. ²Ezen a napon a vitéz férfiak mind fölkészültek. Fegyveres embereinek száma százhetvenezer gyalogos és tizenkétezer lovas, nem számítva a málhás csapatot, amely igen nagy számban követte őket. ³Tábort ütöttek a völgyben Betúlia mellett a forrásnál, majd fölfejlődtek szélességben Dótaintól Ábelmaimig, hosszúságban pedig Betúliától Kiamonig, amely Ezdrelonnal szemben van. ⁴Amikor Izrael fiai meglátták sokaságukat, félelem vett erőt rajtuk és így szóltak egymáshoz: »Ezek lelegelik az egész föld színét, sem a magas hegyek, sem a völgyek, sem a dombok nem képesek elviselni terhüket«. ⁵Mindenki fogta harci felszerelését, tüzet gyújtottak falaik bástyáin és egész éjszaka őrséget tartottak. ⁶A következő napon Holofernész felvonultatta egész lovasságát Izrael fiai szeme láttára, akik Betúliában voltak, ⁷fölkereste a városukba vezető feljáratot, földerítette a vízforrást, és elfoglalta őket. Katonai őrséget rendelt oda és visszatért népéhez.
⁸Ézsau fiainak vezérei, Moáb népének összes vezetői és a partvidék elöljárói mind eléje járultak és így szóltak hozzá: ⁹»Hallgassa meg szavunkat urunk azért, hogy ne legyen veszteség seregében. ¹⁰Izrael fiainak népe nem a lándzsákban bizakodik, hanem a hegyek magaslatában, ahol lakik. Hegyeinek magaslatára feljutni nem könnyű. ¹¹Ezért uram, ne ütközz meg velük csatasorba állva, akkor nem esik el népedből egyetlen ember sem, ¹²hanem maradj táborodban és tartsd ott sereged minden emberét, de foglalják el szolgáid a vizek forrását, amely a hegy lábánál fakad, ¹³mert innen merít vizet Betúlia minden lakója. A szomjúság majd megöli őket, és átadják városukat. Mi és a te embereid felmegyünk a közeli hegyek gerincére, őrséget állítunk oda, hogy egyetlen ember se mehessen ki a városból. ¹⁴Az éhség és szomjúság elpusztítja őket, asszonyaikat és gyermekeiket, mielőtt átjárná őket a kard, már lakóhelyeik utcáin hevernek, ¹⁵így visszafizetheted nekik lázadásukat és azt, hogy nem jöttek ki eléd békésen.«
¹⁶Szavaik tetszésre találtak Holofernész és minden szolgája előtt, s elhatározta, hogy tanácsuk szerint jár el. ¹⁷Elindult Moáb fiainak tábora, s velük ötezren Asszíria fiaiból, letáboroztak a völgyben, és megszállták Izrael fiainak vizeit és forrásait. ¹⁸Felvonultak Ammon és Ézsau fiai, és tábort ütöttek a hegyvidéken Dótainnal szemben. Egyeseket közülük elküldtek délre és keletre Egrebellel szemben, amely Kúsz mellett van a Mokmúr pataknál. Az asszír sereg többi része letáborozott a síkságon, és elárasztotta a föld egész felszínét. Nagyon sok sátruk és málhájuk volt, és igen nagy volt a számuk.
¹⁹Izrael fiai az Úrhoz, Istenükhöz kiáltottak, elvesztették bátorságukat, mert ellenségeik körülzárták őket és nem tudtak közülük kiszabadulni. ²⁰Az egész asszír sereg: a gyalogosok, a szekerek és lovasok harmincnégy napon át tartotta megszállva őket. Betúlia minden lakójának kiürültek vizes edényei, ²¹ciszternái kiapadtak, s már egyetlen nap sem ihattak eleget, mert kimérték nekik a vizet. ²²A kisgyermekek elepedtek, asszonyaik és ifjaik kimerültek a szomjúságtól és összeestek a város terein és a kapuk kijáratánál és már nem volt bennük semmi erő. ²³Összegyűlt az egész nép: az ifjak, az asszonyok és gyermekek Ozijánál és a város vezetőinél hangosan kiáltottak és ezt mondták a vének előtt: ²⁴»Ítéljen köztetek és köztünk az Isten, mert nagy igazságtalanságot követtetek el ellenünk, amikor nem beszéltetek békésen Asszíria fiaival. ²⁵Most már nincs senki, aki segítségünkre jöhetne, Isten a kezükbe adott minket, mert a szomjúság miatt tehetetlenek vagyunk előttük nagy nyomorúságunkban. ²⁶Ezért most hívjátok őket ide, adjátok át az egész várost zsákmányul Holofernész embereinek és egész seregének. ²⁷Jobb lesz nekünk, ha az ő zsákmánya leszünk. Szolgái és szolgálóleányai leszünk, de életben maradunk és nem látjuk kisdedeink halálát saját szemünkkel, sem asszonyaink és gyermekeink pusztulását. ²⁸Megesketünk titeket az égre és a földre és azok Istenére és atyáink Istenére, aki büntet minket bűneink és atyáink bűne miatt, hogy még ma így járjatok el.« ²⁹Majd nagy sírásban törtek ki az összejövetelen mindnyájan és az Úrhoz kiáltottak nagy szóval.
³⁰Ozija így szólt hozzájuk: »Bátorság testvérek, tartsunk ki még öt napig, ezalatt az Úr, a mi Istenünk felénk fordul irgalmában, mert nem hagyott el minket teljesen. ³¹Ha elmúlik ez az öt nap és nem érkezik számunkra segítség, szavaitok szerint fogok cselekedni.« ³²Ezzel szétoszlatta a népet, mindenkit a maga őrhelyére, a város falaira és bástyáira, az asszonyokat és gyermekeket pedig házaikba bocsátotta. Nagy levertség vett erőt rajtuk.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet