5 ¹Hírül vitték Holofernésznek, az asszír haderő főparancsnokának, hogy Izrael fiai ellenállásra készülnek, megszállták a hegyek hágóit, falakkal erősítették meg a hegyek magaslatait és akadályokat helyeztek el a síkságon. ²Nagy haragra gerjedt és összehívta Moáb összes főemberét, és Ammon hadvezéreit és a tengerpart minden vezetőjét ³és így szólt hozzájuk: »Tájékoztassatok engem, Kánaán fiai, miféle nép az, amely a hegyvidéken lakik? Milyenek városaik, melyekben laknak? Milyen erős a serege? Miben van hatalma és ereje, s ki a királyuk és hadseregük vezére? ⁴A nyugaton lakók közül miért csak ők nem jöttek ki elénk?«
⁵Így szólt hozzá Áhior, Ammon fiainak vezére: »Hallgassa meg az én Uram szolgád szájának igéjét, és elmondom neked az igazságot erről a népről, amely közeledben ezen hegyvidéken lakik, és szolgád száját nem hagyja el semmiféle hazugság. ⁶Ez a nép a káldeaiak ivadéka, ⁷s azelőtt Mezopotámiában lakott. Mivel nem akarták követni atyáik isteneit, akik a káldeaiak földjén laktak, ⁸ezért letértek atyáik útjáról és az ég Istenét imádták, azt az Istent, akit megismertek. Ezért a káldeaiak kiűzték őket isteneik színe elől, s ők Mezopotámiába menekültek és hosszú ideig ott laktak. ⁹Istenük azt mondta nekik, hogy hagyják el lakóhelyüket és menjenek Kánaán földjére. Itt telepedtek le és igen sok aranyat, ezüstöt és nyájat szereztek. ¹⁰Lementek Egyiptomba, amikor éhínség tört ki Kánaán földjén, és ott időztek addig, amíg megerősödtek és nagy sokasággá lettek és nemzetségüket nem lehetett megszámlálni. ¹¹Az egyiptomiak ellenük fordultak, agyag- és téglamunkára kényszerítették, megalázták és rabszolgává tették őket. ¹²Akkor Istenükhöz kiáltottak, s az megverte Egyiptom egész földjét gyógyíthatatlan sebekkel, s az egyiptomiak elűzték őket maguktól. ¹³Isten kiszárította a Vörös-tengert előttük ¹⁴és a Sínai és Kádes-Barnea felé vivő útra vezette őket. S ők elűzték mindazokat, akik a pusztában laktak, ¹⁵s az amoriták földjén telepedtek le és erejükkel kiirtottak minden hesbonitát. Miután átkeltek a Jordánon, elfoglalták az egész hegyvidéket, ¹⁶s kiűzték színük elől a kánaániakat, a ferezitákat, jebuzitákat, szíchemieket és az összes gergezitát és hosszú idő óta ott élnek. ¹⁷Amíg nem vétkeztek Istenük színe előtt, jó soruk volt, mert velük van Istenük, aki gyűlöli a gonoszságot. ¹⁸De amikor letértek az útról, amelyet megszabott nekik, nagyon sokan elpusztultak a sok háborúban és fogságba jutottak idegen földre, Istenük templomát lerombolták, városaikat pedig ellenségeik foglalták el. ¹⁹Most pedig Istenükhöz térve visszajöttek a szétszóratásból, ahova elszéledtek, birtokba vették Jeruzsálemet, ahol a templomuk van és letelepedtek a hegyvidéken, mert az pusztasággá vált. ²⁰Most pedig uram és parancsolóm, ha van ebben a népben tudatlanság, ha vétkeznek Istenük ellen, vizsgáljuk ki bennük bukásuk okát, akkor vonuljunk ellenük és legyőzzük őket. ²¹Ha azonban nincs gonoszság ebben a népben, akkor óvakodjék uram ettől, mert Uruk és Istenük oltalmazza őket, s mi az egész földön gúny tárgyává leszünk.«
²²Történt pedig, hogy amikor Áhior befejezte szavait, méltatlankodni kezdett az egész nép, amely a sátor körül volt. Holofernész főemberei és mindazok, akik a tengerparton és Moábban laktak, azt mondták, hogy darabokra tépik: ²³»Nem félünk Izrael fiaitól, mert olyan nép, amelynek nincs ereje, sem képessége a kemény ütközetre. ²⁴Ezért vonuljunk csak fel és csak egy harapás lesz sereged számára, parancsolónk, Holofernész.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet