16

¹Judit így szólt:
»Kezdjetek rá dobbal az Úr dicsőítésére,
cintányér mellett énekeljetek az Úrnak,
új éneket zengjetek neki,
dicsérve hívjátok nevét.

²Az Úr töri meg a hadakat,
aki népe között ütött tábort,
hogy kiszabadítson engem ellenségeim kezéből.

³Északi tájról a hegyek felől
jött Asszúr számos hadával,
a folyók vizét megakasztotta tömege,
a völgyeket lovai lepték el.

⁴Azt mondta, fel fogja égetni határaimat,
kardélre hányja majd ifjaimat,
a földhöz veri csecsemőimet,
gyermekeimet meg zsákmányul adja,
fogságra pedig szűzleányaimat.

⁵De megverte őt az Úr, a Mindenható,
egy asszony keze által elpusztította őket.

⁶Nem ifjak kezétől hullott el vezérük,
nem Titánok ivadékai ölték meg őt,
nem termetes óriások küzdöttek vele,
Merári leánya, Judit azonban,
arcának bájával rontotta meg.

⁷Letette ugyanis özvegyi ruháját,
hogy fölemelje Izrael gyászolóit.
Megkente kenettel orcáját,

⁸átkötötte szalaggal hajfürtjét,
s lenruhát öltött magára, hogy elcsábítsa.

⁹Saruja rabbá tette szemét,
szépsége foglyul ejtette lelkét
és kard szelte át nyakát.

¹⁰Hősiességén eliszonyodtak a perzsák
és vakmerőségén a médek.

¹¹Akkor jajgattak elesettjeim,
fölkiáltottak a gyengék és megrémültek,
fölemelték hangjukat és megzavarodtak.

¹²A leányok fiai szúrták le őket,
mint menekülő gyermekeket ölték meg őket,
elpusztultak az én Istenem csataterén.

¹³Új éneket énekelek Istenemnek,
Uram, nagy vagy te és fenséges,
hatalmas erődben és legyőzhetetlen.

¹⁴Minden teremtményed szolgáljon neked,
mert szóltál és lettek,
lelkedet küldted és létrejöttek,
és nincs aki szavadnak ellenszegüljön.

¹⁵Alapjukban meginogtak a hegyek és a vizek,
a sziklák megolvadtak színed előtt, mint a viasz.
De akik téged félnek,
azokhoz irgalmas vagy.

¹⁶Mert csekélység minden kellemes illatú áldozat,
csaknem semmi minden háj, amit égőáldozatul mutatnak be neked.
Aki azonban féli az Urat,
nagy előtte mindenkor.

¹⁷Jaj a nemzeteknek, amelyek népem ellen támadnak!
A mindenható Isten bosszút áll rajtuk,
az ítélet napján meglátogatja őket,
tüzet és férget ad testükbe,
hogy égjenek és kínlódjanak örökké.«

¹⁸Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, imádták Istent, s miután a nép megtisztult, bemutatták égőáldozataikat, önkéntes áldozataikat és adományaikat az Úrnak. ¹⁹Judit az Úrnak szentelte Holofernész minden holmiját, amelyet a nép neki adott, a függőhálót, amelyet az ő hálófülkéjéből maga hozott el. ²⁰A nép vigadott a szentély előtt három hónapon át és Judit ott maradt velük.
²¹Amikor ezek a napok elmúltak, mindenki visszatért házába és Judit is visszament Betúliába és birtokán maradt. Egész életében megbecsült maradt az egész országban. ²²Sokan kérték feleségül, de nem ismerte meg férfi életének egyetlen napján sem attól kezdve, hogy férje Manassze meghalt és megtért népéhez. ²³Hírneve egyre nőtt, amint előrehaladt korban férjének Manasszének a házában, százöt évig élt, s szolgálóját fölszabadította. Betúliában halt meg, és sírboltba temették el.
²⁴Egész Izrael hét napig gyászolta. Mielőtt meghalt, szétosztotta vagyonát férje, Manassze és a maga rokonsága között. ²⁵Életének egész tartama alatt, sőt még a halála után sem volt sok évig senki sem, aki háborgatta volna Izrael fiait.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet