1
1Az Úrnak Joelhez, Fátuel fiához intézett szózata.
2Halljátok ezt, vének,
és fogadjátok be fületekbe mindnyájan,
akik az országban laktok!
Történt-e ilyesmi napjaitokban,
avagy atyáitok napjaiban?
3Erről beszéljetek fiaitoknak,
fiaitok az ő fiaiknak,
és azok fiai a következő nemzedéknek!
4Amit meghagyott a hernyó, azt megette a sáska,
amit meghagyott a sáska, azt megette a cserebogár,
s amit meghagyott a cserebogár, azt megette az üszög!
5Józanodjatok ki, ti részegek, és sírjatok,
jajgassatok mindnyájan, akik az édes bort isszátok,
mert elragadták szátoktól.
6Felvonult ugyanis földemre egy nép:
erős és megszámlálhatatlan,
foga olyan volt, mint az oroszlán foga,
zápfoga, mint a nőstény oroszláné.
7Szőlőmet pusztasággá tette,
fügefámat lehántotta,
meztelenné változtatta, szerteszórta,
fehérekké lettek ágai.
8Sírj, mint a szőrruhába öltözött szűz
ifjúkori jegyese fölött!
9Veszendőbe ment az áldozat és az italáldozat
az Úr házából;
gyászolnak a papok,
az Úr szolgái.
10Pusztává lett a mező,
gyászol a termőföld,
mert elpusztult a gabona,
odalett a bor,
elapadt az olaj.
11Szomorkodnak a szántóvetők,
jajgatnak a szőlőművesek
a gabona és az árpa miatt,
mert elveszett a szántóföld termése.
12Odalett a szőlőtő,
elhervadt a fügefa;
gránátalma-, pálma- és almafa
s a mező minden fája kiszáradt.
Bizony odalett az öröm az emberek fiai között!
Jegyzetek
1,4 A vers a vándorsáska pusztítására utal.