Keresés a Bibliában

28Jézust Kaifástól a helytartóságra vezették. Kora reggel volt. Ők nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak, és megehessék a húsvéti bárányt. 29Ezért Pilátus ment ki hozzájuk, és megkérdezte: »Miféle vádat hoztok fel ez ellen az ember ellen?« 30Azt felelték neki: »Ha nem volna gonosztevő, nem adtuk volna őt a kezedbe.« 31Erre Pilátus azt mondta nekik: »Vegyétek át ti őt, és ítéljétek el a törvényetek szerint.« A zsidók azt felelték neki: »Nekünk senkit sem szabad megölnünk.« 32Ez azért történt, hogy beteljesedjék Jézus szava, amelyet mondott, jelezve, hogy milyen halállal fog meghalni.
33Ismét bement tehát Pilátus a helytartóságra, hívatta Jézust, és megkérdezte őt: »Te vagy-e a zsidók királya?« 34Jézus azt felelte: »Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?« 35Pilátus ezt válaszolta: »Hát zsidó vagyok én? Saját nemzeted és a főpapok adtak téged a kezembe. Mit tettél?« 36Jézus azt felelte: »Az én országom nem ebből a világból való. Ha az én országom ebből a világból volna, szolgáim harcra kelnének, hogy a zsidók kezébe ne kerüljek. De az én országom nem innen való.« 37Pilátus erre megkérdezte: »Tehát király vagy te?« Jézus azt felelte: »Te mondod, hogy király vagyok. Arra születtem és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat a szavamra.« 38Pilátus erre így szólt: »Mi az igazság?« Majd e szavak után ismét kiment a zsidókhoz, és azt mondta nekik: »Én semmi vétket sem találok őbenne.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

18,29 Pilátus szabályszerű perben szándékozott ítéletet hozni Jézus ügyében, de ez nem sikerült neki: a zajongás, a főpapok és a farizeusok által szított tömegmegmozdulás megakadályozták őt ebben. Pilátust végül megfélemlíti az a vád is, hogy »ha ezt elbocsátod, nem vagy a császár barátja« (19,12). Ezért enged az igazságtalan követelésnek, és halálra ítéli Jézust, aki az ő szemében ártatlan álmodozó.

18,36 Nem azt mondja, »nem ez a világ«, hanem azt, hogy »nem ebből a világból való«. Ezzel azt fejezi ki, hogy országa nem evilági, nem anyagi és időbeli, mint a földi uralkodóké.