17
1Amikor Jézus mindezt elmondta, szemét az égre emelve így szólt: »Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged,
2ahogy hatalommal ruháztad fel őt minden test fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon.
3Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust.
4Én megdicsőítettelek téged a földön: befejeztem a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem.
5Most te dicsőíts meg engem, Atyám, önmagadnál, azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt nálad, mielőtt a világ lett.
6Megismertettem nevedet az emberekkel, akiket a világból nekem adtál. Ők a tieid voltak, és nekem adtad őket, s ők megtartották a te szavadat.
7Most már megtudták, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van,
8mert az igéket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik; ők elfogadták, és valóban felismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem.
9Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert ők a tieid.
10Mindaz, ami az enyém, a tiéd, és ami a tiéd, az enyém, és én megdicsőültem bennük.
Jegyzetek
17,1 Jézus főpapi imájának nevezzük ezt az imát, mert ezzel veszi kezdetét Jézus áldozata, amely néhány óra múltán a kereszten végződik.
17,9 Jézus imádkozik az apostolokért és a tanítványokért, de nem imádkozik azért a világért, amely a sötétség befolyása alatt áll, távol az ő szellemétől és tanításától. A világ alatt tehát azokat kell érteni, akik bűnös szokások szerint, az igazsággal ellentétes rendszerben élnek.