21Merátaim földjére vonulj fel,
és Pekód lakói ellen!
Irtsd ki és semmisítsd meg őket egészen – mondja az Úr –,
és tégy mindent úgy,
ahogy parancsoltam neked!«
22Harci zaj hangzik az országban,
és nagy rombolás.
23Hogy összezúzták és összetörték
az egész föld pörölyét!
Milyen borzadállyá lett
Babilon a nemzetek között!
24Csapdát állítottam neked,
és foglyul is estél, Babilon,
de te nem tudtad.
Rád találtak, és meg is ragadtak,
mert az Úrral szálltál harcba.
25Kinyitotta fegyvertárát az Úr,
és előhozta haragjának fegyvereit;
mert dolga van az Úrnak, a Seregek Istenének
a káldeaiak országában.
26Jöjjetek ellene mindenfelől,
nyissátok ki csűreit!
Hányjátok halomra őt, mint a gabonát,
és semmisítsétek meg!
Ne legyen maradéka!
27Irtsátok ki minden bikáját,
menjenek a vágóhídra!
Jaj nekik, mert eljött a napjuk,
meglátogatásuk ideje!
28Menekültek hangja hallatszik,
akik Babilon földjéről menekülnek,
hogy hirdessék Sionban
az Úrnak, a mi Istenünknek bosszúját,
a templomáért való bosszút.
29Hívjatok össze Babilon ellen lövészeket,
mindazokat, akik az íjat feszítik,
verjetek tábort körülötte,
ne legyen menekvése!
Fizessetek meg neki tette szerint:
ahogyan ő cselekedett,
egészen úgy cselekedjetek vele!
Mert az Úrral szemben kevélykedett,
Izrael Szentjével szemben.
30»Ezért elesnek ifjai a terein,
és harcosai mind elvesznek azon a napon – mondja az Úr. –