21Hang hallatszik a kopár halmokon:
Izrael fiainak esdeklő sírása;
mert görbe útra tértek,
megfeledkeztek az Úrról, az ő Istenükről.
22»Térjetek vissza, elpártolt fiak,
meggyógyítom elpártolástokat!«
»Íme, eljöttünk hozzád,
mert te vagy az Úr, a mi Istenünk!
23Valóban hazugok voltak a halmok
és a hegyek lármája;
valóban az Úrban, a mi Istenünkben
van Izrael üdvössége!
24A gyalázatos bálvány felemésztette
atyáink szerzeményét ifjúkorunktól fogva:
juhaikat és marháikat,
fiaikat és leányaikat.
25Fetrengünk gyalázatunkban,
és elborít minket szégyenünk,
mert az Úr, a mi Istenünk ellen vétkeztünk
mi és atyáink, ifjúkorunktól fogva
mind a mai napig;
és nem hallgattunk az Úr, a mi Istenünk szavára.«
1– mondja az Úr –,
»Ha megtérsz, Izrael,
ha hozzám megtérsz,
ha eltávolítod utálatosságaidat színem elől,
és nem tévelyegsz,
2ha így esküszöl: ‘Él az Úr!’,
hűséggel, törvénnyel és igazsággal,
akkor áldást nyernek benne a nemzetek,
és benne fognak dicsekedni.
3Mert így szól az Úr
Júda férfiaihoz és Jeruzsálemhez:
Szántsatok fel magatoknak ugart,
és ne vessetek tövisek közé!
4Metélkedjetek körül az Úrnak,
és távolítsátok el szívetek előbőrét,
Júda férfiai és Jeruzsálem lakói!
Nehogy előtörjön haragom, mint a tűz,
és fellángoljon, mert nincs, aki eloltsa,
tetteitek gonoszsága miatt!
Jegyzetek
4,2 »Benne«: Istenben.