15 ¹Ezt mondta nekem az Úr: »Ha Mózes és Sámuel állna is színem előtt, nem szívlelném ezt a népet. Űzd el őket színem elől, menjenek el!

²Ha pedig majd azt mondják neked: ‘Hová menjünk?’, mondd nekik: Így szól az Úr:
Aki halálra való, a halálra;
aki kardra, a kardra;
aki éhínségre, az éhínségre;
és aki fogságra, a fogságra.

³Négy fajtát rendelek föléjük – mondja az Úr: – a kardot, hogy öljön, a kutyákat, hogy szaggassanak, az ég madarait és a föld állatait, hogy egyenek és pusztítsanak. ⁴Iszonyattá teszem őket a föld minden királysága előtt, Manassze, Hiszkija fia, Júda királya miatt, azért, amit Jeruzsálemben cselekedett.

⁵Mert ki szánakozik rajtad, Jeruzsálem?
És ki mutat részvétet irántad?
Ki lép oda, hogy megkérdezzen jóléted felől?

⁶Te elvetettél engem – mondja az Úr –,
hátat fordítva elmentél;
ezért kinyújtottam rád kezemet, és tönkretettelek,
belefáradtam a könyörülésbe.

KNB SZIT STL BD RUF KG