János jelenései

14 A bárány és kísérete¹Ekkor íme, láttam, hogy a Bárány a Sion hegyén állt, és vele a száznegyvennégyezer, akiknek homlokára volt írva (Ez 9,4)  az ő neve és az ő Atyjának neve. ²Egy hangot hallottam az égből, amely olyan volt, mint a nagy vizek zúgása és mint a mennydörgés, (Ez 1,24)  s a hang, amelyet hallottam, olyan volt, mint a hárfákon játszó hárfásoké. *³Új éneket énekeltek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki más nem tudta megtanulni azt az éneket, mint az a száznegyvennégyezer, akik meg vannak váltva a földről. ⁴Ezek azok, akik nem szennyezték be magukat asszonyokkal, mert szüzek. Követik a Bárányt, bárhová megy; ők megváltást nyertek az emberek közül, az Isten és a Bárány első termése, ⁵és a szájukban nem találtatott hazugság, mert szeplőtelenek.
   Az ítélet kihirdetése⁶Ekkor láttam egy másik angyalt repülni az ég zenitjén, akinél örök evangélium volt, hogy hirdesse az evangéliumot a föld lakóinak, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek, ⁷hangos szóval: „Féljétek Istent, és adjatok neki tiszteletet, mert eljött ítéletének órája; és imádjátok őt, aki az eget és a földet, a tengert és a vizek forrásait alkotta!” (Kiv 20,11)  ⁸Ezt egy másik angyal követte, aki ezt mondta: „Elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznaságának borával itatott meg minden nemzetet!” (Jer 51,7-8)  ⁹Egy harmadik angyal követte őket, hangosan kiáltva: „Aki imádja a vadállatot és annak képmását, és felveszi bélyegét a homlokára vagy a kezére, ¹⁰az is inni fog Isten haragjának borából, (Iz 51,17)  amely készen van, elegyítetlenül, haragjának kelyhében, (Jer 25,15)  és gyötrődni fog tűzben és kénben az angyalok és a Bárány előtt. ¹¹Gyötrelmeik füstje felszáll örökkön örökké, (Iz 34,9-10)  és nincs nyugalmuk éjjel-nappal azoknak, akik imádták a vadállatot és képmását, és aki fölveszi nevének bélyegét.”
   ¹²– Ez a szentek béketűrése, akik megtartják Isten parancsait és Jézus hitét. ¹³Egy hangot hallottam az égből, amely ezt mondta nekem: „Írjad: Már most boldogok a holtak, akik az Úrban halnak meg! Igen, mondja a Lélek, hogy megpihenjenek munkáiktól; mert cselekedeteik követik őket!”
   Az aratás órája¹⁴Ekkor íme, fehér felhőt láttam, és a felhőn az Emberfiához hasonló ült, (Dán 7,13)  akinek fején arany korona volt, és a kezében éles sarló. ¹⁵Egy másik angyal jött ki a templomból, és hangos szóval így kiáltott a felhőn ülőnek: „Csapj a sarlóddal és arass, mert eljött az aratás órája, hiszen megérett az aratnivaló a földön!” (Joel 4,13)  ¹⁶És a felhőn ülő nekieresztette sarlóját a földnek, és learatta a földet.
   ¹⁷Ekkor egy másik angyal jött ki az égben levő templomból, neki szintén éles sarlója volt. ¹⁸Az oltártól ismét egy másik angyal jött ki, akinek hatalma volt a tűz felett, és hangosan odakiáltott annak, akinek éles sarlója volt: „Csapj le éles sarlóddal, és szüreteld le a föld szőlőjének gyümölcseit, mert megértek szőlőfürtjei!” (Joel 4,13)  ¹⁹Az angyal megindította sarlóját a földre, és leszüretelte a föld szőlőjét, és Isten haragjának nagy borprésébe dobta. ²⁰Megtaposták a borprést a városon kívül, (Iz 63,3)  és vér jött ki a présből a lovak zablájáig, ezerhatszáz stádiumnyira.