28
1Van az ezüstnek lelőhelye,
és helye az aranynak, ahol kimossák,
2a vasat a földből hozzák elő,
s a melegtől megolvadt kő érccé változik,
3határt vet az ember a sötétségnek,
és felkutatja mindennek a végét,
a homály köveit és a halál árnyékát is.
4Tárnákat nyit idegen nép,
leereszkedik oda, hová ember még nem tette lábát,
és lebeg távol az emberektől.
5A kenyértermő földet,
tűzzel forgatja fel alul,
6köveiben zafírt talál
és porában arany van,
7ösvényét madár nem ismeri,
s a keselyű szeme ki nem fürkészi,
8nem tapossák azt büszke vadak,
nem jár azon oroszlán.
9Ráteszi kezét a kemény sziklára,
felforgatja a hegyek fenekét,
10aknákat vág a sziklában,
és a szeme mindenféle drágaságra mered,
11megvizsgálja a folyók fenekét
és rejtett dolgokat hoz napvilágra.
12De hol található a bölcsesség,
és hol van az értelem lelőhelye?
13Ember a hozzá vivő utat nem ismeri,
és nem lehet azt az élők földjén megtalálni.
14A mélység mondja: »Nincsen bennem!«
S a tenger így szól: »Nincsen nálam!«
15Nem lehet azt megszerezni színarannyal,
nem lehet árát lemérni ezüstben;
16nem lehet hasonlítani India festett szöveteihez,
sem a szárdonix drágakövéhez, sem a zafírhoz;
17nem ér fel vele sem arany, sem üveg,
nem lehet becserélni arany holmiért.
18Ne említsék mellette a korállt meg a kristályt;
a bölcsesség birtoka többet ér a gyöngynél!
19Nem ér fel vele Kús topáza,
értékesebb a legtisztább festéknél.
20Honnan jő tehát a bölcsesség?
hol van az értelem lelőhelye?
21El van az rejtve minden élő szeme elől,
az ég madarai sem tudják.
22Az Enyészet és a Halál mondják:
»Csak hallomásból tudunk róla!«
23Isten tudja a hozzá vivő utat
és ő ismeri lelőhelyét,
24mert belátja ő a világ határait,
és szemlél mindent az ég alatt.
25Amikor a szeleknek súlyt adott
s a vizeket kimérte mértékkel,
26amikor az esőnek törvényt szabott
s utat a csattogó villámnak:
27akkor látta s megszámlálta,
odaállította s megvizsgálta.
28Az embernek pedig mondta:
‘Íme, az Úr félelme: ez a bölcsesség,
s a gonosztól távozni: ez az értelem.’«
Jegyzetek
28,1 Valószínűleg ez a jelentése: bár az értelmes ember be tud hatolni a föld belsejébe, és elő tudja állítani a fémek csodáit (vö. 1-11.v.), de a dolgok miértjét nem tudja feltárni (12-22.v.). Miért szenved az igaz? Ezt egyedül Isten tudja. Számunkra csak a gyakorlati ismeret adott: félni Istent és kerülni a rosszat (23-28.v.). Mi következik ebből? Tegyük a kötelességünket anélkül, hogy meg akarnánk érteni Isten kifürkészhetetlen szándékait.
28,4 A negyedik vers eléggé homályos kifejezéseket tartalmaz. Valószínűleg ez a jelentése: a bányász, aki tárnákat váj, munkáját kötélen függeszkedve végzi anélkül, hogy a lábát megtámaszthatná, és mozgás közben himbálódzik.