6 1Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat, amint magas és kiemelkedő trónuson ült, és ruhájának uszálya betöltötte a templomot. 2Szeráfok álltak mellette; hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, és kettővel repültek.
3Az egyik így kiáltott a másiknak:
»Szent, szent, szent a Seregek Ura,
betölti az egész földet dicsősége!«
5Ekkor így szóltam:
»Jaj nekem, végem van!
Mert tisztátalan ajkú ember vagyok,
és tisztátalan ajkú nép között lakom,
mégis a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim!«
7Hozzáérintette a számhoz, és így szólt:
»Íme, ez megérintette ajkadat,
és eltűnt a bűnöd,
vétked bocsánatot nyert.«
Jegyzetek
6,1 Izajás könyvének ezt a részét a próféta emlékiratainak is nevezik. A közepén (7-8. fej.) 1. sz. első személyben számot ad működéséről a szír-efraimita háború idején.
6,1 A próféta meghívása igazolja tekintélyét, amellyel beszél.
6,1 A meghívás Kr. e. 739-ben a templomban történt. A szeráfok (nevük annyit jelent: lángoló) hatszárnyú, alul kígyó, fölül ember testű lények.
6,3 Izajás hallja a mennyei liturgiát, melynek a földi csak gyenge mása.
6,4 A földrengés, tűz és füst Isten megjelenésének előjelei (vö. Kiv 19,18).