3»Miért böjtöltünk, ha nem láttad,
miért sanyargattuk lelkünket, ha nem tudsz róla?«
Íme, böjtöléstek napján is találtok kedvtelést,
és minden robotmunkásotokat hajszoljátok.
4Íme, perlekedés és civakodás között böjtöltök,
ököllel lesújtva gonoszul.
Ne úgy böjtöljetek, mint ma,
hogy meghallgatást nyerjen a magasságban hangotok!
5Vajon ilyen a böjt, amely tetszik nekem,
az a nap, amelyen az ember sanyargatja lelkét?
Hogy lehajtja fejét, mint a káka,
és zsákruhát meg hamut terít maga alá?
Vajon ezt nevezed böjtnek,
és az Úr előtt kedves napnak?
6Íme, ez az a böjt, amely tetszik nekem:
oldd le a jogtalan bilincseket,
oldozd meg az iga kötelékeit!
Bocsásd szabadon az elnyomottakat,
és minden igát törj össze!
7Íme, törd meg az éhezőnek kenyeredet,
és a bujdosó szegényeket vidd be házadba!
Ha mezítelent látsz, takard be,
és testvéred elől ne zárkózz el!
8Akkor majd előtör, mint a hajnal, világosságod,
és sebed gyorsan beheged;
színed előtt halad igazságod,
és az Úr dicsősége zárja soraidat.
9Akkor majd, ha szólítod, az Úr válaszol,
ha kiáltasz, így szól: »Íme, itt vagyok!«
Ha eltávolítod körödből az igát,
az ujjal mutogatást és a hamis beszédet,