50
1Így szól az Úr:
»Hol van anyátok válólevele,
amellyel elbocsátottam őt?
Vagy ki az én hitelezőm,
akinek eladtalak titeket?
Íme, bűneitek miatt adtalak el titeket,
és vétkeitek miatt bocsátottam el anyátokat.
2Amikor eljöttem, miért nem volt ott senki?
Amikor kiáltottam, miért nem volt, aki válaszoljon?
Vajon túl rövid a kezem a megváltáshoz?
Vagy nincs bennem erő a megmentésre?
Íme, fenyegetésemmel kiszárítom a tengert,
sivataggá teszem a folyókat;
elrothadnak halaik víz nélkül,
és szomjan pusztulnak.
3Gyászba öltöztetem az eget,
és zsákruhát adok rá takaróul.«
4Az Úristen megadta nekem a tanítványok nyelvét,
hogy támogatni tudjam szóval a fáradtat.
Fölébreszti reggel,
reggel fölébreszti fülemet,
hogy hallgassam, mint a tanítványok.
5Az Úristen megnyitotta fülemet,
én pedig nem ellenkeztem, nem hátráltam meg.
6Hátamat odatartottam az ütlegelőknek,
és orcámat a tépdesőknek;
arcomat nem rejtettem el
a gyalázás és köpdösés elől.
7De az Úristen megsegít engem,
ezért nem ér gyalázat;
ezért tettem arcomat olyanná, mint a kovakő,
és tudom, hogy nem szégyenülök meg.
8Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem.
Ki szállhat perbe velem? Álljunk ki együtt!
Ki az ellenfelem? Lépjen ide hozzám!
9Íme, az Úristen megsegít engem,
ki mondhat bűnösnek?
Íme, mindnyájan szétfoszlanak, mint a ruha,
moly emészti meg őket.
10Ki féli közületek az Urat,
és hallgat szolgája hangjára?
Aki sötétségben jár,
és nincs világossága,
bízzék az Úr nevében,
és támaszkodjék Istenére!
Jegyzetek
50,1 A nép panasza: elküldtél, mint férj a feleségét, eladtál, mint egy apa a fiát a hitelezőnek. Ám Isten visszakérdez: Hol a válólevél, és hol a hitelező?
50,4 A szolga ártatlanul szenved.
50,10 Később beillesztett intés: aki az Urat féli, higgyen a szolgának.