49

¹Hallgassatok rám, szigetek,
és figyeljetek, népek, a távolból!
Az Úr hívott el engem az anyaméhtől fogva,
anyám méhétől emlegette nevem.

²Olyanná tette számat, mint az éles kard,
keze árnyékában rejtett el engem;
olyanná tett, mint a hegyes nyíl,
tegzébe dugott engem.

³Így szólt hozzám: »Szolgám vagy,
Izrael, benned fogok megdicsőülni.«

⁴De én azt mondtam: »Hasztalan fáradoztam,
hiába és feleslegesen fecséreltem erőmet.
De igazságom az Úrnál van,
és munkám jutalma Istenemnél.«

⁵Most pedig így szól az Úr,
aki az anyaméhtől fogva szolgájának alkotott engem,
hogy visszavezessem hozzá Jákobot,
és Izrael hozzá gyűljön;
mert becses vagyok az Úr szemében,
és Istenem lett az én erőm;

⁶ezt mondta: »Kevés az, hogy szolgám légy,
hogy helyreállítsd Jákob törzseit,
és Izrael maradékát visszatérítsd;
a nemzetek világosságává teszlek,
hogy eljusson üdvösségem a föld végéig.«

⁷Így szól az Úr,
Izrael megváltója, Szentje,
ahhoz, akit megvetnek az emberek,
akit utálnak a nemzetek,
a kényurak szolgájához:
»Királyok látnak majd, és felállnak,
fejedelmek, és leborulnak,
az Úr miatt, aki hűséges,
Izrael Szentje miatt, aki kiválasztott téged.«

⁸Így szól az Úr:
»A kegyelem idején meghallgatlak téged,
és a szabadulás napján megsegítelek;
megőrizlek, s a nép szövetségévé teszlek,
hogy helyreállítsd az országot,
és kioszd az elpusztított örökséget;

⁹hogy azt mondd a foglyoknak:
‘Jöjjetek ki!’,
és azoknak, akik sötétségben vannak:
‘Lépjetek a napvilágra!’
Az utak mellett legelnek majd,
és minden kopár dombon lesz legelőjük.

¹⁰Nem éheznek és nem szomjaznak,
nem sújtja őket forróság és nap,
mert aki megkönyörült rajtuk, az vezeti őket,
és vizek forrásához irányítja őket.

¹¹Minden hegyemet úttá teszem,
és ösvényeim kiemelkednek.

¹²Íme, ezek messziről jönnek,
és íme, azok északról meg nyugatról,
mások pedig Sziním földjéről.«

¹³Ujjongjatok, egek, és örvendj, te föld,
ujjongásban törjetek ki, hegyek!
Mert megvigasztalja népét az Úr,
és szegényein megkönyörül.

KNB SZIT STL BD RUF KG