42
1Íme, az én szolgám, akit támogatok,
választottam, akiben kedvemet találom.
Ráadtam lelkemet,
igazságot visz majd a nemzeteknek.
2Nem kiált, nem emeli fel hangját,
és nem hallatja az utcán.
3A megroppant nádszálat nem töri össze,
és a kialvó mécsbelet nem oltja el;
hűségesen visz igazságot.
4Nem alszik ki, és nem roppan össze,
míg igazságot nem tesz a földön;
és az ő nevében bíznak a nemzetek.
5Ezt mondja az Isten, az Úr,
aki az eget teremtette és kifeszítette,
aki megszilárdította a földet, és ami belőle sarjad;
aki leheletet ad a rajta levő népnek,
és lelket a rajta járóknak:
6»Én, az Úr, hívtalak meg téged igazságban,
és fogom a kezedet;
megőrizlek, és a nép szövetségévé teszlek,
a nemzetek világosságává,
7hogy megnyisd a vakok szemét,
kihozd a börtönből a foglyokat,
a fogházból a sötétségben ülőket.
19Életre kelnek majd halottaid,
holttestük feltámad.
Ébredjetek és ujjongjatok, akik a porban laktok!
Mert világosság harmata a te harmatod,
és a föld újjászüli az árnyakat.
1Kelj fel, tündökölj,
mert eljött világosságod,
és az Úr dicsősége felragyogott fölötted!
Jegyzetek
42,1 Második Izajás könyve négy éneket tartalmaz az Úr szolgájáról (42,1-9; 49,1-9; 50,4-9; 52,13-53,12). A szolga egyszerre jelezheti a fogságban szenvedő Izrael szent maradékát és egy szenvedő igazat, akiben a keresztény közösség Jézus sorsának leírását látta meg (vö. Mt 12,18-21).
26,19 A »tieid«, vagyis Izrael fiai, feltámadnak a halálból.
60,1 Izajás könyve harmadik részének csúcspontja ez a három fejezet, melyek az üdvösséget ígérik a népnek.
60,1 Mint a teremtés első napján, fény fog támadni a sötétségben.