¹⁴Amikor Hiszkija átvette a levelet a követek kezéből, és elolvasta, felment az Úr házába, majd kiterítette az írást Hiszkija az Úr színe előtt.
¹⁵Akkor így imádkozott Hiszkija az Úrhoz:
¹⁶»Seregek Ura, Izrael Istene, aki a kerubok felett ülsz, te vagy az Istene egyedül a föld minden országának, te alkottad az eget és a földet! ¹⁷Hajtsd ide, Uram, füledet, és halld! Nyisd meg, Uram, szemedet és lásd! Halld meg Szanherib minden szavát, melyet üzent, hogy gyalázza az élő Istent! ¹⁸Igaz, Uram, hogy Asszíria királyai elpusztították a nemzeteket és országaikat, ¹⁹isteneiket pedig tűzre vetették, hiszen azok nem voltak istenek, hanem emberi kéz művei, fa és kő; ezért elpusztíthatták őket. ²⁰De most, Urunk, Istenünk, szabadíts meg minket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy csak te vagy, Uram, egyedül Isten!«
²¹Akkor Izajás, Ámosz fia ezt az üzenetet küldte Hiszkijának: »Így szól az Úr, Izrael Istene: Mivel imádkoztál hozzám Szanherib, Asszíria királya miatt,

²²ez az az ige, amelyet az Úr róla mondott:
Megvet téged, gúnyol téged Sion szűz leánya;
mögötted fejét rázza Jeruzsálem leánya.

²³Kit gyaláztál és káromoltál? Ki ellen emelted fel hangodat,
és emelted magasba a szemed? Izrael Szentje ellen!

²⁴Szolgáid által gyaláztad az Urat, és azt mondtad:
‘Sok harci szekeremmel felvonultam a magas hegyekre,
a Libanon messzi lejtőire;
kivágtam sudár cédrusait, válogatott ciprusfáit,
és eljutottam legtávolabbi magaslatára,
kerthez hasonló erdejébe.

²⁵Kutat ástam, és megittam másnak a vizét,
és kiszárítottam léptem nyomán
Egyiptom minden Nílus-ágát.’

²⁶Talán nem hallottad?
Régóta elvégeztem ezt, ősidőktől fogva kigondoltam,
és most viszem végbe,
hogy elpusztuljanak és romhalmazzá legyenek
a megerősített városok.

²⁷Lakóik erőtlen kézzel
megrettentek és megszégyenültek;
olyanok lettek, mint a mező növénye,
mint a zöld hajtás vagy a háztetők füve,
mely megperzselődik a keleti szélben.

²⁸Tudom, ha felkelsz, és ha leülsz,
ha kimégy és ha bejössz,
s ha tombolsz ellenem.

²⁹Mivel tombolsz ellenem,
és kevélységed felhatolt fülembe,
kampómat az orrodba teszem,
és zablámat a szádba,
s visszaviszlek azon az úton,
amelyen jöttél.

KNB SZIT STL BD RUF KG