⁸Ítéleteid ösvényén is terád vártunk, Uram,
nevedre és emlékezetedre vágyódott a lelkünk.

⁹Lelkem utánad vágyódik éjszaka,
és bensőmben a lelkem téged keres.
Mert ha ítéleteid megvalósulnak a földön,
igazságot tanulnak a földkerekség lakói.

¹⁰Ha kegyelmet kap is az istentelen,
nem tanul igazságot;
az igazság földjén gonoszul cselekszik,
és nem látja az Úr fenségét.

¹¹Uram, felemelkedett a kezed, de nem látják;
lássák meg szégyenkezve
féltő szereteted néped iránt!
Bizony, az ellenségeidnek készített tűz
megemészti őket.

¹²Uram, te adsz nekünk békességet,
mert minden tettünket te vitted végbe nekünk.

¹³Urunk, Istenünk, noha mások uralkodtak rajtunk, nem te,
mi azért egyedül téged, a te nevedet emlegetjük.

¹⁴A halottak nem élnek,
az árnyak nem támadnak fel:
ezért látogattad meg és pusztítottad el őket,
és eltörölted minden emléküket.

¹⁵Megsokasítottad a nemzetet, Uram,
megsokasítottad a nemzetet, megdicsőítetted magad;
kiterjesztetted az ország minden határát.

¹⁶Uram, a szorongatásban téged kerestek,
imát suttogtak, mikor fenyítetted őket.

¹⁷Mint a terhes asszony, aki közel van a szüléshez,
vajúdik és kiált fájdalmában,
olyanok voltunk mi színed előtt, Uram.

¹⁸Fogantunk, vajúdtunk,
mintegy szelet szültünk;
szabadulást nem szereztünk az országnak,
és nem születtek lakói a földnek.

¹⁹Életre kelnek majd halottaid,
holttestük feltámad.
Ébredjetek és ujjongjatok, akik a porban laktok!
Mert világosság harmata a te harmatod,
és a föld újjászüli az árnyakat.

²⁰Indulj, népem, menj be szobádba,
és zárd magadra ajtódat,
rejtőzz el egy rövid pillanatra,
míg el nem múlik a harag!

²¹Mert íme, az Úr kilép lakóhelyéről,
hogy meglátogassa a föld lakóit bűnük miatt;
a föld megmutatja a vérüket,
és nem takarja be többé a megölteket.«

KNB SZIT STL BD RUF KG