7Az igaznak ösvénye egyenes, Uram,
az igaznak útját te egyengeted.
8Ítéleteid ösvényén is terád vártunk, Uram,
nevedre és emlékezetedre vágyódott a lelkünk.
9Lelkem utánad vágyódik éjszaka,
és bensőmben a lelkem téged keres.
Mert ha ítéleteid megvalósulnak a földön,
igazságot tanulnak a földkerekség lakói.
12Uram, te adsz nekünk békességet,
mert minden tettünket te vitted végbe nekünk.
16Uram, a szorongatásban téged kerestek,
imát suttogtak, mikor fenyítetted őket.
17Mint a terhes asszony, aki közel van a szüléshez,
vajúdik és kiált fájdalmában,
olyanok voltunk mi színed előtt, Uram.
18Fogantunk, vajúdtunk,
mintegy szelet szültünk;
szabadulást nem szereztünk az országnak,
és nem születtek lakói a földnek.
19Életre kelnek majd halottaid,
holttestük feltámad.
Ébredjetek és ujjongjatok, akik a porban laktok!
Mert világosság harmata a te harmatod,
és a föld újjászüli az árnyakat.
Jegyzetek
26,7 Az igaz nem fél az ítélettől.
26,16 A végidő gyötrelmei vajúdáshoz hasonlóak, ám a szülést Isten adja.
26,19 A »tieid«, vagyis Izrael fiai, feltámadnak a halálból.