Izajás könyve

2 Jeruzsálem, a messiási ország középpontja¹Ezt az igét kapta látomásban Izajás, Ámosz fia, Júdáról és Jeruzsálemről.
*²Ez történik majd az utolsó napokban:
szilárdan áll az Úr házának hegye
a hegyek tetején,
kiemelkedik a halmok közül,
és hozzá özönlenek mind a nemzetek.
³Odamegy számos nép, és így szólnak:
„Jöjjetek, menjünk fel az Úr hegyére,
Jákob Istenének házához!
Tanítson meg minket útjaira,
hogy az ő ösvényein járjunk!”
Mert Sionról jön a tanítás,
és az Úr igéje Jeruzsálemből.
⁴Ítéletet tart majd a nemzetek között,
és igazságot szolgáltat a népek sokaságának.
Ők meg ekevasakká kovácsolják kardjaikat,
és lándzsáikat szőlőmetsző késekké.
Nemzet nemzet ellen kardot nem emel,
és nem tanulnak többé hadviselést.
⁵Jákob háza, jöjjetek,
járjunk az Úr világosságában!
*Az Úr napja⁶Valóban eltaszítottad népedet, Jákob házát,
mert tele van keleti jövendőmondókkal,
jósokkal, mint a filiszteusok,
és idegeneknek nyújt kezet.
⁷Tele van országa ezüsttel, arannyal,
és kincseinek se szeri, se száma;
⁸tele van országa lovakkal,
és nincsen száma szekereinek;
tele van országa bálványokkal:
kezük művei előtt borulnak le,
az előtt, amit ujjaik alkottak.
⁹Meghajlik az ember,
és megalázza magát a férfi:
ne bocsáss meg nekik!
¹⁰Menj a kősziklák közé,
rejtőzz el a porban
az Úr félelmetes színe elől
és fenségének dicsősége elől!
¹¹Az ember gőgös szeme majd megalázkodik,
és megtörik a férfiak büszkesége;
egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon.
¹²Mert felvirrad a Seregek Urának napja
minden kevélyre és büszkére,
minden felfuvalkodottra, hogy megalázza;
¹³Libanonnak minden magas, sudár cédrusára
és Básán minden tölgyére,
¹⁴minden magas hegyre
és minden kiemelkedő dombra,
¹⁵minden magas toronyra
és minden megerősített falra,
*¹⁶Tarzisz minden hajójára
és minden szép bárkára.
¹⁷Meghajlik az emberi gőg,
és megalázkodik a férfiak büszkesége;
egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon,
¹⁸s a bálványok teljesen megsemmisülnek.
¹⁹Bemenekülnek majd a kősziklák barlangjaiba,
s a szirtek üregeibe
az Úr félelmetes színe elől
és fenségének dicsősége elől,
amikor felkel, hogy megrémítse a földet.

   ²⁰Azon a napon odaveti majd az ember a vakondoknak és a denevéreknek ezüstszobrait és aranybálványait, amelyeket magának készített, hogy leboruljon előttük. ²¹Bemenekül a kősziklák hasadékaiba s a szirtek üregeibe az Úr félelmetes színe elől és fenségének dicsősége elől, amikor felkel, hogy megrémítse a földet. ²²Hagyjátok tehát az embert, mert neki csak lehelet van az orrában. Hiszen mire lehet becsülni?