¹²Nemde te vagy, Uram,
kezdettől fogva az én Istenem?
Én Szentem, mi meg nem halhatunk.
Uram, te hívtad őt az ítéletre,
erőssé tetted, hogy büntessen.

¹³A te szemed tiszta, s te nem nézheted a rosszat,
a gonoszságot nem szemlélheted.
Miért nézed tehát e gonosztevőket,
és miért hallgatsz, amikor a gonosz elnyeli a nála igazabbat?

¹⁴Olyanokká tetted az embereket, mint a tenger halait,
és mint a csúszómászót, melynek nincsen gazdája.

¹⁵Valamennyit kifogja horoggal,
kihúzza hálóval és varsájába gyűjti;
ezen örvend és ujjong.

¹⁶Ezért mutat be áldozatot hálójának,
és áldozik varsájának,
mert általuk lett kövérré osztályrésze,
és válogatottá eledele.

¹⁷Nemde szüntelen kiveti hálóját,
és nem szánja kíméletlenül öldökölni a nemzeteket?

¹Kiállok őrhelyemre,
megvetem lábamat a sáncon,
és figyelek, hogy lássam: mit szól majd hozzám,
és mit felel panaszomra.

²És felelt nekem az Úr és mondta:
»Írd fel e látomást,
és vésd olvashatóan táblákra,
hogy könnyen átfuthassa, aki olvassa.

³Mert amit a látomás mond, meghatározott időre vonatkozik,
s már teljesedéséhez közeledik,
és meg nem hiúsul;
ha késlekedik is, higgy benne,
mert biztosan eljön és el nem marad.

⁴Íme, abban, aki felfuvalkodott, nem igaz a lélek,
az igaz azonban hite által élni fog.«

KNB SZIT STL BD RUF KG