21Majd böjtöt hirdettem ott az Aháva folyó mellett, hogy megsanyargassuk magunkat az Úr, a mi Istenünk előtt és szerencsés utat esdjünk le magunknak, fiainknak és mindennemű jószágunknak.
22Restelltem ugyanis segítséget és lovasokat kérni a királytól, hogy megvédjenek minket az úton az ellenséggel szemben, hiszen azt mondtuk a királynak: »Istenünk keze nyugszik mindazokon, akik jóban hozzá fordulnak, de ereje, hatalma és haragja nehezedik mindazokra, akik elfordulnak tőle.«
23Ezért böjtöltünk és könyörögtünk Istenünkhöz. Szerencsésen is jártunk.