²»Emberfia, szólj néped fiaihoz és mondd nekik: Ha valamely országra kardot bocsátok, és az ország népe egy férfit választ legkisebbjei közül és azt magának őrállóvá rendeli, ²¹Történt pedig száműzetésünk tizenkettedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hónap ötödik napján, hogy egy menekülő jött hozzám Jeruzsálemből, és így szólt: »Elpusztult a város!« 25 ¹Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: ²»Emberfia, fordítsd arcodat Ammon fiai ellen, jövendölj ellenük, ³és mondd Ammon fiainak: Halljátok az Úr Isten igéjét!
Így szól az Úr Isten: Mivel ti így beszéltetek szentélyemről, amikor meggyalázták, és Izrael földjéről, amikor elpusztult, és Júda házáról, amikor fogságba hurcolták: ‘Haha, haha!’ – ⁴íme, téged a napkelet fiainak adlak örökrészül; benned állítják majd fel karámjaikat és benned ütik fel sátraikat; ők eszik meg termésedet és ők isszák meg tejedet. ⁵Rabbátot pedig tevék tanyájává teszem, és Ammon fiainak földjét nyájak pihenőhelyévé; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
⁶Mert így szól az Úr Isten: Mivel kezeddel tapsoltál és lábaddal dobbantottál és teljes szívedből örültél Izrael földje miatt, ⁷azért íme, kinyújtom rád kezemet és a nemzetek zsákmányává teszlek. Kiirtalak a népek közül, kitöröllek az országok közül és összetiporlak, s megtudod majd, hogy én vagyok az Úr!
⁸Így szól az Úr Isten: Mivel Moáb és Szeír ezt mondták: ‘Íme, Júda háza is olyan, mint bármely más nemzet!’, ⁹azért íme, én hozzáférhetővé teszem Moáb lejtőit a városok felől; az ő városai felől, mondom, és az ő határai felől az ország ékességeit: Bét-Jesimótot, Beelmeont és Kirjátaimot; ¹⁰még ezt is örökrészül adom a napkelet fiainak Ammon fiaival együtt, hogy ne legyen többé emléke Ammon fiainak a nemzetek között. ¹¹És Moáb fölött is végrehajtom az ítéletet, s megtudják majd, hogy én vagyok az Úr!

KNB SZIT STL BD RUF KG