18 ¹Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: ²»Mi dolog az, hogy közmondássá lett közöttetek Izrael földjén az a mondás, amely így szól:
‘Az atyák ették meg a savanyú szőlőt,
és a fiak foga vásik el tőle?’
³Életemre mondom, én, az Úr Isten: Nem lesz számotokra többé közmondás ez a mondás Izraelben! ⁴Íme, minden lélek az enyém; miként az apa lelke, úgy a fiú lelke is az enyém; amely lélek vétkezett, az hal meg.
⁵Mert ha egy férfi igaz lesz, jog és igazság szerint jár, ⁶nem eszik a hegyeken és nem emeli szemét Izrael házának bálványaira, nem gyalázza meg társának feleségét és nem közeledik havi tisztulásban szenvedő asszonyhoz, ⁷nem nyom el senkit sem, visszaadja a zálogot az adósnak, semmit sem vesz el erőszakkal, kenyerét odaadja az éhezőnek és ruhájával betakarja a mezítelent, ⁸nem kölcsönöz kamatra és nem fogad el ráadást, elfordítja kezét a gonoszságtól és igazságos ítéletet hoz az emberek között, ⁹parancsaim szerint jár és megtartja ítéleteimet, hogy igazságot cselekedjék: az ilyen ember igaz, és biztosan életben marad – mondja az Úr Isten. –

KNB SZIT STL BD RUF KG