13Majd azt láttam az éjszakai látomásban,
hogy íme, az ég felhőiben valaki jött,
aki olyan volt, mint az Emberfia,
s amikor az Ősöregig eljutott,
az ő színe elé vitték,
Jegyzetek
7,13 Az Emberfia egyszerre utalhat egy mennyei lényre és Izraelre.
110
1Dávid zsoltára.
Szólt az Úr az én Uramnak:
»Ülj az én jobbomra,
amíg ellenségeidet
lábad zsámolyává teszem.«
Jegyzetek
110,1 A zsoltár a mintája egy jebuzita királyi ének lehetett, amelyet valaki a király trónralépési ünnepére átdolgozott (vö. Zsolt 2). A zsoltár megőrizte eredeti befejező formáját a késő fogság utáni, király nélküli időkben is. Ebben az énekben, meghaladva azt, amit ember elérni képes, a méltóság, a hatalom és az istenközelség a királyt illetik meg. A zsoltár eszkatologikus és egyre inkább messiási értelmet nyert. Az ÚSz ezt a zsoltárt idézi leggyakrabban.
110,1 »Ülj az én jobbomra« kifejezés a királyi udvar szertartásából származik, kifejezi a királyi hatalom és méltóság elnyerését. A király trónja nem Isten »színe előtt« áll (vö. 61,8; 89,37), hanem Isten mellett ül a király, ez kifejezi Istennel való egyedülálló kapcsolatát. Lábad zsámolyává: a régi keleti szokás, hogy a győztes király a legyőzött ellenséget szó szerint a lába alá kényszeríti. (vö. Józs 10,24; Bír 1,6)