Keresés a Bibliában

28 1Megmenekülésünk után tudtuk meg, hogy a szigetet Máltának hívják. 2A barbárok nem csekély emberséget tanúsítottak irántunk: tüzeket raktak, és gondoskodtak mindannyiunkról a ránk szakadt esőben és hidegben. 3Amikor azonban Pál összeszedett egy csomó rőzsét és rárakta a tűzre, egy vipera mászott elő a melegtől, és rávetette magát a kezére. 4A barbárok meglátták a kezén lógó állatot, és azt mondogatták egymásnak: »Ez az ember bizonyosan gyilkos, mert kimenekült ugyan a tengerből, de a bosszú nem hagyja életben.« 5De ő lerázta a kígyót a tűzbe, és nem lett semmi baja. 6Pedig azok azt hitték, hogy felpuffad, nyomban lerogy és meghal. Vártak is erre jó ideig, s amikor látták, hogy semmi baj sem érte, mást gondoltak: azt mondták, hogy isten.
7Azon a vidéken a sziget Publiusz nevű főemberének voltak birtokai. Ez befogadott minket, és három napig jól tartott bennünket. 8Publiusz apja éppen akkor lázban és vérhasban gyötrődve feküdt. Pál bement hozzá, imádkozott, aztán rátette a kezét, és meggyógyította. 9Ez után az eset után a szigetről minden beteg eljött hozzá, és mind meggyógyult. 10Ezek nagy tisztelettel vettek körül minket, s amikor hajóra szálltunk, elhalmoztak bennünket a szükséges dolgokkal.
11Három hónap múlva aztán elindultunk egy alexandriai hajón, amely a szigeten telelt, s a »Dioszkuroszok« jelvényét viselte. 12Eljutottunk Szirakúzába, és ott maradtunk három napig. 13Onnan körbehajózva Régiumba értünk. Mivel másnap déli szél támadt, a rákövetkező napon Puteoliba érkeztünk. 14Itt testvéreket találtunk, akik kértek minket, hogy maradjunk náluk hét napig, s csak aztán mentünk Rómába. 15A testvérek meghallották ezt, és elénk jöttek onnan a Fórum Appii-ig és Tresz Tabernéig. Mikor Pál meglátta őket, hálát adott Istennek, és bízni kezdett.
16Mikor aztán megérkeztünk Rómába, megengedték Pálnak, hogy magánházban lakjon katonai őrizet mellett. 17Harmadnapra összehívta a zsidók főembereit. Amikor összegyűltek, így szólt hozzájuk: »Testvérek, férfiak, nem tettem ugyan semmit sem a nép vagy az ősi szokás ellen, mégis megkötözve adtak át Jeruzsálemben a rómaiak kezébe. 18Miután vizsgálatot tartottak ügyemben, el akartak bocsátani, hisz nincs semmi főbenjáró vétkem. 19Mivel azonban a zsidók tiltakoztak, kénytelen voltam a császárhoz fellebbezni. Nem azért, mintha vádolnám valamivel nemzetemet. 20Emiatt kértem, hogy lássalak titeket és beszéljek veletek. Ezek a kötelek ugyanis Izrael reménysége miatt vesznek körül engem.« 21Azok azt válaszolták neki: »Semmilyen levelet nem kaptunk rólad Júdeából, és az idejövő testvérek egyike sem hozott hírt vagy mondott rólad valami rosszat. 22Kérünk, hadd halljuk tőled, hogyan gondolkozol. Tudjuk ugyanis erről a felekezetről, hogy mindenütt ellenzésre talál.«
23Megállapodtak tehát vele egy napban, s akkor igen sokan eljöttek hozzá a szállásra. Ő pedig magyarázott nekik, és tanúságot tett Isten országáról. Reggeltől estig igyekezett őket Mózes törvényéből és a prófétákból meggyőzni Jézusról. 24Egyesek hittek szavainak, mások viszont nem hittek. 25Mivel nem értettek egyet egymás között, szétszéledtek, Pál pedig ezt a mondást idézte nekik: »Jól mondta a Szentlélek atyáinknak Izajás próféta által:

26‘Menj el ehhez a néphez és mondd nekik:
Hallván hallotok, de nem értetek,
nézvén néztek, de nem láttok.

27Mert megkeményedett ennek a népnek a szíve,
és fülükkel nehezen hallanak,
a szemüket eltakarják,
nehogy lássanak a szemükkel,
s halljanak a fülükkel,
nehogy értsenek a szívükkel,
s megtérjenek, és meggyógyítsam őket’
.

28Vegyétek tehát tudomásul, hogy Istennek ez az üdvözítő szándéka a pogányoknak szól, azok majd meghallgatják!«
29 30Ő pedig két álló esztendeig ott maradt bérelt szállásán, és fogadta mindazokat, akik hozzá betértek. 31Közben hirdette Isten országát, s bátran és akadálytalanul tanított Urunkról, Jézus Krisztusról.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

28,16 A nem főbenjáró bűnösök kiváltsága volt az ún. szabad őrizet. Ez azt jelentette, hogy egyik karját őrének karjához kötötték egy kötéllel. Mivel őrei váltották egymást, Pálnak gyakran adódik lehetősége arra, hogy az evangéliumot számos római alkalmazottnak hirdesse (Filem 1,10-11). A szabad őrizet alatt lévő foglyok – az őrrel együtt – saját otthonukban vagy barátaiknál lakhattak.

28,27 Pál itt az Iz 6,9-10-et idézi. Erre a helyre többször is hivatkozik az Újszövetség, hogy kiemelje a zsidók megrögzöttségét, és alátámassza Jézus Krisztus igazságát (vö. Mt 13,14p; Róm 11,8; stb.).

28,28 A zsidókhoz intézett buzdítás befejezése, amely az izajási szövegre támaszkodik, igen találóan zárja Pál apostolnak az Apostolok cselekedeteiben olvasható beszédeinek sorát. Ezekben Pál úgy mutatja be önmagát, mint akinek legfőbb feladata, hogy a pogányoknak hirdesse az evangéliumot. Ebben a befejező beszédben Pál feltárja Isten üdvözítő tervét – ezt máshol Isten titkának nevezi –, azt ti., hogy Isten minden népet üdvözíteni akar, az üdvösség nem egyedül a zsidók kiváltsága.

28,29 A vers a Vulgáta többlete volt: »Miután mindezt elmondta, a zsidók eltávoztak tőle, maguk között nagyban vitatkozva.«

28,31 Pál minden alkalmat és lehetőséget felhasznál arra, hogy hirdesse Isten országát, amely elérkezett Jézus eljövetelével, tanításával és tetteivel: a szenvedéssel és a feltámadással. Nincs tehát okunk arra, hogy más, újabb üdvözítő eseményekre várjunk a földön; feladatunk, hogy elfogadjuk a Jézus Krisztusban elérkezett megváltást. Pál kétévi fogság után feltehetően kiszabadult, és újabb missziós utakra indult. Valószínűleg járt Hispániában is; elment Krétára, bejárta az Égei-tenger környékét. Végül ismét fogságba került (második római fogság), és 67-ben lefejezték (római polgárt nem volt szabad keresztre feszíteni).

Előző fejezet