25És történt, hogy amikor Péter belépett, Kornéliusz elébe jött, és a lábaihoz borulva hódolt neki.
26Péter azonban fölemelte őt és így szólt: »Kelj föl, én magam is ember vagyok!«
34Akkor Péter beszélni kezdett: »Valóban azt tapasztalom, hogy Isten nem személyválogató,
35ellenkezőleg, kedves előtte bármelyik nép fia, aki féli őt és igazságot cselekszik.
44Miközben Péter ezeket a szavakat mondta, a Szentlélek leszállt mindazokra, akik az igét hallgatták.
45A körülmetéltségből származó hívek, akik Péterrel jöttek oda, elcsodálkoztak, hogy a Szentlélek kegyelme a pogányokra is kiáradt.
46Hallották ugyanis őket nyelveken beszélni és magasztalni Istent.
47Ekkor Péter azt mondta: »Vajon megtagadhatjuk-e a keresztség vizét azoktól, akik a Szentlelket éppúgy elnyerték, mint mi?«
48Elrendelte tehát, hogy kereszteljék meg őket Jézus Krisztus nevében. Ekkor megkérték őt, hogy maradjon náluk néhány napig.
Jegyzetek
10,34 Isten nem személyválogató: mindenki, aki lelkiismeretére hallgatva teszi a jót, kedves az ő számára. Ha tehát valaki nem is vallja az igaz hitet, Isten, aki mindenkit üdvözíteni akar, általunk ismeretlen módon el fogja azt vezetni az üdvösségre, hiszen bár tudatosan és látható módon nem tartozik az Egyházhoz, lélekben igen. Itt azonban Péter csak arról beszél, hogy Isten válogatás nélkül mindenkit hív Egyházába: zsidót és pogányt egyaránt.
10,45 A zsidók úgy hitték, hogy a pogányok csak a mózesi törvény elfogadása után juthatnak Isten országába, ezért csodálkoznak itt, hogy ők is megkapták a Szentlélek ajándékát.