4
1Kérve kérlek Isten színe előtt, és Krisztus Jézus előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat, az ő eljövetele és uralma által:
2hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Feddj, ints, buzdíts minden türelemmel és tudománnyal.
3Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük;
4elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek.
5Te vigyázz mindenre, viseld el a szenvedéseket, végezd az evangélista dolgát, töltsd be szolgálatodat.
6Engem ugyanis már kiöntenek, mint italáldozatot, elköltözésem ideje közel van.
7A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam.
8Készen vár már rám az igazságosság koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, sőt nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik sóvárogva várják az ő eljövetelét.
9Siess, jöjj hozzám mielőbb!
10Démász ugyanis elhagyott a világ szeretete miatt, és elment Tesszalonikibe, Kreszcensz Galáciába, Títusz pedig Dalmáciába.
11Egyedül Lukács van velem. Márkot is vedd magad mellé, és hozd el: jó hasznát tudom venni a szolgálatban.
12Tichikuszt elküldtem Efezusba.
13A köpenyemet, amelyet Troászban Karpusznál hagytam, arra jöttödben hozd magaddal, úgyszintén a könyveket is, de legfőképpen a pergameneket.
14A rézműves Alexander sok rosszat tett velem; az Úr majd megfizet neki tettei szerint.
(Zsolt 62,13; 28,4)
15Te is óvakodj tőle, nagyon ellene szegült ugyanis szavainknak.
16Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki cserbenhagyott – ne tudassék be nekik!
17De az Úr mellém állt, és erőt adott nekem, hogy az igehirdetés teljessé legyen általam, s tudomást szerezzen róla az összes nemzet. Így megszabadultam az oroszlán torkából.
(Zsolt 22,22)
18Az Úr megszabadít minden gonosz ármánytól, és meg fog menteni mennyei országa számára. Dicsőség neki mindörökkön örökké! Ámen!
19Köszöntsd Priszkát és Akvilát, azonkívül Oneziforosz házát.
20Erasztosz Korintusban maradt, Trofimoszt pedig Milétoszban hagytam, betegen.
21Siess, hogy még a tél előtt ideérj!
Köszönt Eubulosz, Pudensz, Línusz, Klaudia és az összes testvér!
22Az Úr legyen a lelkeddel! Kegyelem veletek!
1
1Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Dávidnak, Ábrahám fiának a fia.
2Ábrahám nemzette Izsákot; Izsák nemzette Jákobot; Jákob pedig nemzette Júdát és ennek testvéreit;
3Júda nemzette Fáreszt és Zárát Támártól; Fáresz nemzette Ezront; Ezron nemzette Arámot;
4Arám nemzette Aminádábot; Aminádáb nemzette Nahsont; Nahson nemzette Szálmont;
5Szálmon nemzette Boózt Ráhábtól; Boóz nemzette Obedet Rúttól; Obed nemzette Jesszét; Jessze pedig nemzette Dávid királyt.
6Dávid nemzette Salamont Uriás feleségétől;
7Salamon nemzette Roboámot; Roboám nemzette Ábiát; Ábia nemzette Ászát.
8Ásza nemzette Jozafátot; Jozafát nemzette Jórámot; Jórám nemzette Oziját;
9Ozija nemzette Jótámot; Jótám nemzette Ácházt; Ácház nemzette Hiszkiját;
10Hiszkija nemzette Manasszét; Manassze nemzette Ámont; Ámon nemzette Joziját;
11Jozija pedig nemzette Joakint és ennek testvéreit a Babilonba való áttelepítéskor.
12A Babilonba való áttelepítés után Joakin nemzette Salátielt; Salátiel nemzette Zerubbábelt;
13Zerubbábel nemzette Ábiudot; Ábiud nemzette Eljakimot; Eljakim nemzette Ázort;
14Ázor nemzette Szádokot; Szádok nemzette Ákimot; Ákim nemzette Eliúdot;
15Eliúd nemzette Eleazárt; Eleazár nemzette Mattánt; Mattán nemzette Jákobot.
16Jákob pedig nemzette Józsefet. Ő volt a férje Máriának, akitől született Jézus, akit Krisztusnak neveznek.
17Az összes nemzedék tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék; Dávidtól a Babilonba való áttelepítésig tizennégy nemzedék; és a Babilonba való áttelepítéstől Krisztusig tizennégy nemzedék.
18Jézus Krisztus születése pedig így történt:
Anyja, Mária el volt jegyezve Józseffel. Mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy méhében fogant a Szentlélektől.
19József pedig, a férje, igaz ember lévén, nem akarta őt hírbe hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el.
20Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: »József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van.
21Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.«
22Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott:
23»Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmánuelnek fogják hívni«. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.
(Iz 7,14)
24József pedig fölkelt álmából és úgy tett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét,
25de nem ismerte meg őt, amíg az meg nem szülte a fiút; és a Jézus nevet adta neki.
2
1Amikor Heródes király napjaiban Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek érkeztek Jeruzsálembe,
2és megkérdezték: »Hol van a zsidók most született királya? Mert láttuk csillagát felkeltében, és eljöttünk, hogy hódoljunk neki.«
3Amikor Heródes király meghallotta ezt, nyugtalanság fogta el, és vele együtt egész Jeruzsálemet.
4Azután összegyűjtötte a nép minden főpapját és írástudóját, és tudakozódott tőlük, hogy hol kell megszületnie a Krisztusnak.
5Azok ezt felelték neki: »A júdeai Betlehemben, mert így van megírva a próféta által:
6‘És te Betlehem, Júda földje,
semmiképp sem vagy a legkisebb
Júda fejedelmi városai között,
mert belőled támad majd a fejedelem,
aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek’« .
9Azok pedig, miután meghallgatták a királyt, elmentek. És íme, a csillag, amelyet felkeltében láttak, előttük haladt, majd mentében megállt fent, ahol a kisgyermek volt. 10Mikor a csillagot meglátták, örvendeni kezdtek igen nagy örömmel. 11Azután bementek a házba. Meglátták a kisgyermeket anyjával, Máriával, és a földre borulva hódoltak neki. Majd felnyitották kincsesládáikat és adományokat ajánlottak föl neki, aranyat, tömjént és mirhát. 12Mivel álmukban intést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.
13Miután ők elvonultak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt: »Kelj föl, vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked! Heródes ugyanis keresni fogja a kisgyermeket, hogy megölje őt.«
14Erre ő fölkelt, éjjel maga mellé vette a gyermeket és anyját, és eltávozott Egyiptomba.
15Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott:
»Egyiptomból hívtam ki fiamat«.
18‘Hang hallatszik Rámában,
nagy sírás és jajgatás:
Ráchel siratja fiait,
és nem akar vigasztalódni,
mert nincsenek többé’.
3 1Azokban a napokban megjelent Keresztelő János, és hirdette Júdea pusztájában:
2»Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.«
3Ő az, akiről Izajás próféta beszél:
»A pusztában kiáltónak szava:
‘Készítsétek az Úr útját,
tegyétek egyenessé ösvényeit’«.
7Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és a szaddúceusok közül sokan jönnek, hogy felvegyék a keresztségét, ezt mondta nekik: »Viperák fajzata! Ki tanított titeket menekülni a jövendő haragtól? 8Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcsét. 9És ne gondoljátok, hogy azt mondhatjátok magatokban: ‘Ábrahám a mi atyánk’. Mert mondom nektek, hogy ezekből a kövekből is képes az Isten gyermekeket támasztani Ábrahámnak. 10A fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát ugyanis, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek. 11Én vízzel keresztellek titeket a megtérésre, de aki utánam jön, erősebb nálam: a saruit sem vagyok méltó hordozni. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. 12Szórólapátja a kezében van már, és meg fogja tisztítani szérűjét: összegyűjti búzáját a magtárba, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti.«
13Akkor Jézus eljött Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy az megkeresztelje őt. 14De János igyekezett visszatartani: »Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelkedjem általad, és te jössz hozzám?« 15Jézus azonban ezt válaszolta neki: »Hagyd ezt most, mert így illik teljesítenünk minden igazságosságot.« Akkor engedett neki. 16Miután Jézus megkeresztelkedett, mindjárt feljött a vízből, és íme, az ég megnyílt neki, és látta az Isten Lelkét, mint galambot leereszkedni és rászállni. 17És íme, egy hang hangzott az égből: »Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik«.
(Iz 42,1)
Jegyzetek
1,1 A Jézus név jelentése: Isten megszabadít. A »Krisztus« (görög) és héber megfelelője, a »Messiás« azt jelenti: fölkent, fölszentelt. Ezzel a megjelöléssel illették az eljövendő szabadítót, de a prófétai szövegek és az ószövetségi ígéretek a Dávid fia és az Ábrahám fia kifejezéseket is használták.
1,16 Máté a zsidó szokásnak megfelelően József családfáját adja meg; női családfákat nem volt szokás rögzíteni. A családfa így is tanúsítja, hogy Krisztus Dávid fia, mert Mária is szükségszerűen Dávid leszármazottja volt, ha eljegyezhették Józseffel; Máriának is el kell mennie Betlehembe, hogy ott iratkozzék fel a népszámláláson (Jeromos).
2,4 A főpapok a 24 papi család fejei. Az írástudóknak nagy tekintélyük volt. Ők oktatták és magyarázták a mózesi törvényt a zsinagógákban.
3,2 Térjetek meg: az eredeti szövegben a szó teljes belső átalakulást, a gondolkodás és akarat gyökeres megváltoztatását jelenti, aminek következtében az ember külső magatartása is teljesen átalakul. Mennyek országa: az eredetiben szó szerint: az egek uralma. Az egek az Isten szó helyett áll; a zsidók Isten iránti tiszteletből még az Isten szó használatát is kerülték. Máté evangéliumában gyakori. A kifejezés tehát ezt jelenti: Isten országa, Isten uralma.
3,7 Farizeus: elkülönült. A farizeusok a zsidóság körében mélyebb vallási, egyben nacionalista és törvényhű irányzatot képviseltek. Jellemző vonásuk volt, hogy a mózesi törvényt lelkiismeretesen betartották, és gyakran túlontúl ragaszkodtak saját szóbeli hagyományaikhoz, amelyeket néha magánál a törvénynél is fontosabbnak tartottak. Szaddúceusok: a nevük valószínűleg Szádokra vezethető vissza. Politikailag megalkuvók, a törvény megtartása tekintetében liberálisak voltak. Nem hittek a lélek halhatatlanságában, rokonszenveztek a materialista elképzelésekkel és a hellenista kultúrával.