8 ¹Makkabeus Júdás pedig, és az övéi titkon eljárogattak a falvakba, összehívták rokonaikat meg barátaikat, és maguk köré gyűjtötték azokat, akik hűen kitartottak a zsidó vallás mellett. Így hatezer embert szedtek össze. ²Aztán az Úrhoz kiáltottak, hogy tekintsen le a mindenki által legázolt népre. Könyörüljön meg az istentelenektől meggyalázott templomon. ³Legyen irgalommal a végromláshoz és a pusztuláshoz közel álló város iránt, és hallja meg a hozzá kiáltó vér szavát. ⁴Emlékezzék meg az ártatlan kisdedek becstelen legyilkolásáról, az ő nevét sértő istenkáromlásokról, s mutassa ki haragját ezek miatt. ⁵Mikor aztán a Makkabeus sereget gyűjtött, nem bírtak vele a pogányok, mert irgalomra fordult Isten haragja. ⁶Váratlanul meglepte a falvakat és a városokat, s felgyújtotta azokat. Megszállt alkalmas helyeket, és nem csekély csapást mért az ellenségre. ⁷Kiváltképpen éjszakánként járt ilyen portyázásokra. El is terjedt hősiességének a híre mindenfelé.
⁸Amikor pedig Fülöp azt látta, hogy ez a férfi lassanként eredményt ér el, és többnyire szerencsésen jár el dolgaiban, írt Ptolemajosznak, Cöleszíria és Fönícia kormányzójának, hogy küldjön segítséget a király ügye érdekében. ⁹Az mindjárt elküldte Nikánort, Patroklosz fiát, legbensőbb bizalmasainak egyikét. Rábízott nem kevesebb, mint húszezer fegyveres embert, akiket különböző nemzetekből toboroztak össze, azzal, hogy irtsa ki a zsidók egész nemzetségét. Melléadta Gorgiászt, egy vitéz és hadban igen jártas férfit. ¹⁰Nikánor elhatározta, hogy azt a kétezer talentumnyi adót, amelyet a rómaiaknak köteles fizetni a király, zsidó rabszolgák eladásából fedezi. ¹¹El is küldött tüstént a tengerparti városokba azzal a felszólítással, hogy vásároljanak zsidó rabszolgákat. Kilencven rabszolgát ígért egy talentumért. Nem is sejtette, hogyan fogja ezt megtorolni rajta a Mindenható. ¹²Amikor Júdás értesült Nikánor jöveteléről, közölte ezt a vele lévő zsidókkal. ¹³Erre néhányan közülük, azok a kislelkűek, akik nem bíztak Isten igazságosságában, elmenekültek. ¹⁴Mások ellenben mindent eladtak, amijük még megmaradt, és esengve kérték az Urat, hogy szabadítsa meg őket az istentelen Nikánortól, aki már eladta őket, mielőtt megütköztek volna. ¹⁵S ha nem is őértük, de legalább a szövetségért, amit atyáikkal kötött, tegye ezt meg, és az ő szent és magasztos nevéért, amit viselnek. ¹⁶Majd a Makkabeus összehívta a hozzá hű hétezer embert, és arra buzdította őket, hogy ne legyenek békés hajlammal az ellenség iránt, és ne ijedjenek meg az igaztalanul rájuk támadó ellenség tömegétől, hanem harcoljanak bátran. ¹⁷Álljon szemük előtt az a gyalázat, mellyel azok galádul illették a szent helyet, és az az erőszakoskodás, amit elkövettek a megcsúfolt városon, valamint az ősi rendelkezések felforgatása. ¹⁸»Azok ugyanis – mondta – a fegyverekben és a bátorságban bizakodnak, mi azonban a mindenható Úrban reménykedünk, aki nemcsak a ránk rontó ellenséget, hanem az egész világot is meg tudja semmisíteni egyetlenegy intésével.« ¹⁹Aztán emlékeztette őket Istennek arra a segítségére, amelyet az atyákkal szemben gyakorolt: így Szanherib esetére, amikor száznyolcvanötezer ember veszett el; ²⁰meg arra az ütközetre, amelyet a galatákkal vívtak Babilóniában, amikor a harc hevében meginogtak harctársaiknak, a Makedónoknak sorai, és ők, mindössze hatezren, az égből küldött segítséggel levertek százhúszezer embert, és ennek következtében igen gazdag javak birtokába jutottak. ²¹Ezekből a szavakból bátorságot merítettek és készek voltak meghalni a törvényekért és a hazáért. ²²Egy-egy csapat élére vezérül testvéreit állította: azaz Simont, Józsefet és Jonatánt, és mindegyikük alá ezerötszáz embert rendelt. ²³Ezután Eleazár felolvasott nekik a szent könyvből, és kiadta a jelszót: Isten segítségével! Akkor ő a sereg élére állva megütközött Nikánorral. ²⁴Mivel megsegítette őket a Mindenható, lemészároltak több mint kilencezer embert; megsebesítették és megcsonkították Nikánor seregének javarészét, és az egészet futásba kergették. ²⁵Miután elvették azok pénzét, akik azért jöttek, hogy őket megvásárolják, jó darabig űzőbe vették a menekülőket. ²⁶Az idő rövidsége miatt azonban visszatértek, mert közvetlenül szombat előtt álltak, s így nem folytatták az üldözést. ²⁷Még összehordták azonban azok fegyvereit és zsákmányát, azután szombatot ültek és áldották az Urat, aki szabadulást hozott számukra azon a napon, és kezdte kiárasztani irgalmasságát rájuk. ²⁸A szombat elmúltával aztán odaadták a zsákmány egy részét a megkínzottaknak, az árváknak és az özvegyeknek, a többit pedig maguk meg övéik számára tartották meg. ²⁹Ezek végeztével közös imát mondtak mindannyian, és kérték a könyörületes Urat, hogy engesztelődjék meg végleg szolgáival szemben.
³⁰Azok közül, akik Timóteus és Bakhidész oldalán ellenük harcoltak, több mint húszezer embert öltek meg. Hatalmukba kerítettek erős várakat is. Aztán szétosztották a gazdag zsákmányt, egyenlő részt juttatva a megkínzottaknak, az árváknak és az özvegyeknek, sőt az öregeknek is. ³¹Minden fegyverüket, amelyet gondosan összeszedtek, alkalmas helyre rakták; a zsákmány többi részét pedig Jeruzsálembe vitték. ³²Megölték Filarhészt is, Timóteus egyik gonosz emberét, aki nagyon zaklatta a zsidókat. ³³A diadalünnep alkalmával pedig elégették Jeruzsálemben Kallisztenészt, aki elégette a szent kapukat, ekkor pedig egy lakóházba menekült. Méltó bérrel fizettek tehát neki istentelenségéért.
³⁴Az elvetemült Nikánort is, aki ezer kereskedőt hozott, hogy a zsidókat eladják, ³⁵mély megalázás érte az Úr segítségével azok részéről, akiket semmibe sem vett. Ledobta ugyanis díszes ruháját, és az országon át menekülve, egymagában érkezett Antióchiába, és igen boldogtalan volt seregének elvesztése miatt. ³⁶Azt ígérte, hogy a jeruzsálemi foglyokból fizeti majd meg a rómaiak adóját, és most nyíltan hirdette, hogy a zsidóknak Isten az oltalmazójuk, ezért nem lehet őket megsebesíteni, ha megtartják az általa rendelt törvényeket.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet