34 ¹Nyolcesztendős volt Jozija, amikor uralkodni kezdett, s harmincegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. ²Azt cselekedte, ami helyes volt az Úr színe előtt, s atyjának, Dávidnak útjain járt: nem tért le sem jobbra, sem balra.
³Uralkodásának nyolcadik esztendejében, még gyermekkorában, elkezdte keresni atyjának, Dávidnak Istenét, s az uralkodásának megkezdését követő tizenkettedik esztendőben megtisztította Júdát és Jeruzsálemet a magaslatoktól, a berkektől, a bálványoktól s a faragott képektől. ⁴Lerontották előtte a Baálok oltárait, ledöntötték a rájuk helyezett bálványokat, kivágatta és összetörette a berkeket s a faragott képeket, és darabjaikat azoknak a sírjára hányatta, akik áldoztak nekik. ⁵Ezenkívül elégette a papok csontjait a bálványoltárokon, megtisztította Júdát és Jeruzsálemet, ⁶sőt még Manassze, Efraim, Simeon és Naftali városaiban is felforgatta mindezeket. ⁷Amikor aztán feldúlta az oltárokat s a berkeket és darabokra zúzta a faragott képeket, és lerontott minden bálványtemplomot Izrael egész földjén, visszatért Jeruzsálembe.
⁸Uralkodásának tizennyolcadik esztendejében pedig, amikor már megtisztította az országot és az Úr templomát, elküldte Sáfánt, Eszelja fiát, meg Maaszját, a város parancsnokát, meg Johát, Joacház fiát, a jegyzőt, hogy javítsák ki az Úrnak, az ő Istenének házát. ⁹Azok el is mentek Helkija főpaphoz, átvették tőle azt a pénzt, amely az Úr házába befolyt. A leviták meg az ajtónállók Manasszétól, Efraimtól, s Izrael egész maradékától, meg egész Júdától, Benjamintól s Jeruzsálem lakóitól gyűjtöttek, ¹⁰és átadták azok kezébe, akik az Úr házában a munkások felügyelői voltak, hogy javítsák ki a templomot s hozzák helyre mindazt, ami rossz. ¹¹Erre azok kiadták azt a mesterembereknek és a kőműveseknek, hogy vásároljanak rajta köveket a kőbányákból, meg fát az épület összefogására, s azoknak a helyiségeknek a begerendázására, amelyeket Júda királyai tönkre juttattak. ¹²Azok hűségesen mindent el is végeztek. A munkások felügyelői voltak: Jahát és Abdiás, Merári fiai közül, továbbá Zakariás és Mesullám Kaát fiai közül. Ezek szorgalmazták a munkát: valamennyien zeneértő leviták voltak. ¹³Azokra, akik a különféle célokra szükséges terheket hordták, levita íródeákok és ajtónálló tisztek ügyeltek fel.
¹⁴Amikor pedig kihozták azt a pénzt, amely az Úr templomába befolyt, Helkija pap megtalálta az Úr Mózes által adott törvényének könyvét. ¹⁵Azt mondta azért Sáfán íródeáknak: »Megtaláltam a törvénykönyvet az Úr házában«. Azzal átadta neki. ¹⁶Erre ő bevitte a könyvet a királyhoz és jelentette neki: »Mindaz, amivel megbíztad szolgáidat, íme, teljesül. ¹⁷Azt a pénzt, amely az Úr házában volt, megszámlálták és átadták a mesteremberek s a különféle művesek felügyelőinek.«
¹⁸Azonkívül Sáfán, a király íródeákja ezt mondta: »Helkija pap átadta nekem ezt a könyvet.« Aztán Sáfán felolvasta azt a király előtt. ¹⁹Történt pedig, hogy amikor a király meghallgatta a törvény szavait, megszaggatta ruháit, ²⁰és parancsot adott Helkijának, meg Ahikámnak, Sáfán fiának, meg Abdonnak, Míka fiának, meg Sáfán íródeáknak meg Aszájának, a király szolgájának: ²¹»Menjetek, kérjetek tanácsot az Úrtól rám s Izrael megmaradt részére meg Júdára vonatkozólag e megtalált könyv valamennyi igéje dolgában. Mert az Úr nagy haragja szállott ránk azért, hogy atyáink nem tartották meg az Úr igéit s nem teljesítették mindazt, ami e könyvben írva van.«
²²El is ment Helkija s azok, akiket a király vele küldött, Holda prófétaasszonyhoz, annak a Sallumnak a feleségéhez, aki a ruhatáros Hászra fiának, Tokhátnak volt a fia – Jeruzsálem második részében lakott –, és elmondták neki ezeket a szavakat. ²³Ő azt felelte nekik: »Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Mondjátok annak az embernek, aki titeket hozzám küldött: ²⁴Ezt üzeni az Úr: Íme, én rázúdítom e helyre és lakóira azokat a bajokat s mindazokat az átkokat, amelyeket megírtak abban a könyvben, amelyet Júda királya előtt olvastak. ²⁵Elhagytak ugyanis engem s más isteneknek áldoztak, hogy engem haragra indítsanak kezük minden cselekedetével. Éppen azért rázúdul haragom erre a helyre, s ki nem alszik! ²⁶Júda királyához azonban, aki elküldött titeket, hogy tanácsot kérjetek az Úrtól, így szóljatok: Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene. Mivel hallgattál e könyv igéire, ²⁷meglágyult a szíved, és megalázkodtál Isten színe előtt azok miatt, amiket e hely ellen és Jeruzsálem lakói ellen mondtam, irántam való tiszteletből megszaggattad ruháidat, és sírtál előttem, én is meghallgatlak téged, mondja az Úr! ²⁸Íme, én majd atyáidhoz juttatlak s békességben sírodba kerülsz, s nem fogja látni szemed azt a sok mindenféle bajt, amelyet én e helyre s lakóira zúdítok.«
Ők el is mondtak a királynak mindent, amit az asszony mondott.
²⁹Erre ő egybehívta Júda és Jeruzsálem valamennyi vénét. ³⁰Felment az Úr házába és vele Júda valamennyi embere s Jeruzsálem lakója, a papok, a leviták s az egész nép, aprajától nagyjáig, s az Úr házában felolvasta a király fülük hallatára a könyv valamennyi igéjét. ³¹Aztán felállt az emelvényére és szövetséggel kötelezte magát az Úr előtt, hogy őt fogja követni, parancsait, bizonyságait és rendeleteit teljes szívéből és teljes lelkéből megtartja, s megteszi azt, ami meg van írva abban a könyvben, amelyet olvasott. ³²Majd esküvel kötelezte erre mindazokat, akik Jeruzsálemben és Benjaminban voltak, – s Jeruzsálem lakói teljesítették is az Úrnak, az ő atyáik Istenének szövetségét. ³³Erre eltávolította Jozija az összes undokságokat Izrael fiainak egész országából s mindazokat, akik megmaradtak Izraelből, rávette, hogy az Úrnak, az ő Istenüknek szolgáljanak. Az ő egész idejében nem is szakadtak el az Úrtól, atyáik Istenétől.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet