26 ¹Erre Júda egész népe fiát, a tizenhat esztendős Oziját tette meg királynak atyja, Amaszja helyébe. ²Ő építtette ki Ejlátot s ő szerezte azt vissza Júda országának, miután a király aludni tért atyáihoz.
³Tizenhatesztendős volt Ozija, amikor uralkodni kezdett s ötvenkét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki jeruzsálemi volt, Jekeljának hívták. ⁴Azt cselekedte, ami helyes volt az Úr szeme előtt, egészen úgy, ahogy atyja, Amaszja cselekedett. ⁵Kereste is az Urat Zakariás idejében, aki oktatta őt Isten félelmére; s amíg kereste az Urat, ő jó szerencsét adott neki mindenben.
⁶Majd kivonult és hadba szállt a filiszteusokkal és lerombolta Gát várfalát, Jabne várfalát, Asdód várfalát s városokat építtetett Asdódban és a filiszteusoknál. ⁷Isten megsegítette őt a filiszteusok, a Gurbaálban lakó arabok és az ammoniták ellen, ⁸úgy, hogy az ammoniták ajándékokat hordtak Ozijának, s számos győzelme miatt elterjedt a híre egészen Egyiptom bejáratáig.
⁹Majd tornyot épített Ozija Jeruzsálemben a Szeglet-kapu és a Völgy-kapu felett, meg többet a várfalnak ugyanazon az oldalán, és megerősítette azokat. ¹⁰Tornyokat építtetett a pusztában is és igen sok vízvermet ásatott, mert sok jószága volt a mezőkön is, meg a puszta sivatagán is. Szőlői és vincellérjei is voltak a hegyekben meg a Kármelen, mert földművelést kedvelő ember volt.
¹¹Volt hadserege is, amely Jejél íródeák, Maaszja elöljáró és Hananja, az egyik királyi főtiszt vezetésével vonult hadba. ¹²Harcosai közül a családfők száma összesen kétezer-hatszáz volt, ¹³az alattuk levő hadsereg pedig összesen háromszázhétezer-ötszáz olyan emberből állt, aki alkalmas volt a hadakozásra és harcolni tudott a királyért az ellenséggel. ¹⁴Ezeknek, vagyis az egész seregnek Ozija pajzsokat, dárdákat, sisakokat s vérteket, íjakat s kőhajító parittyákat készíttetett, ¹⁵Jeruzsálemben pedig mindenféle hadigépet csináltatott, és azokat elhelyezte a tornyokon s a falak szegletein, hogy nyilakat és nagy köveket lehessen hajítani velük. Így híre messzire eljutott, mert az Úr segítette és megerősítette őt.
¹⁶Amikor azonban erős lett, vesztére felfuvalkodott a szíve és elhagyta az Urat, az ő Istenét: bement az Úr templomába és illatot akart gyújtani a füstölő oltáron. ¹⁷De mindjárt bement utána Azarja pap is, s vele nyolcvan papja az Úrnak, csupa igen erős ember, ¹⁸és ellenálltak a királynak és azt mondták: »Nem a te dolgod Ozija, hogy illatot gyújts az Úrnak, hanem a papoké, vagyis Áron fiaié, akiket felszenteltek erre a szolgálatra. Eredj ki a szentélyből, ne vess meg minket, mert nem tudja be ezt az Úr Isten neked dicsőségül.« ¹⁹Megharagudott erre Ozija, akinek már kezében volt a füstölő, hogy illatot gyújtson, és megfenyegette a papokat. Ekkor nyomban lepra támadt a homlokán a papok előtt, az Úr házában, a füstölő oltár mellett. ²⁰Amikor Azarja főpap s az összes többi pap rátekintett, látták homlokán a leprát, és sietve kiűzték. Egyébként ő maga is megrémült és gyorsan kiment, mert tüstént érezte az Úr csapását.
²¹Ozija király tehát leprás volt egészen halála napjáig, s külön házban lakott azzal a leprával borítva, amely miatt kiűzték az Úr házából. Ezalatt fia, Jótám, kormányozta a királyi házat és szolgáltatott igazságot a föld népének.
²²Ozija többi dolgát, az elsőket és az utolsókat megírta Izajás próféta, Ámosz fia. ²³Amikor aztán Ozija aludni tért atyáihoz, a királyi sírboltok mezején temették el, »mivel leprás volt«, és fia, Jótám lett a király helyette.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet